Sulyok Tamás bemutatja: gyalázat a köbön
Lehetett volna ebből jobban is kijönni. Például úgy, hogy Sulyok Tamás, aki immár Orbán Viktor kegyelmének köszönhetően államfő, bocsánatot kér a magyar emberektől. Hamut szórna a fejére, amiért hazudott édesapja, Sulyok László múltjáról, és azt állította róla egy interjúban, hogy a kommunisták üldözték, a népbíróság halálra ítélte, miközben nem ítélte halálra senki, viszont kiderült, hogy Sulyok apuka nemzeti szocialista eszméket vallott. Ám Sulyok államfő napokig hallgatott, majd amikor végre megszólalt, abban sem volt köszönet: nemtelen támadásnak nevezte az édesapjával szembeni vádakat.
„Az édesapámmal kapcsolatban elhangzott vádakat nemtelen támadásnak tartom. Méltatlan helyzet, ami – lévén a családomról van szó – komoly fájdalmat okoz. Azt tudom elmondani, hogy a rendszerváltást megelőzően, mint a legtöbb magyar számára, úgy a mi családunkban is tabu volt a múlt. De létezett és a mai napig létezik egy családi legendárium, amely úgy őrizte meg az édesapámmal kapcsolatos történeteket, ahogyan ezt korábban nyilatkoztam. „egy szociálisan érzékeny, hazafias, filoszemita ember volt.”
Hogy mitől nemtelenek ezek a támadások, azt Sulyok nem fejtette ki bővebben a Mandinerben hamarosan megjelenő interjúban. Pedig lett volna rá igény, a Sulyok apukát „nemtelenül vádolók” ugyanis nem azt állítják, hogy Sulyok államfő papája lányokat futtatott, kábítószerrel kereskedett, vagy, teszem azt, egy pedofil bűnöző segítőjeként arra próbálta volna rávenni az áldozatokat, hogy másítsák meg vallomásukat. Karsai László történész „csupán” azt derítette ki, hogy Sulyok Tamás apja, Sulyok László – az államfő állításával ellentétben – egy nemzetiszocialista ideológiájú párt megyei vezetője volt, akinek a neve alatt 1944-ben Zászlóbontás címmel a nácikat éltető cikk jelent meg a Fejér megyei újságban.
„Azt tudom elmondani, hogy a rendszerváltást megelőzően, mint a legtöbb magyar számára, úgy a mi családunkban is tabu volt a múlt.” Sulyok államfő tájékoztatására közöljük, hogy a legtöbb magyar családban nem tabu téma a múlt. Vannak persze olyan magyar családok, ahol nem szívesen – vagy egyáltalán nem – beszélnek a régi történetekről, például azért, mert nem túl dicsőséges foltok találhatók valamelyik felmenő életrajzában. Gyáva volt a kedves felmenő, amikor bátornak kellett volna lenni, esetleg feljelentette és kifosztotta azokat, akiket segíteni kellett volna.
Ami Sulyok apuka szociális érzékenységét illeti, ahhoz egy adalék: Eszes Beáta a HVG-ben írta le kutatása eredményét, amelyből kiderül, hogy „a székesfehérvári gettósítás 1944. június 5–10., az Auschwitz felé induló bevagonírozás június 11–26. közt zajlott. Sulyok június 7-én vette át gettóba zárt zsidó pályatársa irodáját és ügyfeleit. A nemzetiszocialista uszító cikket június 17-én tette közzé a Fejérmegyei Naplóban. Zsidó iroda átvételére külön jelentkezni kellett, önkéntes volt”.
Sulyok apukát szociális érzékenysége arra predesztinálta, hogy azonnal átvegye a deportált, dr. Lőwy Endre praxisát. Nem akarta, hogy a praxis ebek harmincadjára jusson és kihasználatlanul kallódjon, s ezáltal ne tudjon a magyar emberek hasznára lenni.
Sulyok államfő, ha volna benne tisztesség, bocsánatot kérne a magyaroktól amiért tavaly novemberi nyilatkozatában hazudott nekik, ráadásul most még rá is tett egy lapáttal a korábbi hazugságra. Ha ezt nem teszi meg, akkor ezzel beismeri, hogy számára csupán a családi legendárium része a nemzeti szocializmus, és eddig eszébe sem jutott, hogy bár felmenőink múltbéli tetteiről nem tehetünk, arról annál inkább, hogy szembenézünk-e az igazsággal, vagy hazudunk rendületlenül.
