Nyugdíjasok sorakozó, Orbán értetek harcol, nem ellenetek!

Más – mondjuk így –, normális üzemmódban működő miniszterelnök nem harcol a nyugdíjakért. Nem a fegyvereit veszi számba, hanem azt, hogy van-e fedezete a 13. havi nyugdíjnak, ki tudja-e termelni a gazdaság ezt a többletet, vagy, amit a miniszterelnök nem szeretne, hitelből kell beváltania az ígéretét.

Orbán nem volt mindig ennyire megértő a nyugdíjasokkal, és általában az idősebb nemzedékkel szemben. Fiatal politikusként még arról beszélt, hogy az idősebbek felélik a fiatalok jövőjét. Messziről indult a mostani csatába a miniszterelnök, de gyorsan haladt, és 2006-ban – ellenzékben, trónkövetelőként – már odáig jutott, hogy 14. havi nyugdíjat is belengetett az időseknek. Meglehet, így lesz ez most is, ha a 13. havi nyugdíj ígérete sem látszik majd elegendőnek a választási győzelemhez. Az ellenzéki előválasztás sikere – vasárnap estig félmilliónál is többen szavaztak a Fideszt leváltani akaró jelöltekre – nem sok jót ígér Orbánnak és kormányának.

Ezt a veszélyt kell mindenképpen elhárítani, első körben ígéretekkel. Vannak más fokozatok is, de ebbe nem szívesen gondolnánk bele, mert akkor azt kellene mondanunk, hogy egy csúnya, sötét diktatúrában élünk. Jön tehát a 13. havi nyugdíj, nem egyszerűen a visszaépítése, ahogy tavaly a miniszterelnök fogalmazott, hanem a visszaadása. „Visszaadjuk, amit a Gyurcsány-Bajnai kormány elvett az emberektől” – mondta a Orbán a közszolgálatinak nevezett rádióban.

Egyetlen rövid mondatba is belefér sok hazugság. Azzal kellene kezdeni, hogy Gyurcsány-Bajnai kormány soha nem volt. Volt Gyurcsány-kormány, majd aztán Bajnai Gordon lett a miniszterelnök. Utóbbi a világgazdasági válság tombolása közepén kezdte meg válságkezelő működését és függesztette fel – nem elvette, hanem felfüggesztette – a 13. havi nyugdíjat. Azt a plusz juttatást, amelyet egyébként a baloldali (értsd: szocialista) kormányok vezettek be, s amelyekhez ily módon az akkor ellenzékben lévő Fidesznek semmi köze nem volt.

A Fidesznek ahhoz lehetett volna köze, hogy ezt az „elvett” – valójában felfüggesztett – nyugdíjat kormányra kerülve, visszaadja az embereknek. Lett volna rá mód és idő, hiszen 2010 után nem volt olyan év, hogy ne hallottunk volna dicshimnuszokat a magyar gazdaság szárnyalásáról. Hogy a közép-európai térség – Magyarországgal az élen – Európa motorja. Vissza lehetett volna adni (építeni) korábban is a 13. havi nyugdíjat, ha már Orbánék ebben látják a nyugdíjasok helyzetének javítását. Ez a réteg egyébként valóban rászorul a segítségre, mert a magas infláció főként őket sújtja, leginkább a nyugdíjasok által vásárolt alapvető élelmiszerek drágultak. Vissza lehetett volna adni korábban is a 13. havi nyugdíjat, ám az Orbán-kormánynak mindez csak 2019 végén jutott az eszébe, akkor mondta a miniszterelnök, hogy a következő év elejétől négy év alatt fokozatosan visszaépítik a 13. havi nyugdíjat. Ezért kaptak a nyugdíjasok az idén év elején egy heti plusz nyugdíjat, jövőre, a választási évben, már kettőt kapnának, de a kettőből minden jel szerint négy lesz.

Orbán ugyanis most éppen ezt ígéri. Még nem mondta biztosra, viszont éreztette az érdekeltekkel, hogy az emelés tőle függ. Pontosabban attól, hogy sikeres lesz-e a harca, vagy sem. Drukkoljunk hát Orbánnak, ez volt a miniszterelnök pénteki üzenete, hogy sikerrel vívja meg a harcát, mert akkor jó lesz a nyugdíjasoknak. 13. havi nyugdíj képében jön el a jólét, isten minket úgy segéljen.

Abba bele sem merünk gondolni, mi történik, ha Orbán harca vereséggel végződik. Ez persze csak egy elméleti lehetőség, hiszen a Kedves Vezető akkor is győz, amikor veszít, és azt is tőle tudjuk, hogy a mérkőzés addig tart, ameddig meg nem nyerjük.

A jövő évi választás előtt fél évvel jobb, ha nem akarjuk tudni, hogy az utóbbi mondat második fele mit jelent.