Orbán felkészült a végső harcra

Ha valaki hinne az összeesküvés-elméletekben, netán gyártaná is őket, most igazán elemében érezhetné magát. Az őszödi beszéd, a következményei és 2006 őszének történései ebből a szempontból igazi aranybányának számítanak. Ez valóban a velünk élő történelem. Az a múlt, amely Orbán Viktor szerint nem is a múlt, hanem „a velünk élő múlt, amelyik itt van, és állandóan vissza akar térni". Vagyis valami, amin már mindenki – vagyis az ország – túllépett, de mégsem, mert a jelenlegi hatalomnak az az érdeke, hogy folyamatosan napirenden tartsa, és ezzel igyekezzen meghosszabbítani saját uralkodását. 

Tizenöt év elteltével sem tudjuk biztosan, hogy az a bizonyos hangfelvétel hogyan és honnan került elő. A beszéd – amelyben Gyurcsány Ferenc a maga utánozhatatlan stílusában jobb belátásra próbálta bírni párttársait – hónapokkal korábban hangzott el. Aztán egy szeptemberi vasárnapon egy motoros futár elvitte a felvételt a Magyar Rádió, az Index, az Origo és az RTL Klub szerkesztőségébe. Ami biztos: csak belülről, a résztvevőktől jöhetett ki. De az is biztos, hogy hamar elkerült a Fideszhez, ahol két hónapos, nagyon szisztematikus munkával készítették elő a nyilvánosságra hozatalát. 2006 nyarán Orbán Viktor már bizonyosan tisztában volt a tartalmával, és lényegtelen, hogy a hangfelvételt hallotta, vagy csak a leiratot olvasta. De akkori szokásos tusnádfürdői beszédében már egyértelműen utalt rá, aztán a Magyar Nemzetben megjelent három részes cikksorozatban is. Két hónapon át sulykolták, hogy a választást hazugsággal nyerték meg a szocialisták. 

A botrány kirobbantása nem lehetett sem Gyurcsány, sem a szocialisták érdeke. Meglehet, az utóbbiak közül akadhatott olyan, aki kedvezőnek gondolta a helyzetet a pártelnök-miniszterelnök partvonalon kívül helyezésére. Ha így volt, rövidesen rájöhetett, hogy elszámította magát. Sokkal valószínűbbnek látszik azonban, hogy már akkor is Orbán és csapata irányította az eseményeket. És visszatekintve, az eltelt tizenöt év megannyi eseménye ezt igazolja. Túlzás lenne azt állítani, hogy 2006 nyarán az akkori ellenzék vezére, a korábbi és későbbi miniszterelnök – aki ezek szerint nagy stratéga – kiszámította, hogy rövid- és hosszú távon milyen előnyei származhatnak az őszödi beszéd nyilvánosságra hozatalából. De akkor éppen egy önkormányzati választás előtt állt az ország, ahol aztán a Fidesz tarolt. Az ötödik évfordulón nem volt nagy szükség felidézni a történetet, hiszen előtte szerezte meg a Fidesz a biztos kétharmadot. A tizedik évforduló éppen két választás közé esett, akkor sem volt rá nagy szükség. De most, az újabb választás előtt – amikor az ellenzék összefogott és már reális esélye van rá, hogy akár győzzön is – megindult a gőzhenger. 

Valóban az összeesküvés-elmélet körébe tartozna azt állítani, hogy Orbán annak idején erre is gondolt. Ám a jól előkészített – és 2006 őszén végig is vitt – tervezetben nyilván szerepelt az is, hogy az akkor kiprovokált és megvalósult eseménysor majd évek múltán is hasznot jelenthet számukra. A jelenlegi propagandában kevés szó esik arról, hogy – politikailag és konkrétan is – nyilvános illemhellyé tették a Kossuth teret. Arról sem, hogy a botrány kirobbantásával sok megtévesztett emberből csináltak áldozatot, olyanokból, akikkel elhitették, hogy eljött az ő idejük és ugyanolyan forradalmárokká – és hősökké – válhatnak, mint megannyi fiatal 1956-ban. „Véresre verték az embereket” – mondta, így általánosítva Orbán Viktor, s ő nem, de mások emlegették a „szemkilövetős Gyurcsányt”, arról viszont valahogy nem ejtettek szót, hogy a fideszeseknek mekkora a felelősségük a történtekben. Feltehetően nem kisebb, mint az annak idején hibát hibára halmozó kormánynak és a rendőrségnek. 

Hiszen a hangfelvétel szeptemberi nyilvánosságra hozatala és az október 23-i – ötven év után újra – „sajnálatos események” nyomán Orbán Viktor és csapata nyerő helyzetbe került. Még akkor is, ha a kormányváltásra több mint három évet kellett várniuk. Ám az események irányítását attól kezdve nagyrészt már a kezükbe vették. Nem is engedték ki egyszer sem. Legújabb kampányuk pedig azt jelzi, hogy ezen a következő időszakban sem óhajtanának változtatni. Az sem véletlen, hogy éppen az ellenzéki előválasztás kezdete előtt erősítették fel a propaganda hangját. 

Az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülésének évfordulóját a Kossuth Rádió három órás reggeli műsorral ünnepelte. Egészen elképesztő, hogy az egykor közszolgálati médium – amely országosan hallható – napjainkban csakis és kizárólag a jelenlegi hatalom kiszolgálását végzi. Így aztán negyed óránként szólaltak meg bejátszások Gyurcsány beszédéből, néhány mondatát többször is ismételve. A miniszterelnök, áldozatok, jogászok és elemzők mellett pedig még interjú készült Császár Attilával is, aki napjainkban a közmédia elismert munkatársa. Ő volt az, aki annak idején a Hír TV-ben közvetítette az MTV székház ostromát és hősöknek, forradalmároknak nevezte az ott romboló embereket. Most pedig vele mondatták el – talán más már nem vállalta –, hogy ami akkor történt, az nyilvánvalóan az egykori miniszterelnök érdekében állt. 

A kormánypárti frakciók hét közepén tartott eligazításán Orbán Viktor arra intett mindenkit, hogy most már át kell állni a kampány-üzemmódra. Szokásos rádiószózatában pedig azonnal példát is mutatott. Sistergő Gyurcsány-ellenes gyűlölete még a járvány, valamint a migránsok elleni védekezés témáját is háttérbe szorította. Jelezte, hogy eljött az ő ideje, immár felkészült a végső harcra „a velünk élő múlt” ellen. Nem állítjuk, hogy tizenöt éve, amikor kitervelték az őszödi beszéddel kapcsolatos hadjáratukat, pontosan így tervezték előre, 2022-ig. De szavaiból kiviláglott, hogy Orbán most igazán elemében érzi magát és kész az újabb ütközetekre. No persze, nem szemtől szembe, hanem a média bástyái mögül. 

Ijesztő – mondta arról, hogy Gyurcsány még mindig meghatározó alakja a magyar politikának. A miniszterelnököt hallgatva, mi sem mondhatunk mást: ijesztő.