Nemzeti konzultációt indítana a CÖF az Európai Unióban
Gyakorlatilag ezt jelentették be a Civil Összefogás Közhasznú Alapítvány (CÖF-CÖKA) Szellemi honvédő díjának díjátadóján, ahol évről-évre olyan szervezeteket és személyeket tüntetnek ki, akik szerintük kiemelkedő munkát végeznek nemzeti érdekeink védelme, érvényesítése érdekében. A kormányhoz nagyon közeli, magát civilnek mondó szervezet ugyanis mára kinőtte a hazai terepet, nem éri be a magyarországi viszonyok jobbításával, a haza fényre derítésével, ők ennél távolabbi horizontra fókuszálnak. Csizmadia László, a CÖF alapítója, a CÖKA kuratóriumának elnöke a szervezet nevében, a népfelség elvére hivatkozva azt javasolta az uniós országok kormányainak, hogy kérjék ki az Európai Unió lakosságának véleményét arról, békét vagy háborút szeretnének.
Az elgondolás már csak azért is figyelemre méltó, mert tényleg nem mindegy, hogy Európa népei háborút vagy békét szeretnének. Nálunk, Magyarországon, ez nem lehet kérdés, nekünk olyan kormányunk van, amelyik – kerül, amibe kerül – minden fontos kérdést megbeszél a polgáraival. Így aztán a mi kormányunk jó helyről tudja, hogy a magyar emberek nem háborút, hanem békét akarnak. Csizmadia László és a lassanként világpolitikai tényezővé lett CÖF azonban értelemszerűen nem ismerheti az európai emberek véleményét, ezért kéri az érintett országok vezetőit, kérdezzék meg a lakosságot, békében kívánnak élni, vagy inkább a háborús körülményeket díjazzák.
Idehaza erre már van bevett gyakorlat, nemzeti konzultációnak hívják, eddig éppen egy tucat volt belőle. Csizmadia László és a nemzet élcsapata, a CÖF, amennyiben erre igény mutatkozik, nyilván szívesen megosztja ezirányú tapasztalatait a demokratikus vívmányok tekintetében mögöttünk járó európai országok kormányaival. Nyugaton ugyanis még gyerekcipőben jár a demokrácia, aminek egyik legszembetűnőbb jele, hogy – ellentétben a magyar viszonyokkal – ott nem szokás megkérdezni az emberek véleményét. Épp ellenkezőleg: a nyugati országok kormányai ösztönösen cselekednek, azt teszik, ami éppen az eszükbe jut, vagy amit jónak látnak. És közben persze irigykednek ránk, magyarokra, amiért nálunk árstop van az alapvető élelmiszerekre, valamint rezsicsökkentés a háztartások egy részében.
A nyugati országok polgárai legföljebb hírből ismerhetik ezeket a nagyszerű vívmányokat, nem utolsósorban az ársapka intézményét, szomorkodnak is amiatt, hogy nekik nincs olyan kormányuk, mint nekünk, magyaroknak. Élik a maguk egyhangú, szürke, kilátástalan életét: ha kifogy autójukból a benzin, tankolnak, ha éhesek, esznek, ha hideg van, fűtenek, amikor meg ahhoz van kedvük, kijönnek a fizetésükből és a nyugdíjukból.
De tényleg ez minden, ki is vannak bukva rendesen, amiért a kutya sem kérdezi meg őket arról, hogy akarnak-e úgy élni, mint a magyarok.
