Számháború

1. Kezdjük rögtön azzal, hogy a jövő évi GDP-növekedésre vonatkozó irányszámok jelentős eltérnek egymástól. Varga Mihály pontosan 3,4 százalékos növekedést prognosztizál, míg Orbán Viktor és Nagy Márton 3-6 százalékos gyarapodást jósol. Azt nem tudom, hogy Varga miniszter miként számolta ki a 3,4 százalékot, azt viszont látom, hogy a kormányfő és nemzetgazdasági minisztere nem sokat bajmolódott a matekkal: bemondtak egy számot (három százalék), majd megdupláztál (hat százalék). Eddig is sejtettem, hogy az Orbán-Nagy tandemet a tények és a reálfolyamatok nem nagyon zavarják, például az sem, hogy az idei évre mindketten négy százalékos GDP-gyarapodást vizionáltak, amiből aztán két százalék sem valósul meg. (Hasonló történt 2023-ban is: 4,1 százalékos növekedés helyett 0,9 százalékos visszaesés lett.) Mivel jövőre vélhetően lesz pozitív GDP-elmozdulás, ezért aztán úgy okoskodtak, hogy szédítsük a népet a hat százalékkal (választás előtti év), és aztán mindenki hálás lesz 2026-ban a megvalósult három százalékért is. Csavaros, de nem igazán szimpatikus gondolatmenet.
2. Meglepődtem a 8,6 százalékos – Varga által bejelentett – bérnövekedésen. Ha három év alatt a bruttó 1 millió forintos átlagkereset elérése a cél, akkor ez az ütem nem lesz elegendő. Fogadjuk el, hogy 2024-ben – éves szinten – 650.000,--Ft/hó/fő lesz a nemzetgazdasági szintű átlagérték. Ha 2025-ben, 8,6 százalék, majd 2026-ban és 2027-ben egyaránt 12-12 százalék lesz a keresetnövekedés üteme (650.000 x 1,086 x1,12 x 1,12 = 885.481,--Ft) – nos, még így sem érjük el a 900.000,--Ft/hó/fő értéket. A 12 százalékos értékek figyelembevételével megengedően és nagyon erőltetett ütemmel kalkuláltam. A Magyar Nemzeti Bank szerint a magyar gazdaság 2025-ben 2,7–3,7 százalékkal, majd 2026-ban 3,5–4,5 százalékkal bővül. Szó nincs 6 százalékos növekedésről, sem jövőre, sem pedig 2026-ban, de még az 5 százalékot sem merték leírni. Az MNB szeptemberi becslése szerint a munka termelékenysége 2025-ben 2,6 - 3,6 százalékkal, a 2026. évben pedig 3,3 - 4,6 százalékkal fog javulni. Arányban vannak ezek az értékek a dinamikus bérfejlesztési elképzelésekkel? Folyik a hókuszpókusz a számokkal, de mikor alakul már ki egy konzisztens fejlődési pálya!
3. A nagyotmondásairól híres Nagy Márton hozta szokott formáját a csütörtöki konferencián: „A belső konjunktúra megvan, az pipa. (…) Az inflációt legyőztük, lefeküdt, ott is maradt. Én már régóta elengedtem azt, az inflációtól már nem kell félni.”  Azt én értem, hogy ő nem fél tőle, hiszen fizetése idén nyáron 27 százalékkal emelkedett és bruttó 6,3 millió forint fölé nőtt. Ez csaknem 4,2 millió nettót ér. Viszont egymillió nyugdíjas honfitársam – akinek a havi jövedelme kevesebb, mint 205 ezer forint és idén mindössze 6 százalékos emelést kapott –, kizárólag aggódva tekinthet a jövőbe. Ők nem kaptak semmilyen kedvező ígéretet, nekik csak a mindennapos szorongás jut.

Bevallom, hogy Nagy Márton fölényes magabiztossága soha nem tetszett, megnyilvánulásai nem voltak rokonszenvesek számomra. Csütörtökön aztán kiderült, hogy ezzel nem vagyok egyedül. A tudósítások szerint Csányi Sándor (OTP) nyitóelőadásának kezdetére Varga és Nagy nem érkezett meg. A bankvezető a késést röviden így nyugtázta: „Nagy Mártont kevésbé sajnálom, mert ő mindent tud anélkül, hogy meghallgatná.”