Nem patrióta: hazaáruló

Föld S. Péter 2025. március 10. 07:00 2025. márc. 10. 07:00

„Az Európai Unió életben akarja tartani Ukrajnát, ennek nem szabad megtörténnie” – olvashatjuk a Magyarország kormánya oldalon. Ez tehát a magyar kormány és a miniszterelnök véleménye. Más nézetek szerint – és feltehetőleg minden agymosás ellenére, a magyarok többsége így gondolkodik – egy független, velünk szomszédos, mondjuk, így, „ütközőállamot” életben tartani, amely saját léte mellett azt is biztosítja, hogy az országunk ne Putyin Oroszországával legyen határos, nem csupán szabad, hanem elsőrendű magyar érdek.

Aki szerint Ukrajnát nem szabad életben tartani, az nem patrióta, hanem hazaáruló. Ha ugyanis "Ukrajnát nem tartanák életben", akkor Oroszország ismét Magyarországgal lenne határos. Már az is nagy baj, hogy hazánknak oroszbarát kormánya van – egy olyan miniszterelnökkel az élén, aki nemrégiben még arra szólította fel az embereket, ne engedjék, hogy hazánk a Gazprom gyarmata legyen. Újabban gyakran idézik ezt a néhány mondatot, megtesszük most mi is, mert nem lehet elégszer: Orbán 2007-ben, a Fidesz 19. születésnapján a következőt üzente párttársainak: „Mit tudunk mi üzenni innen a jövőnek, a nálunk fiatalabbaknak? Nos, hát először is azt, hogy mi nem azért mutattunk ajtót bizonyos dolgoknak, hogy most meg visszajöjjenek az ablakon. Tehát mi az ajtót a nyugatnak kinyitottuk, az oroszoknak, a Szovjetuniónak, meg a kommunizmusnak meg ajtót mutattunk... És hasonlóképpen nem kellene megengedni az utánunk következő fiataloknak, hogy miután mi a szovjet rendszer legvidámabb barakkja sorsától megszabadultunk, most a Gazprom legvidámabb barakkjává tegyék Magyarországot... Azt üzenjük innen egyfajta új nyugat nemzedékként a fiatalabbaknak, hogy Magyarország egy nyugatos ország, ami azt jelenti, hogy hiszünk az emberi akarat szabadságában, és hiszünk az egymásért vállalt kölcsönös felelősségben, ami elválaszthatatlan része a nyugati kultúrának. Lehet, hogy az olaj keletről jön, de a szabadság mindig nyugatról érkezik.” 

Aztán 2013-ban valami történt. Csak találgathatjuk, hogy mi vitte rá Orbánt az árulással egyenértékű pálfodulásra, a leggyakrabban elhangzó opció szerint Putyinék valamivel zsarolják Magyarország miniszterelnökét. Hogy valóban így van-e, és ha igen, mivel tartják sakkban, az jelen állás szerint nem világos. Ami viszont biztos, hogy 2014. márciusában, Szaúd-Arábiában Orbán már nem tartotta fontosnak a korábban a Fidesz által preferált emberi jogok helyzetét. „Mi nem azért jövünk ide, hogy kioktassunk bárkit emberi jogokból vagy modern világfelfogásból. Mi azért jövünk ide, mert tiszteljük az arab kultúrát, és elismerjük azt, ahogyan ők berendezték és a világ egyik legsikeresebb részévé tették a saját világukat.” Ugyanez, más megfogalmazásban, 2017-es pekingi látogatásakor így hangzott: „a kínai politikai berendezkedés a kínai népre tartozik, éppen úgy, mint ahogy Magyarországé a magyarokra. Senkinek sincs joga ebbe valamiféle önjelölt döntőbíróként beleszólni”. Ekkor már szó sem volt arról, hogy a kínai elvtársurak lábbal tiporják Tibetet – a 2013 óta eltelt tizenkét év alatt eljutottunk odáig, hogy ma már minden másképpen van, mint ahogyan korábban volt.

Így történhetett, hogy az orosz-ukrán háború kezdete óta Orbán, valamint a Fidesz megszólalói mást sem szajkóznak, minthogy Magyarországnak az az érdeke, hogy kimaradjunk ebből a háborúból. Még azt is szokták mondani, hogy mi elítéljük a háborút. A háborút egyébként minden normális ember elítéli, senki sem mondja, hogy a háború jó. A betegséggel sem értünk egyet, a földrengést sem szeretjük, a járványokról nem is szólva. 

Aki tehát a mostani helyzetben csak annyit mond, hogy elítéli a háborút, az sunyin ködösít, mellébeszél és maszatol. Az agresszort kellene ugyanis elítélni, de előtte még a nevén nevezni. Merthogy a háború nem csak úgy lesz magától. Nem úgy kell elképzelni, hogy egy ideig nincs háború, aztán hirtelen azon veszi észre magát a világ, hogy már lőnek és ölnek. A háború úgy kezdődik, hogy egy gátlástalan gazember által vezetett ország megtámad egy másik országot. El akarja pusztítani, megszerezni a javait, vagy „csupán” olyan kormányt akar a meglévő helyére ültetni, amelyik úgy muzsikál, ahogyan az a megszállóknak jó.

Ha Orbán és a Fidesz valóban elítélné a háborút, akkor megnevezné ennek a már több mint három éve tartó gyalázatnak a felelősét, Vlagyimir Putyint. Nem úgy általában a háborúról hadoválna a magyar embereknek, hanem arról beszélne, hogy amit Putyin tett, az gazemberség, nem mellesleg tömeggyilkosság. Megtámadott egy független országot, szétbombázta a házait, katonákat és civil embereket gyilkolt, családokat és életeket tett tönkre.

A háborúról mindenki tudja, hogy rossz, ehhez nem kell miniszterelnöknek lenni. Ezt egy kisgyerek is el tudja mondani az iskolában, ha megkérdezik, hogy mit gondol mások megtámadásáról és megöléséről. Magyar gyerek éppúgy, mint ukrán. Orosz gyerek szintúgy, menekült, és olyan, aki még csak ezután kényszerül menekülni.

A háború rossz, aki háborút kezd, annak a nevét elhallgatni gyávaság és a magyar érdekek elárulása. Tisztességes magyar ember nem attól patrióta, hogy annak mondja magát: ha nem akarja, hogy ráégjen a hazaárulás bélyege, el kell ítélnie Putyint és segítenie kell életben tartani Ukrajnát.

A KlikkTV témához kapcsolódó korábbi, 2025. február 7-i adása itt nézhető meg: