Nagy Imre emléke és tisztelete
„2018. június 25-én egy parlamenti vita keretében Orbán Viktor a következőket mondta: »…bármelyik magyar állampolgár, aki felelősséget visel, abba a helyzetbe kerül, hogy választhatja a hazáját meg a halált, és a halált választja, hogy ki tudjon állni a hazája mellett, és csak a halálával tud kiállni a hazája mellett, és ezért nem megfutamodik, hanem vállalja, aminek jönnie kell, az egy olyan emberi magatartás, amit mindenfajta politikai nézettől függetlenül, ennek az országnak, amely politikailag eléggé megosztott, érdemes elismernie és megbecsülnie. (…) Nagy Imre az ’56-os forradalom leverése után azzal, hogy nem tagadta meg a forradalmat, hanem vállalta a magyar népet, azzal megváltotta a nemzet tiszteletre méltó vezetői közé a menetjegyét«.” (Népszava, 2018. október 29. – Nagy Imre menetjegye)
Három és fél éve annak reményében vetettem papírra a fenti sorokat, hogy Nagy Imre szobra maradhat a Vértanúk terén, a Parlament közvetlen szomszédságában. Idézett írásomban arra is kértem hazánk akkori és mostani miniszterelnökét, hogy ne engedje, hogy a mártír alakját térrendezésre hivatkozva eltávolítsák, és tekintélyét, befolyását, hatalmát latba vetve gátolja meg a műalkotás áthelyezését! Köztudott, hogy 2018. decemberében karácsony és újév között (december 27-ről -28-ra virradóra) eltávolították a szobrot, amelyet aztán a Jászai Mari térre tettek át.
2022. június 16. – MTI: „Nagy Imrének, a forradalom mártírhalált halt miniszterelnökének újratemetése volt a magyar politikai élet új kezdete – erről beszélt a Kulturális és Innovációs Minisztérium parlamenti államtitkára csütörtökön Budapesten, a mártír miniszterelnök szobránál. (…) A rendezvény végén koszorúkat helyeztek el az 1956-os forradalom miniszterelnökének szobránál, a Jászai Mari téren. Június 16-án az 1956-os forradalom mártírhalált halt miniszterelnökéről, Nagy Imréről és mártírtársairól, a forradalmat követő megtorlás áldozatairól emlékezik meg az ország.” Némi elégedettséggel olvastam a Magyar Távirati Iroda közleményét, arra is gondolva, hogy Nagy Imre hősiessége a következő nemzedék számára is iránymutató lehet. Tanulságos és kacskaringós életút az övé, de amikor a haza sorsáról volt szó, nem tétovázott, és életlt adta a szabadságért és a függetlenségért.
Mérsékelt jókedvem nem sokáig tartott, mivel az '56-os pesti srácok nevét méltatlanul használó Pesti Srácok egyik bértollnoka – bizonyos Trombitás K. – ezen a szomorú napon (Nagy Imre kivégzésének évfordulóján) minden eddiginél durvább támadást intézett a mártírhalált halált halt miniszterelnök ellen: (…) „Ám ez az idő elmúlt. Tisztelettel emlékezünk arra az 1989-es napra, de nem annak egyik szereplőjére, Nagy Imrére. (…) Nekünk viszont ki kell mondani – mert ha létezik jobboldali, nemzeti érték és alapkiállás, akkor ez az –, hogy komcsikat nem ajnározunk. Nem mosdatjuk őket, nem állítunk róluk pozitívumot és nem kezeljük őket a nemzet építő részeként. Legyen szó Horn Gyuláról, Nagy Imréről, de bizony akár Pozsgay Imréről vagy Szűrös Mátyásról is.”
Senki nem várja Trombitástól és eszmetársaitól, hogy bárkit is ajnározzanak a baloldali politikusok közül. A Trombitás-féléket nem zavarják a tények, és nem befolyásolják a teljesítmények, ezért reális értékelés nem várható tőlük. A Pesti Srácok hamis „trombitásai” mindössze kétszáz szavas szókincsüket kizárólag mások mocskolására képesek használni. Tudjuk, hová tartoznak, azt is tudjuk, hogy kik tartják ki őket. Mégis hangsúlyozni kell: senki nem mosdatja Nagy Imrét, Horn Gyulát. A történelmet kedvelő és a politika iránt érdeklődő polgárok előtt ismert a két volt miniszterelnök életútja. Egyikük sem szorul védelemre, mindössze emlékük durva megsértését kell határozottan visszautasítani. Én is ezt teszem.
Nagy Imre és Horn Gyula voltak valakik, mindketten tisztelet érdemelnek. A június 16-i emléknapot gyalázkodásra használó bérfirkász neve viszont hamar feledésbe merül. Ez a nímandok sorsa.
