Orbán már nagyon várja az Európai Unió végét

Orbán a Mandineren keresztül azt a meglátását is megosztotta a nyilvánossággal, hogy „Európa lefelé ívelő korszakában van sajnos. Nincs benne szufla, elhagyta az életerő. Új tápanyagra lenne égető szüksége, ami visszanövesztené az izomzatát, felfrissítené szellemét."

Hasonló szellemben szólalt meg néhány nappal korábban, a Kossuth Rádió, Jó reggelt Magyarország! című műsorában, ahol arról beszélt, hogy „ha nem állítják új pályára az Európai Uniót, annak napjai meg vannak számlálva... látni kell, hogy az EU így nem tud megmaradni.”

Évekkel ezelőtt közszájon forgott egy történet, ami azóta többször is előkerült. Bizonyítani nem lehet, mert az ilyen történetek természetüknél fogva nehezen dokumentálhatók, az azonban biztos, hogy egy időben az terjedt az internetes fórumokon, hogy Orbán egy alkalommal valamilyen nemzetközi tanácskozásról – talán éppen Brüsszelből – jött haza, amikor a kíséretéből valaki megkérdezte: Főnök, van még valami, amit nem értél el? Mire Orbán, aki feltehetőleg viccelődös kedvében volt, állítólag így válaszolt: én szeretnék lenni az Európai Unió felszámoló biztosa.

Nem kizárt, hogy ez megtörtént, Orbán ugyanis már 2015-ben, Kazahsztánban a következőkkel kedveskedett vendéglátóinak. „mi, magyarok idegenek vagyunk az EU-ban. Amikor Brüsszelbe utazunk, ott nincsenek rokonaink. De amikor Kazahsztánba jövünk, hozzánk közelálló embereket találunk. Eléggé furcsa érzés, hogy az embernek keletre kell utaznia, hogy otthon érezze magát.” 

Ennek már tíz éve, a helyzet azóta csak fokozódott. A történet úgy kezdődött, hogy vendégségbe hívták a Kedves Vezetőt, aki, nem sokkal megérkezése után összehányta a lakás falait, belefújta az orrát a függönybe és belevizelt a padlóvázába. Mikor mindezzel végzett, elégedetten szusszant egyet, s mint egy jóllakott óvodás, karjait széttárva, sajnálkozva állapította meg, hogy milyen leharcolt ez a lakás, és hogy ő személy szerint nem is érti, mások hogyan tudnak ilyen rendetlenségben élni.

Közben még lelopta a festményeket a falról, és amikor azt hitte, hogy nem látják, zsebre vágott néhány elől hagyott ékszert. Amikor lebukott, kikérte magának. Mit képzelnek, mondta felháborodottan, neki ez jár. Azért jár, mert megérdemli. És különben is, mindenféle genderben hívő, háborúpárti migránssimogatók ne oktassák ki őt jó modorból.

Amikor a viselkedéséről próbáltak vele beszélni, úgy tett, mint aki nem érti, hogy mi a gond. Még hogy vele volna baj? Az igaz, hogy belerondít a tálba, amiből enni kap, de nála ez nem a problémás viselkedés megnyilvánulása, csupán arról van szó, hogy neki más az értékrendje, mint az európaiaknak.

Megpróbálták elmagyarázni, hogy vannak bizonyos európai viselkedési normák, és ezekbe nem fér bele, hogy az orrát belefújja a függönybe. A vázába vizelés sem. Válaszul zsebre dugta a kezét, és szotyolát köpött a frissen feltálalt, még gőzölgő levesbe. Hogy mi az európai viselkedési norma, azt én mondom meg, jegyezte meg pikírten. Vegyenek példát rólunk, tette hozzá. Arról, ahogyan mi magyarok élünk. Nálunk odahaza minden jó, ezért irigykednek ránk a nyugati világban.

Amikor a tényekkel próbálták szembesíteni, hogy ha tényleg annyira jó ott, akkor miért megy el onnan annyi ember, cinikusan röhögött. Majd fenyegetőzni kezdett, hogy adják oda neki az ígért pénzt, különben ő nagyon mérges lesz. És amikor ő nagyon mérges, akkor ne tudják meg, hogy mi lesz. Például az lesz, tette hozzá, hogy nem tud mit lenyúlni. Ez pedig neki különösen fontos, mert szereti, ha teli a zsebe pénzzel, és a bankszámlája is szépen hízik. Ráadásul drága hobbijai vannak, a stadionok meg a kisvasút sem két fillér. A feneketlen bendőjű rokonság és a csókosok jóllakatásáról nem is szólva.

Majd, s ezt már békülékenyebben említette, neki tulajdonképpen nem lenne baja ezzel a lakással, amit közös otthonunknak is szokás nevezni. Csak azt szeretné, ha minden olyan lenne benne, ahogyan neki tetszik. Ha rajta állna, nem is rondítaná össze, de hát értsék meg az urak és a hölgyek, nem tehet mást, mert bizonyos helyeken, amelyeket most nem kíván megnevezni, ezt tőle el is várják.

Mindeközben a lakás állaga valóban leromlott, szinte már rá sem lehetett ismerni arra az építményre, amely annak idején, másokkal együtt őt is befogadta. És minél leharcoltabb lett a közös otthon, minél több fal lett összehányva, minél több padlóváza televizelve, hősünk annál büszkébben és magabiztosabban mutatott körbe a csata utáni tájhoz hasonlító terepen.

Ez Mordor vidéke, a sötét nagyúr ide vette be magát, mondta. Majd, hogy Brüsszel is megértse, fenyegetően felemelte a mutatóujját, és hozzátette: Adjátok ide a pénzt és cserébe megígérjük, hogy nem leszünk gyarmat!

A KlikkTV témához kapcsolódó korábbi, 2024. december 5-i adása itt nézhető meg: