Történelmünk új, fénylő napja június 19?
Budapest, 2021. április 20., kedd (MTI) - A Civil Összefogás Fórum - Civil Összefogás Közhasznú Alapítvány (CÖF-CÖKA) azt javasolja, hogy legyen nemzeti ünnep, egyben munkaszüneti nap június 19-e, amely napon 1991-ben az utolsó szovjet katona is elhagyta Magyarországot. Fricz Tamás politológus, a CÖF kurátora a civil szervezet keddi budapesti sajtótájékoztatóján azt mondta: június 19-e jelentősége „történelmünk két fénylő napjához", március 15-éhez és október 23-ához mérhető. (…) Fricz Tamás szerint fontos elválasztani egymástól a június 16-i és a június 19-i emléknapot. Előbbi napon tartották 1989-ben Nagy Imre miniszterelnök és mártírtársainak újratemetését a Hősök terén – idézte fel, hozzátéve: a két emléknap nem egyenrangú és „csak június 19. méltó arra, hogy nemzeti ünneppé váljon". (…) Csizmadia László, a CÖF-CÖKA elnöke az eseményen a többi között arról beszélt, hogy az ellenzék „áldatlan háborút" indított a keleti vakcinák beszerzése és beadása ellen. Az ezzel ellentétes álláspontot képviselő CÖF-CÖKA nevében Csizmadia László köszönetet mondott Oroszországnak és Kínának, hogy – mint fogalmazott – a jóvoltukból Magyarország Európában és a világban az elsők között áll az átoltottság terén.
1. Kezdjük azzal, hogy a dolgozó magyar nép imádja a munkaszüneti napokat, tehát a Fricz-Csizmadia kettős biztos lehet a kezdeményezés sikerében. Népszavazást sem kell kiírni az ügyben, anélkül is garantált a 100 százalékos támogatás. Én a helyükben egy füst alatt bedobtam volna Nagyboldogasszony napját is (augusztus 15.), amely Mária országában igazán megérdemelne egy munkaszüneti napot. A vállalkozói szektor rémülten olvashatja a CÖF-CÖKA közleményt, hiszen most már ciklusonként kell számolnunk egy új munkaszüneti nappal. Meló nincs, bérfizetési kötelezettség van. Jött a nagypéntek, erős az igény a december 24-re is, és most jöhet a június 19. Az augusztus 15-ét nem az ujjamból szoptam: a KDNP régi törekvése Mária mennybevételének méltó ünneplése, erre vonatkozóan korábban törvényjavaslatot is benyújtott a mérhetetlen párt.
2. A Békemenet apostolai tehát egy 30 év előtti eseményre kívánnak megemlékezni. 32 évvel ezelőtt (1989. június 16-án) egy 26 éves srác elkurjantotta magát a Hősök terén, ettől a Szovjetunió úgy megijedt, hogy két év múlva kivonta hazánkból a legyőzhetetlen Vörös Hadsereget. 1991. június 19-én tehát az utolsó megszálló katona is elhagyta az országot. Az akkori ifjú jogász ma Magyarország miniszterelnöke, és a kormány által pénzelt CÖF-CÖKA most nemzeti ünnepet rendelt a kormányfő tiszteletére. Az 1989-es hős múltbéli és a teljhatalmú vezető jelenkori tettei összefonódnak, és a történelmet tanuló fiatal diákok szemében máris megvan a NER korszak első hérosza. A velem egykorú öreg emlékezők (én is ott voltam a téren 32 éve) szava már úgysem számít, sokkal jobb és hatékonyabb látványosan ünnepelni hazánk megmentőjét, minden oroszok korábbi rendíthetetlen ellenfelét. Ezzel a húzással az egyre gyengülő Nagy Imre kultuszt is végérvényesen kiiktatnák a közbeszédből, hiszen június 16. – Nagy Imre kivégzésének napja – innentől már nincs is napirenden. A mártír miniszterelnök szerepe, jelentősége tovább kisebbedik, míg a regnálóé az egekig emelkedhet. Ki van ez találva polgártársak, a CÖF-CÖKA pontos menetrend szerint cselekszik.
3. Eddig még érteni véltem a CÖF-CÖKA „önálló” kezdeményezését, de Csizmadia doktor heves hálálkodása megzavarta gondolataimat. A kiűzött szovjet (orosz) katonák elnyomó erőként tartózkodtak Magyarországon, és bizony nem voltak népszerűek itt a Kárpát-medencében. A CÖF-CÖKA egyik embere (Fricz) ünnepi rangra emelteti a „Ruszkik haza!” illetve a „Tovariscsi konyec!” jelszót, majd ezt követően, a főatyamester (Csizmadia) ájultan hálálkodik az EU által egyaránt elítélt Kínának és Oroszországnak, mintha a két világhatalom ingyen és bérmentve adta volna nekünk a vakcina kontingenst. Nagy ára volt/ nagy ára lesz ennek az üzletnek (nem csak forintban/euróban/rubelben számolva), hanem politikai és gazdasági értelemben is. Mindenki tudja, hogy a két hegemóniára törekvő ország nem barátokat keres (nincs szükségük rá), hanem célpontokat, stratégiai hídfőállásokat. Adnak hitelt, olajat, vakcinát, építenek egyetemet is, ha kell – de azt tudni kell a magyarnak, hogy az összes árut és szolgáltatást dupla áron mérik. Arról pedig szó sem lehet, hogy „ingyen ebédet osszanak”, az orosz medve és kínai tigris igazi ragadozó, és nem jámbor növényevő. De Csizmadia erről még nem hallott, így most rajongva hálálkodik az Alekszej Navalnijt megmérgező és kínzó Oroszországnak, valamint az ujgurokat gyötrő és átnevelő táborba záró Kínának.
Nem vagyok az új munkaszüneti napok beiktatásának lelkes pártolója, ellenkezőleg: általában elutasítom az éves munkaidőalap nem szakmai alapon történő változtatását, főleg annak rövidítését. De most kivételt teszek, mert hatalmas a tét. A történelmi tények meghamisítására törekvő CÖF-CÖKA javaslatot tett egy új munkaszüneti napra. Nem akarok lemaradni a „civil” szervezettől, ezért előveszek egy korábbi – igazán aktuális és nemes - kezdeményezést. Felelevenítem a Demokratikus Koalíció 2017. május 7-i törvényjavaslatát, amelynek értelmében május 9. – az Európa-nap – munkaszüneti nappá való nyilvánításával méltó módon emlékezhetünk meg az Európai Unió alapjait lefektető Schuman-nyilatkozat (1950) évfordulójáról, az alapítók iránti tisztelet, illetve az egységes Európába vetett hit jegyében. Ez az ünnep nem katonásdiról és csapatkivonásról szól, hanem a II. világháborút követő ötödik évben keletkezett fontos dokumentumra és elképzelésre hívja fel a figyelmet. Bízzunk az egységes és együttműködő közösség erejében, sikerében, ezt a reményt táplálja az Európa-nap. Éljen május 9.!
