NER-krumpli
|
2018. február 2. 06:20
2018. feb. 2. 06:20
Jobban teljesít? Ahol krumpli meg tojás az ára a szavazatnak?
A Fidesz "nagy, hivatalos" pártkampányt nem nagyon szervez. Sem oka, sem felülete nincs erre, ugyanis a kormány által tájékoztató kampánynak hazudott propaganda mindent kitölt. A párt a kormány és a kormány a párt, köszönjük a know-how-t, drága Kádár elvtárs, csak viszi tovább valaki az örökséget. Helyben viszont nagyon is fontos a mozgósítás. Az egyéni képviselőjelöltek nagyon is tudják, hogy április után mindegyiküket egyenként fogja mérlegre tenni Orbán, megvizsgálva: hozott vagy vitt a maga helyén a fideszes alaphoz képest. Ezek a pár százalékpontok dönthetik el a karriert. No, és mi az az eszköz, amivel mind élnek, a legkisebb borsodi településtől a főváros kellős közepéig?
A krumpliosztás. A tojástukmálás. A zacskóstejfakasztó kampánybuli. Ízlelgessük: 2018-ban, Magyarországon, a nyolc éve teljhatalommal kormányzó párt jelöltjei alapélelmiszereket osztogatnak a lakosságnak. Nem pendriveot adnak, QR-kódot valami alkalmazáshoz, exkluzív összefoglalót a program valamelyik eleméből, belépőt valami színvonalas rendezvényre, vagy csak jó szót, ötletet, perspektívát, nem, a túrót! Illetve még túrót pont nem, de ha így folytatjuk, a tejföl után jöhet az is. Figyelj csak: a segítő civilek azért osztanak ételt, mert a Fidesz-kormány tömegeket hagyott az út szélén. No de a fideszes politikusok?
És most akkor beszéljünk arról az országról, amelyről maga Orbán Viktor mondta, hogy szerencsére soha nem volt jóléti állam, és már nem is lesz: mert ez a krumplikampány, ez mégiscsak a másik véglet? Ezt azért nem akarjuk állandóra, ugye? Ez nem lehet nemzeti büszkeség tárgya, ugye? Figyelj: nyolc éve az és csak az történik Magyarországon, amit Orbán és vazallusai akarnak, és mégis (illetve: pont ezért) az alapvető létfenntartás eszközivel kampányolnak! Aminek két komponense van. Egyfelől a direkt, csupasz, leszakadt szegénység. Azok, akik vesztesei a NER-nek, akiknél tényleg az alamizsna dönt, hogy esznek-e, és ha igen, akkor mit. Akiket nyolc éve vérbe gyaláznak miniháztájis hegedűszsuzsák a megszégyenítő vetőmaghaknikkal, akiknél ilyenkor gurítják be a lejárt konzervet, akiknek a négyévente leadott országgyűlési, meg az ötévente elsüthető önkormányzati voksa a vadászterepe az osztogatóknak.
A másik fele a krumplibulinak azonban a meggyőződés, hogy ez így helyes, a világ rendjét ide kell belőni. Szűknadrágos, újrahajasított NER-piperkőcök, akik kampány idején leereszkednek a pórnép közé, osztani. A nép pedig csak arra számítson, hogy amennyiben nem Rogán mellett lakik, ha nem ő lesz a Fidelitasból kiemelt új droid, pláne ha nem jól nősül, akkor egész életében a kegyre ácsingózhat. Osztott krumplira, al-al-alvállalkozói megbízásra, ahol ő végzi el azt a munkát, amire hivatkozva előtte három beépített NER-szűkítő is leszedi a sápot. Függés, kiszolgáltatottság, állandó lekötelezés.
Ha én politikus lennék, és nyolc év teljhatalmú kormányzásom után a kampányban alapélelmiszereket kellene osztogatnom az embereknek, azt súlyos kudarcnak tekinteném. Sikeres ország az, ahol mindenkinek van pénze, hogy ezeket a boltban vegye meg, és fel sem merül, hogy a szavazata kiló krumplit, liter tejet vagy tucat tojást ér.
Ilyen Magyarországot építsünk majd.
A krumpliosztás. A tojástukmálás. A zacskóstejfakasztó kampánybuli. Ízlelgessük: 2018-ban, Magyarországon, a nyolc éve teljhatalommal kormányzó párt jelöltjei alapélelmiszereket osztogatnak a lakosságnak. Nem pendriveot adnak, QR-kódot valami alkalmazáshoz, exkluzív összefoglalót a program valamelyik eleméből, belépőt valami színvonalas rendezvényre, vagy csak jó szót, ötletet, perspektívát, nem, a túrót! Illetve még túrót pont nem, de ha így folytatjuk, a tejföl után jöhet az is. Figyelj csak: a segítő civilek azért osztanak ételt, mert a Fidesz-kormány tömegeket hagyott az út szélén. No de a fideszes politikusok?
És most akkor beszéljünk arról az országról, amelyről maga Orbán Viktor mondta, hogy szerencsére soha nem volt jóléti állam, és már nem is lesz: mert ez a krumplikampány, ez mégiscsak a másik véglet? Ezt azért nem akarjuk állandóra, ugye? Ez nem lehet nemzeti büszkeség tárgya, ugye? Figyelj: nyolc éve az és csak az történik Magyarországon, amit Orbán és vazallusai akarnak, és mégis (illetve: pont ezért) az alapvető létfenntartás eszközivel kampányolnak! Aminek két komponense van. Egyfelől a direkt, csupasz, leszakadt szegénység. Azok, akik vesztesei a NER-nek, akiknél tényleg az alamizsna dönt, hogy esznek-e, és ha igen, akkor mit. Akiket nyolc éve vérbe gyaláznak miniháztájis hegedűszsuzsák a megszégyenítő vetőmaghaknikkal, akiknél ilyenkor gurítják be a lejárt konzervet, akiknek a négyévente leadott országgyűlési, meg az ötévente elsüthető önkormányzati voksa a vadászterepe az osztogatóknak.
A másik fele a krumplibulinak azonban a meggyőződés, hogy ez így helyes, a világ rendjét ide kell belőni. Szűknadrágos, újrahajasított NER-piperkőcök, akik kampány idején leereszkednek a pórnép közé, osztani. A nép pedig csak arra számítson, hogy amennyiben nem Rogán mellett lakik, ha nem ő lesz a Fidelitasból kiemelt új droid, pláne ha nem jól nősül, akkor egész életében a kegyre ácsingózhat. Osztott krumplira, al-al-alvállalkozói megbízásra, ahol ő végzi el azt a munkát, amire hivatkozva előtte három beépített NER-szűkítő is leszedi a sápot. Függés, kiszolgáltatottság, állandó lekötelezés.
Ha én politikus lennék, és nyolc év teljhatalmú kormányzásom után a kampányban alapélelmiszereket kellene osztogatnom az embereknek, azt súlyos kudarcnak tekinteném. Sikeres ország az, ahol mindenkinek van pénze, hogy ezeket a boltban vegye meg, és fel sem merül, hogy a szavazata kiló krumplit, liter tejet vagy tucat tojást ér.
Ilyen Magyarországot építsünk majd.
