Térdre, csuhások!

A parancs mára beérett! Senki nem esett térdre, de a legutolsó népszámlálás adatai szerint számottevően kevesebb magyar vallja magát kereszténynek, mint Orbánék uralomra kerülése előtt. No, nem ez a mára letagadott, vagy elhallgatott mondat a fő ok. Kövessük Orbánt, aki maga mondta híveinek, ne azt nézzék mit mond, hanem azt, amit cselekszik. Amit mond, azon normális ember már régóta nem tud eligazodni, erre már csak az Orbán szekta, a Fidesz-hívők egyre zsugorodó tábora képes, ha képes. Orbán 2018-ban még kétharmadot kalapozott össze a migránsozással, de 2023-ban már arról beszél, 500 ezer vendégmunkás (migránsmunkás) kell, hogy a magyar gazdaság működőképes maradjon. Nyilván azon magyarok pótlására, akik az orbáni rezsim elől menekülve 3-4-szeres fizetésért Nyugat-Európában dolgoznak. Az Ukrajnát ért orosz agresszió kezdete óta Orbán Putyin szócsöveként békét és tárgyalásokat követel, amivel – ha van neki ilyen – erkölcsi egyenlőségjelet tesz az agresszor Oroszország és az áldozat Ukrajna közé. Most, a Hamász izraeli agresszióját rögvest elítéli, de egy szót sem ejt az Ukrajna esetében unásig hangoztatott béketárgyalásokról. Az egyszerű halandó csak kapkodja a fejét. 

Orbán – ahogy a papokról is mondják – bort iszik és vizet prédikál. Keresztényi szeretetről papol, miközben a törvényben előírt normatív támogatások megvonásával éhhalálra ítéli 20 ezer nehéz sorsú – fogyatékkal élő, hajléktalan, magányosan megöregedő – polgártársunkat, a MET és az Oltalom ezernél több munkatársát. Ha Iványi Gábor bűnös, törvényt szegett, ítélje el őt a független magyar bíróság. Ha bűnös, büntessék meg, de ne szenvedjenek az ő bűne miatt nehézsorsú tízezrek. Orbán azért nem ezt az egyetlen törvényes utat választja, mert tudja, nem akad olyan magyar bíró, aki neki adna igazat, mert Iványi Gábor nem bűnös. A törvényes eljárás helyett törvénytelen eszközökkel fel akarja számolni Iványi Gábor egyházát csak azért, mert ő és gyülekezete nem állt be az Orbánt éltetők táborába. Mindeközben a miniszterelnök a keresztényi felebaráti szeretet nevében megvétózta a milliárdos, Putyint támogató Kirill pátriárka EU tilalmi listára helyezését. Majd megvétózta, hogy az EU elítélje Azerbajdzsánt a karabahi keresztény örmények elleni azeri agresszió miatt. Valaki súgja meg végre Orbánnak, Örményország volt a világ első keresztény állama. A mi Szent Istvánunkat 700 évvel megelőzve, Krisztus után 300 tájékán lett Örményországban államvallás a kereszténység. Láss csodát, Orbán gazdasági és politikai okokra hivatkozva, magasról tesz a kereszténységre, és a muszlim vallású azerieket támogatja a keresztény örményekkel szemben. 

Persze a kereszténység társadalmi térvesztésének – Orbánhoz hasonlóan – a keresztény egyházak legalább ennyire a felelősei. Az a hallgatás, ami egy beleegyezéssel ér fel, ami némán tűri keresztény testvérük, Iványi Gábor Orbán általi vegzálását, távolról sem keresztényi cselekedet. Hallgatásukkal milyen példát mutatnak a papok és a lelkészek híveiknek keresztényi szolidaritásból és keresztényi szeretetből? Attól se lehettek boldogabbak katolikus testvéreink, hogy Erdő Péter bíboros elosont Kötcsére mély áhítattal meghallgatni Orbán igehirdetését. 

Kedves egyházak, kedves Orbán Viktor! Be kellene végre látni, a magyarok, közöttük a keresztény testvérek nem hülyék. Lehet őket ideig-óráig a templomokban és a parlamentben hazudozással félrevezetni, de egyszer csak elegük lesz. Ahogy Karácsony Sándor, a református tanító mondta, eluralja őket a csömör. És akkor, mint most, lehull a lepel a politikai álkereszténységről. A tanulság, amit attól tartok Orbán és az egyházak nem fognak levonni, az, hogy a kereszténységet nem csak templomokban kell hirdetni, hanem a mindennapokban cselekedeteinkben és a cselekedeteinkkel gyakorolni. A kereszténységet nem vallani kell, hanem a mindennapokban megélni. Őszinte hittel, mélységes alázattal és mindent átható szeretettel. Akkor talán megmaradnak a hívek. Sőt, talán vissza is térnek.