Továbbra is lesz tanárhiány az iskolákban, de mostantól nem beszélünk róla
Október elsejétől nem mérik, hogy hány tanári állás betöltetlen az oktatási intézményekben, és az Oktatási Hivatal sem közöl ezzel kapcsolatos adatokat. A Pedagógusok Szakszervezete szerint a kormány ezzel a tanárhiány orvoslása helyett eltakarná és egyúttal szőnyeg alá söpörné a problémát. A PSZ ismeretei szerint a 2020/21-es tanévben 20 587 pedagógus hiányzott az oktatási rendszerből, a közszféra állásportálján pedig hozzávetőleg félezer tanári álláshirdetés olvasható. Rétvári Bence államtitkár október 5-én bejelentette, hogy a szeptember 29-i határidőig 1205 pedagógus nyilatkozott úgy, hogy nem fogadja el a státusztörvényt.
Az Oktatási Hivatal nem indokolta meg, hogy miért nem tudhatják meg az érintettek, például az oktatás területén dolgozó szakszervezetek, hogy hány pedagógus állás maradt betöltetlen. Azt feltehetőleg visszautasítják, hogy így akarnák bagatellizálni a problémát, ezért leginkább arra lehet gondolni, hogy számos bokros teendőjük – például az oktatás körülményeinek javítása – mellett erre már nem futja az energiájukból. Amit tudunk: a 444 kérdésére – miszerint hány pedagógus nem fogadta el az új jogviszonyt, azaz hányan mondtak fel a státusztörvény hatására – az oktatás irányításáért felelős Belügyminisztérium a következőket válaszolta: „A válaszadásunkig rendelkezésre álló adatok szerint az állami fenntartású köznevelési intézmények pedagógusainak több mint 98 százaléka elfogadta az új jogviszonyt, az oktatás megszervezése sehol nem veszélyeztetett.”
Ehhez mérten Gulyás Gergely a legutóbbi kormányinfón azt mondta, hogy becsléseik szerint mintegy 700 tanár nem írta alá a státusztörvénnyel együtt járó megállapodást, míg Maruzsa Zoltán köznevelésért felelős államtitkár a Hír TV-ben arról beszélt, hogy a pedagógusok egy százaléka nem írta alá a szerződését.
Rétvári Bence, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára a Magyar Nemzetnek adott interjúban már a konkrét számok ismeretében beszélt az idei tanévkezdésről, a pedagógus-életpályáról, a tanárképzésre jelentkezők számáról is. Elmondása szerint összesen 1205 pedagógus nyilatkozott úgy, hogy nem szeretne életpályatörvényt. Ez a szám önmagában nem tűnik soknak, ám az iskolákból már eleve hiányzó pedagógusokat figyelembe véve, mégsem jelentéktelen. A helyzet súlyosságát jellemzi néhány kiragadott példa: a Budapest belvárosában található Hild József Általános Iskolában novembertől három tanár és az igazgató is felmond a státusztörvény miatt, az érdi Vörösmarty Mihály Gimnáziumban német nyelvtanárt, matematika-fizika szakos tanárt, digitális kultúra-tanárt keresnek, s van olyan iskola, amelynek igazgatója saját Facebook oldalán hirdeti, hogy magyar szakos tanárt alkalmaznának.
Az Oktatási Hivatal tehát a jövőben nem foglalkozik a tanárhiánnyal, pontosabban az ennek mérséklésére tett erőfeszítések eredményét (vagy eredménytelenségét) nem fogja a közvélemény orrára kötni. Nincs közünk hozzá, hogy az adóforintjainkból működtetett közoktatás milyen személyi feltételekkel működik, vagyis, gyerekeink, unokáink miért nem a kornak megfelelő színvonalon tanulhatnak.
Nem tippeket kívánunk adni a kormánynak – ötletelésben ők verhetetlenek –, de annak mintájára, hogy nem közlik a hiányzó tanárok számát, más területeken is eredményeket lehetne elérni. Nem kellene például közölni az inflációs adatokat. Az emberek úgysem tudnak mit kezdeni a számokkal, bármekkora is a pénzromlás, ők nem a Központi Statisztikai Hivatalban, hanem a boltokban vásárolnak, ott meg úgyis kiderül, hogy mi mennyibe kerül. Ugyanígy, nem volna muszáj azzal idegesíteni az adófizetőket, hogy augusztusban a kiskereskedelmi forgalom hét százalékkal, a benzinkutak forgalma pedig 18 százalékkal esett vissza, vagy például azzal, hogy a gazdaság már ez egymást követő negyedik negyedévben csúszott recesszióba. Sok pénzt meg lehetne spórolni, ha nem borzolnák az emberek kedélyét a magyar gazdaság nem igazán szívderítő számaival és fölösleges haszontalanságokkal elkedvetleníteni a magyar embereket. Akiknek van elég bajuk enélkül is, nem kell a szájukba rágni, hogy milyen rossz nekik, érzik ezt anélkül is.
