Orbán becsapta a magyarokat: Szerbia nem lesz világbajnok
A magyar-görög barátságos meccsen viselt nagy-magyarországos sálja miatt Orbán Viktor magyarázkodni kényszerült. A miniszterelnök próbálta bagatellizálni a nemzetközi botrányt kiváltó faragatlanságát, s közölte, hogy a foci nem politika. Ne lássunk bele olyat, ami nincs. Később ehhez még hozzátette: „a meccs az meccs, a politika pedig politika, és a kettőt nem kell összekeverni”. Nem mellesleg, ő az, aki a kettőt folyamatosan vegyíti, amióta politizál, mást sem tesz, mint keveri a kettőt.
Egy nappal a világbajnokság rajtja előtt azt jósolta a Facebookon, hogy kevés megmaradt szövetségeseinek egyike, Szerbia lesz a világbajnok. Az eredményt ismerjük, a szerbek, csoportjukban utolsóként, nyert mérkőzés nélkül távozhattak Katarból. Tetézi a bajt, hogy a miniszterelnök szavait a hívei is félreértik. Összekeverik a politikát a futballal, örülnek annak, ha az ellenségnek kinevezett Németország csapata nem a múltjához méltóan szerepelt a katari labdarúgó világbajnokságon. A német válogatott első mérkőzésén meglepetésre kikapott a később továbbjutó japánoktól, aminek több fideszes megszólaló is igen sajátos módon örült.
Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum igazgatója, aki futballügyekben nemigen szokott megszólalni, most szakított korábbi szokásával, és kommentálta a németek első fordulóban elszenvedett vereségét. „Betapasztott szájjal pózolnak, mert elhitették velük, és talán ők maguk is elhiszik, hogy betapasztott szájuk nem az, ami: gyáva meghunyászkodás. Szánalmasak, férfiatlanok, gyávák” – írta a közösségi oldalán. Deutsch Tamás, a Fidesz uniós képviselője is megnyilvánult az ügyben. Szokásához híven, rövid volt és velős: „Szivárványos karszalag országa – Felkelő nap országa: 1-2. Ennyi” És persze Bayer Zsolt sem maradhatott ki a sorból, a Fidesz 5-ös számú megmondóembere hozta a kötelezőt, és a tőle elvárt stílusban a következőkkel örvendeztette meg a nyilvánosságot.: „Ez a német válogatott pontosan olyan, mint Németország: sokszínű, szivárványos, gendersemleges, fospuha – semmilyen. Az volt a legfontosabb nekik, hogy mi lesz a tetves szivárványos karszalagjaikkal, meg hülye, szájbefogós pózokban álltak kamera elé, hogy megmutassák a világnak, ők aztán igazán jóemberek. Ám a lelkes, kemény, fáradhatatlan japcsik megverték őket... Remélem kikapnak ezek a második meccsükön is, és mennek haza a francba. Ott a helyük. Ott húzogathatják reggeltől estig... a szivárványos szart.”
Orbán tehát – állítása szerint – nem keverné össze a focit a politikával, ennek azonban ellentmond, hogy egész politikai tevékenysége erre épül. Amikor épp miniszterelnök, stadionokat építtet működő egészségügy helyett, tao-pénzekkel tömi tele a futballklubokat, ahelyett, hogy oktatásra – tanárok bérezésére, megfelelő munkakörülményekre és korszerű tananyagokra – költené a pénzt.
Az Orbánhoz hasonlóan Putyin-barát Szerbia csapata csúfosan leszerepelt a világbajnokságon. Mérkőzést nem nyertek, sportbéli teljesítményük kimerült abban, hogy az első, a brazilok elleni meccsen szétrúgták Neymar bokáját, majd az utolsó, szintén vesztes mérkőzés után megmutatták, hogy még veszíteni sem tudnak tisztességesen. Orbán favoritjai, a szerbek épp úgy viselkedtek ezen a világbajnokságon, mint a magyar miniszterelnök a 2002-es elveszített választás után. Orbán akkor a hisztis, toporzékoló gyerek szerepében tetszelgett, egy olyan kisfiúhoz hasonlított, aki nem hajlandó tudomásul venni, hogy bezárt az állatkert, ideje hazamenni. Ő még maradt volna, etetni a majmot, kiflivéget dobálni az elefántnak, s hiába mondták neki, hogy vége, meg kell várni, míg másnap reggel újból kinyit a pénztár, ő csak verte magát a földhöz rendületlenül.
Még szerencse, hogy bennünket, magyarokat, ezúttal sem fenyegetett a veszély, hogy akárcsak egy vereséget is behúzzunk a katari világbajnokságon. El sem jutottunk odáig, pedig nem a képességeinkkel, a tudásunkkal van baj. A mi csapatunk – hiába mondja Orbán, hogy a mérkőzés addig tart, amíg meg nem nyerjük – nem keveri a focit a politikával.
