Orbanoblabla
Orbán Viktor, ne vegyük el tőle, minden megszólalásában igyekszik valami eredetit, valami népit mondani. Tegyük hozzá: sikerül is neki. Mostanság a blabla kifejezés vált az egyik kedvencévé, használta ezt a spanyol kormányfővel való találkozásakor, és Tusványoson is.
Íme, a spanyolnak ezt mondta Orbán: „az európai politikában egyre több a blabla, és csak ismételgetünk dolgokat, amelyekről magunk se tudjuk már, mit jelentenek, a végén pedig nincs akció, nincs cselekedet. Mindeközben Európa folyamatosan veszít versenyképességéből”.
Tusványoson más volt a kontextus, ott azt mondta, hogy a fékek és egyensúlyok (ellensúlyok) elvének szerinte csak olyan politikai rendszerekben van értelme, ahol az elnököt és a parlamentet is közvetlenül a nép választja, ha pedig mindkettőnek azonos felhatalmazása van, akkor nincs értelme az egésznek. Mivel pedig Magyarországon nem elnöki, hanem alkotmányos rendszer van, a fékek és egyensúlyok szerinte „az EU blablája”, mert nálunk feladatok és hatáskörök vannak.
Szívesen mondanám, hogy a mi miniszterelnökünk hétről-hétre előáll valami hungaro-, vagy még inkább orbanoblablával, de nem akarok tiszteletlen lenni. Meg aztán szembe is kerülnék önmagammal, azaz a nyitó mondatommal, ahol ugye azt állítottam, hogy ő mindig képes valami eredetit, vagy népit mondani. Márpedig, ha valami eredeti, akkor az nem blabla, tehát ezt az állításomat most nyilvánosan – bocsánatkérésem hangsúlyozásával – visszavonom. Így aztán a futballról – legyen több Ferencváros – elhangzott fejtegetését sem sorolom a blabla világába, már csak azért sem, mert ha Orbán kiejt valamit a száján, azt egyrészt sok – fideszes (és semjéni) – száj visszhangozza majd, másrészt következményei is vannak, lesznek. Vagy valami új törvényt – újabban: rendeletet – alkotnak, vagy nagyon sok pénzt költenek valamire, illetve nagyon sok pénzhez juttatnak valakit – a NER világából.
Hogy a Fradiról szóló fejtegetésnek milyen hozadékai lesznek, mely csapatot akar a kormányfő a Fradi mellé emelni, nem tudjuk egyelőre. Annyit persze igen, hogy ilyen terve – sok-sok közpénze – már volt: a MOL Fehérvár (leánykori nevén: Videoton) pont ilyen volt, míg látványos csődbe nem futott az egész vállalkozás. (Ma már MOL sincs a csapat neve mellett…) És amúgy ilyen volt maga a Felcsút is, amely a mostani szöveg szerint egy főként akadémistákat nevelő egyesület, amelynek, csak úgy mellesleg, van egy felnőtt csapata is, de ha bátor lennék (bátrak lennénk…), akkor ezt nevezném blablának, mert a történelem azt mutatja, hogy ez pont fordítva volt.
De hagyjuk is a fociról elhangzott fejtegetéseket, már csak azért is, mert azok is a szokásos szervilis alákérdezés formájában hangzottak el, pont úgy, mint a miniszterelnök Kossuth-rádiós interjúi. Azért hagyjuk ott a júliusi felcsúti gondolatokat – júliusi téziseket –, mert 2040-ig, ameddig Orbán tervez – akkor még csak 77 éves lesz – igenis kinőhet a földből egy új Fradi is. Viszont ez a lehetőség még nem befolyásolja mindennapi életünket és létünket, szemben a tusványosi megállapítással, amely egy könnyű mondattal alapozza meg azt az akaratot – és következményt –, amellyel Orbán, a rezsim, simán kiiktatta a magyar közéletből a fékeket és ellensúlyokat. Mégpedig a fentebb idézett mondattal, tudniillik a köztársasági elnök parlament általi választásával. Azt mondja Orbán, szemben a klasszikus és ókori hatalmi ágak szétválasztását hangsúlyozó elvekkel, hogy nálunk feladatok és hatáskörök vannak.
Erősítsük meg ebben a miniszterelnököt, mert – nem mondom, hogy kivételesen – igazat mond. Itt az ő rendszerében tényleg nincsenek fékek és ellensúlyok. Itt kiosztott feladatok és hatáskörök vannak. Mégpedig épp a miniszterelnök, azaz Orbán Viktor által kiosztott feladatok, hatáskörök, Tizenhárom éve mást sem látunk, mint egy ilyen szisztéma felállítását: csak az történhet, amit a hatalom látni akar, erre kap hatáskört és megbízást az Alkotmánybíróság, erre maga a kétharmados többségű parlament, erre a választási bizottság, erre az Állami Számvevőszék, erre, az adóhivatal… folytassam? Nincs a magyar tengeren olyan hullám, amely megakaszthatná az orbáni akaratot. És ennek most itt az ideológiai megalapozása: azért van így, mert a köztársasági elnököt a parlament választja.
Keresem ennek az okfejtésnek a logikáját, de – hiába a magyarázat – nem találom. Hogy miért is jelentene EU blablát a fékek és ellensúlyok rendszerének működése, ha van egy Fidesz – Orbán – által megválasztott köztársasági elnök, végképp nem tudom. Pont azt mondanám, mint Orbán a spanyol kollégájának: „egyre több a blabla, és csak ismételgetünk dolgokat, amelyekről magunk se tudjuk már, mit jelentenek”. Csak a zárómondatot nem tenném hozzá, azt ugyanis, hogy a „végén nincs akció, nincs cselekedet”. Mert itt a blablát bizony akció és cselekedet követi: még több jogot vesznek el tőlünk. Ilyen ugyanis az orbanoblabla...