Minőségi, értékalapú könyvellátást mindenkinek: virágozzék egy virág!
Bár az illetékesek tagadták, úgy tűnik, mégis úgy lesz, ahogyan az Indexhez korábban eljutott dokumentumban jelezték. Elkészült ugyanis az új kulturális törvényről szóló előterjesztés, amelyet a kulturális minisztérium tár a kormány elé. Ennek lényege, hogy – mint az Index írta – „egységesítés címszóval példátlan központosítás jön létre: a kulturális élet szereplőinek munkáját a nemzetstratégiai intézmények felügyelik, ezek pedig a kormányzat Nemzeti Kulturális Tanácsa által közvetített kulturális stratégiájába simulnak bele.”
A törvény bevezetését 2025. január 1-jén tervezik, vagyis, a változás méreteihez képest nem sok időt ad az érintetteknek az átállásra és a felkészülésre. Csák János kulturális miniszter korábban ugyan hamisnak nevezte a központosításról szóló információkat, ám a mostani előterjesztés nem a miniszter állításait támasztja alá: amennyiben a dokumentum a jelenlegihez hasonló formában törvénnyé emelkedik, akkor az egyben azt is jelenti, hogy a jövőben a kormányzat kulturális stratégiáját a Nemzeti Kulturális Tanács alakítja. (A 2019 decemberben elfogadott törvény alapján létrejött, először 2020 elején ülésező Nemzeti Kulturális Tanács feladata, hogy miközben biztosítja „a kulturális ágazatok egységes kormányzati stratégiai irányításának szakmai alapjait, javaslatot tesz a kormány részére a kultúra kormányzati stratégiájára, véleményezi és összehangolja a kulturális ágazati fejlesztési terveket. Tevékenységéről évente beszámol a kormánynak.”)
Az előterjesztésben több helyen is említik a közösségek szerepét, valamint azt, hogy a „kulturális alapellátáshoz” mindenkinek joga van. Mindezzel komoly céljai vannak a kormánynak, mert, mint a dokumentumban olvasható, „a közösségi és kulturális élet erősíti a helyben maradás szándékát: a gazdasági tényezők mellett a kulturális tényezők hatnak legerősebben a település népességmegtartására.”
A tervezet a kultúra minden ágazatát érinti, ezen belül a könyvszakma számára az lehet jelentős változás, hogy létrehozzák a Nemzeti Könyvkultúra Kuratóriumot, amely a miniszter könyvszakmai tanácsadó testületeként, az Országos Széchényi Könyvtár szervezeti egységeként működik. Az előterjesztők szerint ezzel lehet biztosítani „az egységes, értékelven működő települési könyvellátást, ami által minőségi értékalapú kiadványok kerülnek minden ötezer fő alatt település közösségi terébe, közösségi központjába”.
Lefordítjuk magyarra: a kormány nem szeretné, ha a könyvhöz és a kultúrához – szerintük – kevéssé konyító kultúrosok, könyvtárosok állítanák össze a helyi könyvtárak választékát, ezért a segítségükre siet. Így kívánják elkerülni, hogy a kisebb települések könyvellátása nélkülözze az értékalapúságot, és szakmai hozzáértés hiányában, esetleg ne csak minőségi, értékalapú kiadványok kerüljenek a könyvtárakba és az olvasók látókörébe. Hogy mi tekinthető minőségi értékalapnak, arról az előterjesztés nem rendelkezik, de a kulturális kormányzatnak bizonyára erre is lesznek – talán már vannak is – kidolgozásra érdemes ajánlásai.
Ez a mostani előterjesztés nem a semmiből pottyant közénk. Igaz, nem kormányzati szinten, hanem csupán partizánakcióként, már voltak előzményei a „minőségi értékalapúságnak”. 2009 novemberében egy Pozsonyi Ádám nevű szerző a Demokratában „Harcra fel” címmel tett közzé egy írást, amelyben azt az ötletét osztotta meg a nyilvánossággal, hogy három-négy fős csoportokat kellene alakítani, és „kilopni a ballib hazaárulás és ízléstelenség fekélygócait a könyvtárakból”. Vagy, ha ez nem megy, akkor a szerző azzal is beérte volna, hogy a könyvkommandók tépjék ki a lapokat a könyvekből, firkálják össze azokat, szóval, ahogy fogalmazott: tegyék a szellemi mérgezésre alkalmatlanná őket. A költőnek sem utolsó harcos polihisztor még egy kis versikét is fabrikált terve népszerűsítésére. Azt ajánlotta a könyvkommandósoknak, hogy ajkukon csatakiáltással rontsanak rá a ballib fekélygócokra: „Spiró ótvar, Konrád átok, Nádastól meg mindjárt hányok”.
Most nincs csatakiáltás, és persze szó sincs könyvrongálásról. Épp ellenkezőleg: szervezetten, kormányzati segédlettel és bátorítással, minőségi értéken alapuló kiadványokat adnának a dolgozó magyar nép kezébe. Ahhoz, hogy mindez megvalósuljon, még az írókat is rá kell venni arra, hogy alkossanak remekműveket.
