A Zelenszkij-Trump „találkozó” után Orbánnak mennie kell
„Ma Trump elnök bátran kiállt a béke mellett. Akkor is, ha ezt sokaknak nehéz megemészteni. Köszönet érte! Az erős vezetők békét csinálnak, a gyengék háborút.” Így kommentálta Orbán Viktor a botrányos Zelenszkij-Trump „megbeszélést.” A történtekről már mindenki elmondta a véleményét, vérmérséklet és párthovatartozás szerint értékelték a történteket. Aki az oroszokkal ért egyet és emiatt katonai hadműveletnek nevezi a Putyin által kezdett, több mint három éve pusztító háborút, az Trumpnak ad igazat, akik viszont még megannyi agymosás után is képesek különbséget tenni agresszor és áldozat között, azoknak nem tetszett, ahogyan az amerikai elnök és helyettese a vendéggel viselkedett.
Erről a találkozónak indult, botrányossá fajult eseményről tehát sok újat már nem lehet mondani, arról viszont kell beszélni, hogy a történtek összerántották a sok minden másban széthúzó, egységes fellépésre korábban nem mindig kapható uniós vezetőket. S miközben az uniós országok vezetői felismerték, hogy Trump átlépett egy vörös vonalat, amit már nem nézhetnek tétlenül, Orbán gyakorlatilag felállva tapsolt annak, ami Washingtonban, az Ovális Irodában történt. Ezzel ismételten kimutatta, hogy miniszterelnökként nem Magyarország, hanem egy idegen, néhány évvel ezelőtt még általa is erősen kritizált hatalom érdekeit szolgálja. „Mi az ajtót a nyugatnak kinyitottuk, az oroszoknak, a Szovjetuniónak és a kommunizmusnak meg ajtót mutattunk, és azt üzenjük a jövőnek, hogy ne engedjék, hogy visszamásszanak az ablakon. Nem kellene megengedniük az utánunk következő fiataloknak, hogy miután mi a szovjet rendszer legvidámabb barakkja sorsától megszabadultunk, most a Gazprom legvidámabb barakkjává tegyék Magyarországot.”
Évekkel ezelőtt még így gondolta Orbán, ám azóta más szelek fújnak a Karmelita környékén. Az oroszok visszamásztak az ablakon és már a spájzban vannak. Mindez azért is említésre méltó, mert a magyar emberek többsége – a felmérések ezt mutatják – minden gond és nehézség ellenére, az Európai Unió híve. A magyar emberek Brüsszelt akarják, nem Moszkvát, az Európai Parlamentet és nem a Türk Tanácsot.
Orbán Viktor jó miniszterelnöke lehetne Fehéroroszországnak, s feltehetőleg Oroszországban is megállná a helyét, ám jelenleg annak az országnak a vezetője, amely az Európai Unió és a NATO tagja. Ebben a minőségében egy olyan, Európa közepén található ország érdekeit kellene képviselnie, amely immár több mint harminc éve felszámolta az egypártrendszert, s polgárainak jelentős része a kormányzati gyűlöletkampányok ellenére, még mindig inkább lenne az EU tagja, mintsem, hogy Putyin útmutatásait követve, egy diktátor szeszélyeinek kiszolgáltatva masírozzon.
Orbán nem mindig rejti véka alá a szándékait. Két évvel ezelőtt, 2023 januárjában a Mathias Corvinus Collegium által szervezett nemzetközi médiakonferencia néhány kiválasztott újságírójával beszélgetve, például határozott nemmel válaszolt arra a kérdésre, hogy szeretné-e, ha Magyarország az Európai Unió tagja lenne. „Definitely not” mondta akkor Orbán, aki mindehhez gyorsan hozzátette: nincs más választása, mert a hazai kivitel 85 százaléka az unióba irányul.
A magyar emberek Európában akarnak élni, és nem – ahogy Orbán korábban kifejtette – Félázsiában. Ha Magyarország jelenlegi miniszterelnökének ez nem tetszik, és emiatt ezt nem tudja képviselni, akkor távoznia kell az ország éléről. Az országnak nem az emberi jogokat lábbal tipró keleti despotákra, hanem Európára van szüksége. Ennek a politikának a képviseletére Orbán nem alkalmas, ezért mennie kell: Magyarország miniszterelnöke nem lehet olyan ember, aki – ki tudja, milyen meggondolásból – felmérhetetlen károkat okoz az általa vezetett országnak.
A KlikkTV témához kapcsolódó korábbi, 2025. február 28-i adása itt nézhető meg:
