Tovább a putyini úton
Márki-Zay sajnos tévedett, amikor a választás után azt mondta, hogy visszatértünk a ’70-es évekbe. A helyzet ugyanis ennél is sokkal rosszabb, nem a kádári ’70-es évek, hanem az orwelli 1984 felé haladunk. Most előre megyünk a putyini úton, nem hátra, az előző rendszerváltás utáni demokráciába.
A választások kiábrándító eredménye is azt bizonyítja, hogy a NER egyre jobban hasonlít az orosz és a fehérorosz diktatúrára. A választási rendszer súlyosan manipulált, a pártközpontból irányított hazug propaganda megtéveszti a szavazók többségét és főleg vidéken sokan a feudális kort idéző függő helyzetben vannak. Persze még nem volt olyan feltűnő és tömeges a csalás, mint például Fehéroroszországban, és még az erőszakos megoldásokat is kerülik, amit nyilván annak köszönhetünk, hogy (még?) az Európai Unió tagjai vagyunk és ez az uniós pénz a hatalmat egyre inkább központosító vezérnek is fontos. A diktatúra építése ezért fokozatos, néha óvatos.
Miért nem jó akkor a mai rendszert a ’70-es évek Kádár rendszeréhez hasonlítani? Azért, mert a NER másképpen működik és van, amiben már rosszabb a helyzet, mint akkor volt. Persze sok mindenben (még?) lényegesen jobb, de elkeserítő, hogy legalább három dolgot fel lehet sorolni, amiben már rosszabb. (Előre figyelmeztetem a fizetett fideszes trollokat: nem az "átkost" mentegetem, hanem az Orbán-rendszert bírálom.)
A három elkeserítő különbség közül kettő köztudott, főleg az idősebbek gyakran emlegetik is. Egyrészt a 60-as évektől kezdve optimisták voltunk, a helyzet Magyarországon fokozatosan javult, most viszont fokozatosan egyre rosszabb és sokan bizony már igencsak pesszimisták vagyunk.
A másik, hogy akkor ugyan alacsony szinten, de volt létbiztonság. Volt munka és nem volt gond a lakhatás. (Le lehet nézni a paneleket és a Kádár-kockákat, de nagy javulást jelentettek a putrikhoz és a lepukkadt, ócska házakhoz képest, amelyekben a körfolyosó végén volt a wc.) A helyzet romlása főleg a falvakban súlyos, régen jól működött a magyar mezőgazdaság és a termelőszövetkezetek is egyre jobban hozzájárultak az életminőség javulásához. A rendszerváltás után azonban a tsz-ek demokratizálása helyett azok felszámolása és a föld privatizálása következett, mára pedig a falvakban többnyire a feudalizmusra emlékeztető uralmi rendszer alakult ki.
A harmadik különbség talán a legfontosabb, bár ritkán emlegetjük. Az "átkosban" a lehetőségeinket erősen korlátozó nemzetközi helyzet, a hidegháború, a keleti diktatórikus hagyományok és Moszkva uralma alatt mi voltunk a legvidámabb barakk. Ez nem vicc volt, a szovjet birodalom többi államában irigyeltek minket, mi hoztuk ki a legtöbbet a korlátozott lehetőségekből. Most viszont mi vagyunk az Európai Unió legszomorúbb tagállama, a mesés lehetőségek közül egyre kevesebbet használunk ki, igazából csak az uniós támogatások lenyúlása és a brüsszelező propaganda működik.
Ha már szóba hoztam Moszkva uralmát és a legvidámabb barakkot, eszembe jutott, amit egy történelem tanár mesélt nekünk a ’70-es években a közgáz egyetemen, az akkori alaptantervtől eltérve. Kádár egyik legnagyobb bűnének azt tartják, hogy bár Nagy Imre kormányának egyik minisztere volt, átállt a szovjet oldalra és elfoglalta az ország vezető pozícióját a forradalom leverése után. A tanár szerint valójában az történt, hogy meghívták Moszkvába és felajánlották neki az ország vezetését, hangsúlyozva, hogy ha ezt nem vállalja el, Rákosi egyik vezető emberét bízzák meg. Így lényegében kényszerből, a még rosszabb helyzet elkerülése érdekében vállalta el.
Nekem úgy tűnik, már megint Moszkva és a keleti diktatórikus hagyományok hatnak a magyar vezérre, most éppen előre megyünk a putyini úton... Csak nehogy odáig "fejlődjön" a rendszer, hogy elkezdi használni a rengeteg jórészt üresen álló stadiont. Arra, amire régen Pinochet chilei diktátor használta...
