A problémáinkon további egy, két, három kamatemelés sem tud segíteni

A közelmúltban Bod Péter Ákos többször is azt fejtegette portálunknak (például itt és itt), hogy hiába emel a jegybank alapkamatot, a forint gyengülésének problémáját ez nem oldja meg, miután az már a politikán múlik. Azt fejtegette, hogy „a kamatemelésekkel az MNB már nem képes megfogni az inflációt, mivel a forint gyenge voltáért éppen az ő hiteltelensége a felelős”, illetve, hogy „a Magyar Nemzeti Banknak már nem nagyon érdemes a jelenlegi szint fölé emelni az alapkamatot, hiszen mindenki igazából a politikai, a gazdaságpolitikai lépéseket várja”. Végül egy hasonlat jutott az eszébe: „az ember megissza a negyedik kávéját és még mindig bamba marad utána, merthogy lehet iszogatni a kávékat, de van egy pont, ami után már nem kellene ezt tenni, hiszen a hatás csak pillanatnyi”, arra utalva, hogy a kamatemelések ideig óráig erősítik a forintot, de utána az ismét visszagyengül a korábbi, vagy még annál is gyengébb szintre.

A héten a jegybank ismét nagyot emelt: 100 bázisponttal 11,75 százalékos szintre tolta fel az alapkamatot. Ez ma már magasabb, mint amilyen a Fidesz által máig mumusként emlegetett Gyurcsány-kormány legrosszabb időszakában, a 2008-as pénzügyi válság idején volt (akkor a legmagasabb alapkamat 11,5 százalékos volt, ami egyébként egy hónapig maradt csak ezen a szinten, s három hónap múlva már úgy alakultak a dolgok, hogy ismét tíz százalék alá lehetett lecsökkenteni). 

A jegybank egyébként az újabb 100 bázispontos kamatemelés mellett elköteleződött a szigorítás irányában is – fogalmazott a Portfolió. Bejelentett ugyanis komoly likviditáscsökkentő lépéseket, amelyekkel a tervek szerint legalább 5000 milliárd forintnyi bankközi likviditást szorítanak ki a rendszerből.

Erre erősödni kezdett a forint, az euróhoz és a dollárhoz képest is nagyon megközelítette a 400 körüli szintet, ami jó hír, hiszen a múlt héten az euro/forint árfolyama még 414 körül járt, miként a dollár/forint árfolyama is. Szerda délelőtt sem sikerült a 400-as szint alá mennie forintnak, pár forinttal a 400-s lélektani határ felett mozog.

Vajon most mi várható? Ez a tegnapi emelés vajon ugyanolyan hatással lesz majd a forint árfolyamára, mint voltak a korábbiak, azaz nem sikerült megtámogatni általuk a forintot? Ugyan történt egy-két, a nemzetközi piacok által várt kormányzati döntés az elmúlt hetekben – jelesül az esztelen rezsicsökkentés „vívmányának” feladása (magyarul drasztikus rezsiemelés), s látszanak engedmények az Európai Unióval szükséges megegyezés érdekében is –, de a mérleg másik serpenyőjébe is került azért pár dolog (például a kata-törvény elfogadásának a körülményei). Meddig lehet még emelgetni, milyen hatással van az emelgetés? Hat-e még egyáltalán? Bod Péter Ákost, a jegybank korábbi elnökét kérdeztük.

A vállalatok nagyon magas kamattal jutnak csak pénzhez

„Ahogy már korábban is fogalmaztam: ez kicsit olyan, mint a kávé, amihez hozzászokik a szervezetünk, és egyre kevésbé hat. Most már ugyanis a kamatemelésnek láthatóan egyre kisebb a hatása, még úgy is, hogy tudvalevően nem az alapkamat az igazán érdekes, hanem az, hogy milyen kamatszinten fogad be betéteket és nyújt hiteleket az MNB a bankoknak” – mondta a tapasztalt szakember. Jelenleg ez a nagyon magasnak számító 11.25-14.75-ös skálán terjed. A Bubor felment 13 százalék feletti szintre, s itt kezdődnek igazán a bajok: ez ugyanis nagyon rossz hír az újabb adósságra vállalkozók számára, mivel ez azt jelenti, hogy a vállalatoknak kínált hitel a nagyon kedvezményesből a brutálisba árazódik át, mondjuk 12- 16 százalékra, ami azért azt jelenti, hogy egészen más világban találja magát a hitelfelvevő – magyarázta Bod Péter Ákos.

„Megállapítható tehát, hogy a kamatemelésnek a gazdasági működés szempontjából egyre nagyobb a kára, a monetáris stabilitás szempontjából pedig egyre kisebb a hozama” – szögezte le. Emlékeztetett arra is, hogy tavaly augusztus végén még 1,5 százalékos volt a jegybanki alapkamat („ami nagy felelőtlenség volt akkor”), majd onnan emelgették fel a mostani 11,75 százalékos szintre.

Ennyit a magyar szuverenitásról

A korábbi jegybankelnök (aki előtte, a rendszerváltás utáni kormányban ipari miniszteri posztot is betöltött) úgy ítéli meg, hogy a kormány ugyan tett lépéseket, de nagyon megkésve, csak július végén. Akkor nagy nehezen elszánta magát, s „abbahagyta az energiatakarékosság miatt a partnerei kigúnyolását, s felfedezte a polgári erényeket”. Mondhatja persze erre az ember, hogy jobb később, mint soha, de ez a tényen nem változtat: energiatakarékosság szempontjából elvesztegettünk háromnegyed évet. 

A kormány lépései azonban – láthatóan – nem izgatják a külvilágot. Legutóbb a Fitch hitelminősitő ítélt: megtartotta a magyar hosszú lejáratú államadósság BBB besorolását, negatív kilátással. A hozzáfűzött kommentár szerint tette ezt azzal, hogy csak addig maradhat ez a besorolás, amíg nem romlik a nemzetközi gázhelyzet (a gáznak való nagy kitettségünk miatt fontos tényező ez), továbbá, hogy ha megállapodunk az unióval egy jelentősebb támogatási összegről – emlékeztetett Bod Péter Ákos. 

Ami a gázhelyzetet illeti: az európai egyeztetések folynak, a gázár elszakad minden realitástól, mára a politikai foci tárgyává vált, s kikerült a magyar szuverenitás köréből. „A magyar kormány udvarol az agresszornak, de ha az árképlet marad, akkor ki van téve a tőzsde hullámzásának, s egyetlen reményünk csak a közös uniós fellépés marad” – szögezte le, hozzátéve: „Ennyit a magyar szuverenitásról.” 

Bukunk az „uszkorenyije” miatt

Ami pedig a másik feltételt illeti, hogy lesz-e megállapodás az Európai Unióval, arról nincsenek információi, de az biztos, ha sikerül is, annak összege alacsonyabb lesz, mint amit eleve kaptunk volna az újjáépítési alapból. Ugyanis a külső eladósodással megtolt, alacsony kamattal felpörgetett, a költségvetési pénz kizúdításával felpumpált első féléves GDP-adatok miatt olybá tűnik, mintha a magyar gazdaság szédületesen húzott volna. A statisztikában az már nincs benne, hogy ez csak átmeneti, fenntarthatatlan, egyedi tényezőknek köszönhetően kedvező adat, ugyanakkor az eredmény bekerül a statisztikákban, és az átlagosan jobb makroadatokra kevesebb pénzt kapnánk. „A bolondoknak is megérte ez a gorbacsovi szlogenként megismert uszkorenyije, azaz gyorsítás, ami most volt nálunk” – mondta ironikusan Bod Péter Ákos. Pedig amikor nem megy, az igazat kell mondani – vélekedett, hozzátéve: még ha sikerül is megegyezés az unióval, a kapható összeg kisebb lesz a korábban vártnál, az idő jóval rövidebb a felhasználásra, s lehet attól tartani, hogy ebből már nem lesz az a jelentős, nagy hátszelet biztosító akció. Pedig arra számítottak az uniós döntéshozók, amikor 2020-ban – meglepő módon gyorsan és hatékonyan – elfogadták a Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszközt (RRF), amit egyébként a déli államok sikeresen használnak már, s általában minden tagállam, kivéve a lengyeleket, ahol nagy kérdőjel, illetve Magyarország, ahol nagy felkiáltójel övezi a program esélyét – jegyezte meg.

Lázár és a gengszterezés

Visszatérve tehát a külföldi megítélésre: Bod Péter Ákos szerint papírunk van arról, hogy a fenti – gázár és uniós megállapodás – két feltételen nyugszik a jelenlegi, amúgy csak két lépessel a bóvli felett lévő magyar besorolás. A gazdaság ugyan működik tovább, s látszólag jól, de energetikai és finanszírozási szempontból törékeny a helyzet, nem szólva a jogi, politikai, intézményi és személyi szempontról. A jogi munkálatok folynak, ismert, hogy a kormány engedményekre készül a szabályozásban, teszi ezt persze kelletlenül és lelkesedés nélkül. 

Ugyanakkor a politikai klímát teljesen lerontja néhány magyar politikai játékos „B-közép előtti jópofizgatása” – mondta a professzor, Lázár János minapi előadását említve példaként. A miniszter ugyanis egyszerűen legengszterezte a brüsszeli tárgyalófeleket, ami nem segíti a megegyezést Magyarország és az Európai Unió között – utalt a kilátásokra a korábbi jegybankelnök. „E problematikán pedig még egy, két, három kamatemeléssel sem lehet segíteni, de persze az MNB csinálja, amit tankönyv szerint is csinálni szoktak a jegybankok” – mondta végezetül Bod Péter Ákos.