Segíts a Szuverenitásvédelmi Hivatalnak, vegzáld magad!

A Hírklikknek nyilatkozó Ligeti Miklós, a Transparency International jogi igazgatója elmondta: ők „ezt a hivatalt jogi értelemben félreértésnek tekintik, hiszen nincs rá szükség, a jog sem engedi meg a létezését, mert az Alaptörvénnyel ellentétes céllal és azzal ellentétes módon gyakorolja a hatásköreit”. Ezzel együtt a törvényben előírt 30 napon belül válaszolnak a hivatal hatoldalas levelére, amelyben összesen 62 kérdést tettek fel nekik.

Lánczi Tamást Orbán Viktor javaslatára január közepén nevezte ki a hivatal élére Novák Katalin. Előtte 2017-től 2019-ig volt a Schmidt Mária tulajdonában lévő Figyelő című hetilap főszerkesztője, nevéhez fűződik a listázós botrány, amikoris 2018-ban az egykor szebb napokat látott gazdasági lap listát közölt a szerintük Soros György zsoldjában álló, tehát megbízhatatlannak, mi több, hazaárulónak minősülő személyekről. 

Az ügyből nemzetközi botrány lett, az ELTE alkotmányjogi tanszéke mellett az amerikai nagykövetség is elítélte a lap listázását. A Lánczi vezette és nemrég működő Szuverenitásvédelmi Hivatal nevéből következően, a szuverenitásvédelmi törvény betartását vizsgálja. Ez az a jogszabály, amely nemcsak a pártoknak, hanem a választáson induló, civil szervezetként működő jelölő szervezeteknek is megtiltja a külföldi támogatás elfogadását, és büntetőjogi szankciókat is rendel melléjük. A hivatal bármit és bárkit vizsgálhat, civil szervezeteket, pártokat, közjogi szervezeteket, de a figyelme cégekre, egyházakra és magánszemélyekre is kiterjedhet. Minden irathoz, minden adathoz hozzáférhet, igaz, a lehetőségei végesek: semmit nem foglalhat le, csupán másolatot kérhet, és adatszolgáltatásra szólíthatja fel az érdekelteket.

Miután „alapító okirata” szerint a hivatal bárkit és bármit vizsgálhat, az alábbi válaszlevél-formula megfogalmazásával azoknak a civil szervezeteknek – így elsőként a Transparency Hivatalnak – kívánunk segíteni, amelyek a hivatal vizsgálatának célkeresztjébe kerülhetnek. Reméljük, hathatós segítséget tudunk nyújtani azoknak, akiket a Szuverenitásvédelmi Hivatal azzal gyanúsít, hogy a „választói akarat befolyásolására irányuló” tevékenységet folytatnak.

Tehát, a minden körülmények között használható, univerzális válaszlevél:

„T. Szuverenitásvédelmi Hivatal!

1746 október 2-án délután 4 óra után három perccel találkoztam először Brüsszel Lajossal. Akkor persze még nem úgy hívták, és mint utóbb kiderült, nem is ő volt. Utána még többször összefutottunk, először a mohácsi vésznél, majd, amikor nem sokkal ezután behívta az oroszokat.

Tessék? Hogy ez nem lehet? Jó, hát akkor mondják meg a főszuverén urak, hogy mikor találkoztam vele. Nekem mindegy, akkor találkoztam vele, és ott, ahol az uraknak ez megfelel. Profi tanú vagyok, ahogy parancsolni tetszenek. Azt a viccet ismerik az urak, amelyik úgy kezdődik, hogy két választói akarat befolyásolására irányuló személy utazik a vonaton? Azt mondja a Kohn a Grünnek…

Micsoda? Hogy ne vicceket meséljek? Mondjak el mindent, úgy, ahogyan történt? Most, hogy említeni méltóztatnak az urak, már kezdek emlékezni, hogy miről beszélgettünk. Azt mondta nekem a Brüsszel Lajos, hogy a magyar emberek választói akaratának befolyására irányuló tevékenységet szeretne folytatni. Mondtam neki, hogy ez nekem is régi vágyam.

Ennek nagyon megörült. Felvetette, hogy irányuljunk együtt. Nekem először nem tetszett az ötlet, mert már hozzászoktam, hogy egyedül irányulok, de aztán valahogy meggyőzött. Volt nála ugyanis egy nagy halom készpénz, mert tudta, hogy annak én nem tudok ellenállni. Ahogyan gyerekkori barátom, Woody Allen, úgy én is elmondhatom magamról: kedvenc számom a sok.

Miután gondosan megszámoltam a pénzt, mert üzletben ugye nincs barátság, a Brüsszel Lajos azt mondta, hogy kezdjük el a munkát, azaz, irányuljunk a választói akarat befolyásolására. Én akkor még nem tudtam, hogy ez mi lehet, mert akkor még senki sem tudta, de nem akartam bunkónak látszani, ezért rábólintottam.

Elkezdtük az irányulást. Kezdetben kicsiben csináltuk, ezért döcögött is a dolog, ám idővel egyre jobban belelendültünk. Hamarosan nem csupán Közép-Európa legnagyobb irányulói lettünk, hanem még a tengerentúlon is lettek referenciáink. Ha valahol irányulni kellett, mert nem volt eléggé befolyásolt a választói akarat, szinte mindig minket hívtak.

Ma már álmunkból felébredve is bármikor képesek vagyunk irányulni. Nemcsak Magyarországon, bárhol. (Legutóbb a lengyelek megbízásából irányultunk, és egy csehországi megbízásunk is aláírás előtt áll.) Mi ugyanis nem kedvtelésből irányulunk, mint az amatőrök, nekem már tisztelt urak, az óvodában is az irányulás volt a jelem, a Brüsszel Lajosnak pedig a választói akarat befolyásolása.

Így görbüjjek meg, T. Hivatal, ha nem a színtiszta igazat mondom. Remélem, őszinte beismerő vallomásomat enyhítő körülményként értékelik. Várom a következő feladatot.”