Zsoltiék vadásznak
Bár a magyarok többsége számára még éppen csak elkezdődött a fantasztikusnak ígért év, vannak olyan honfitársaink, akiknek már tavaly is bejött az élet. Bánki Erik fideszes képviselő például orrszarvút lőtt Dél-Afrikában, az elejtett, meglehetősen ritka vad értéke 10 és 30 millió forint között van. Mindezt a HVG tudta meg, mint ahogyan azt is, hogy Bayer Zsolt, valamint egykori iskola- és padtársa, Semjén Zsolt tavaly májusban Namíbiában ugyancsak vadászattal múlatta az időt. Bayer összesen 2650 dollár értékben lőtt ott vadakat, míg Semjén nem volt ennyire szerencsés: neki be kellett érnie egy hozzávetőleg 600 dollárt kóstáló impala trófeájával.
Nem kis pénzekről van szó, ráadásul a fenti összegek csupán a lelőtt állatok tarifáját jelzik, mindemellett még más költségek is adódnak. Egy egzotikus vadászat ugyanis naponta további 450 dollárba kerül, és akkor még nem számoltunk az utazással, a szállással, valamint a felmerülő egyéb kiadásokkal. Miután komoly pénzekről beszélünk, amelyeket fenti urak nem biztos, hogy a bevallott jövedelmükből képesek fedezni, megérne egy misét, de minimum egy részletes vagyonvizsgálatot, hogy miből telik ezekre a költséges szórakozásokra. Merthogy nem újkeletű a vonzódás, ellenkezőleg: régi szerelem ez a részükről.
Semjén Zsoltról például 2016-ban derült ki, hogy amikor ideje engedi, átugrik Svédországba vadászni. A KDNP elnökének rokonai élnek a migránsoktól sújtott skandináv országban, a vadászatok költségeit pedig Semjén úr egy közbeszerzésekkel alaposan megtámogatott barátja állta. Egyik ilyen, emlékezetes kalandjáról fényképes beszámoló is íródott, a fotókon látszik, amint hősünk egy háziasított rénszarvas teteme fölött büszkélkedik.
Semjén, aki 2010 óta az Országos Magyar Vadászati Védegylet elnöke, vadászemberként definiálja magát. Vadászatokat szervező személyek szerint 2012 óta rendszeresen vesz részt Svédországban luxusvadászatokon, s előfordult, hogy egy 40 fős hotelt béreltek ki a vele együtt vadászó kompánia számára. Még azt is elintézték, hogy gyaloglás helyett a vadászatokon lóháton tudjon közlekedni, egy alkalommal helikoptert is béreltek neki.
Mielőtt bárki azt gondolná, hogy ezek a derék urak kivagyiságból űzik ezt a fényűző, sokak számára ellenszenves „sportot”, vagy azért, mert nem tudnak a pénzükkel mit kezdeni, nos, nem ez a helyzet. Szenvedélyről van szó ugyanis, amiről Bayer Zsolt így vallott hét évvel ezelőtt a Mandinernek: „Semjén Zsolt barátom (gimnáziumi padtársam, cimborám, immáron vadásztársam is) sokkal szerencsésebb volt nálam, ő már szinte gyerekkorától vadászik. Szóval velem ellentétben, ő már vagy negyven éve vadászik, s bizony, teszi ezt Svédországban is, remélem, egyszer majd lesz alkalmam elmenni vele oda. S hogy miért éppen Svédországban? Azért, mert Semjén bátyja (aki szintúgy szilágyis volt) elég régen, valamikor a hetvenes évek közepén oda disszidált.
Ott él a nagyobbik Semjén, meg a nagybácsikájuk, meg a család jó nagy része, így aztán Semjén kolléga évente többször is jár arrafelé. És évente egyszer meghívják oda vadászni. S hogy Semjén barátom miért éppen jávor- és rénszarvasra, továbbá siketfajdra vadászik Svédországban? Azért, mert e három faj olyan Svédországban, mint mifelénk a vaddisznó, a róka meg mondjuk a fácán. A leggyakrabban vadászott és vadászható fajták.
S akkor a végére ejtsünk pár szót a repülésről, a helikopterről is. Azért vadászik Semjén kolléga arrafelé »helikopterrel«, mert arrafelé a lappok mindent helikopterrel csinálnak. Azzal közlekednek, azzal vakcinázzák s etetik a vadat, ha éppen kell, s azzal is járnak a vad után. Ugyanis nincs út.... Vadászni az egyik legősibb, legszebb emberi tevékenység. Vadászat nélkül nincs vadgazdálkodás, nincs vadvédelem, nincs karbantartott vadállomány – s persze vaddisznópörkölt sincsen, amit a vadászatot oly fennkölt módon elítélő lumpenprolik szoktak két pofára zabálni.”
Itt jegyeznénk meg, hogy a „lumpenprolik” – vajon kikre gondolt a Fidesz 5-ös számú tagkönyvének tulajdonosa? – nem zabálnak két pofára vaddisznópörköltet. Sőt, még egy pofára sem, a vaddisznó húsából készült ételek ugyanis a „lumpenprolik” számára úgyszólván megfizethetetlenek.
Amúgy egy másik közéleti híresség, a mostanság Mini-Dubajnak nevezett rákosrendezői projekttel hírbe hozott építési miniszter, Lázár János sem divatból vadászik, hanem szenvedélyből. Igaz, Lázár nem orrszarvúért utazik Dél-Afrikába, nem is egzotikus és ezért méregdrága gazellákért Afrikába – neki a fácánvadászat a szenvedélye. 2014-ben például 75 ezer eurós (23 millió forintos) fácánvadászatot rendelt egy cseh cégtől – ezt a vadászatot akkor tudomásunk szerint a kirobbant botrány miatt utóbb visszamondta. A szenvedély azonban megmaradt, Lázár maga nyilatkozta ezt az Origónak, majd hozzátette: tudja, hogy ez sokakban ellenérzéseket kelt, de nem tehet róla, nem képes leszokni róla. A mondat második fele azt sugallja, hogy Lázár megpróbált leszokni erről a maga által is károsnak ítélt szenvedélyéről, ám mindezidáig sikertelenül.
Nem lehet könnyű Lázár Jánosnak – a szenvedély nagy úr, sokan tapasztalatból tudják ezt. Vannak, akik a cigarettát nem tudják letenni, mások gyakorta a pohár fenekére néznek, de akadnak olyanok is, akik nagyban utaznak: hiába minden fogadkozás, egyszerre csak azon veszik észre magukat, hogy már megint vettek egy hotelt, bevásárolták magukat egy húsüzembe, vagy – és erre is találni példát – stadiont építettek a kertjük tőszomszédságába.
