Abcúg jogállam!

A magyar kormány szerint, felháborító, hogy bennünket kritizálnak, mikor épp ellenkezőleg, hálával tartoznának nekünk. Megvédtük Európát, ha mi nem lennénk, Európában már mindenki migránsul karattyolna. Azt még megértjük, hogy irigyelnek bennünket, amiért nálunk minden jó, de a brüsszeli bürokraták kritikáit ezzel együtt is vérlázítónak tartjuk.

Vegyük például a sajtó szabadságát. Sehol a világon nem olyan szabad a sajtó, mint nálunk. Magyarországon a kormányhoz közeli lapok arról írnak, amiről csak akarnak. Arról pedig nem a kormány tehet, ha mindig a kormány dicsőségét zengik. Hogy a kormány jól végzi a dolgát, az egészségügyben minden rendben van, az oktatás jó irányba halad, a szegénység megszűnőben. És ezt a kormányhoz közeli sajtó nálunk megírhatja, anélkül, hogy bármilyen retorziótól kellene tartania. Ezért van az, hogy a miniszterelnök, valamint a Fidesz vezető politikusai csak azoknak az újságíróknak nyilatkoznak, akik olyanokat kérdeznek tőlük, amikre ők jól tudnak válaszolni.

Korrupció nincs Magyarországon. Olyan előfordul, hogy egy tenderen nem a legjobb ajánlatot tevő nyer, hanem valamelyik, a kormányhoz közeli jó barát. De még mindig jobb, ha a pénzt rendes magyar emberek lopják ki a magyar emberek zsebéből, mintha holmi jöttment idegenek tennék ugyanezt.

Gyakori vád ellenünk, hogy a magyar kormány fenyegeti az ítélkezés függetlenségét. Ez egy ordas hazugság. A magyar kormány ugyanis kifejezetten azt szeretné, ha kizárólag igazságos ítéletek születnének. Ezért kívánjuk segíteni a bírák munkáját, ezért mondjuk meg nekik, hogy milyen egy igazságos ítélet. Brüsszelben persze ezt is félreértik, amin nem csodálkozunk, mert ők egy másik, tőlünk idegen kultúrában nevelkedtek. De mi nagyvonalúak vagyunk, és elnézzük a brüsszeli bürokratáknak, hogy nem képesek a mi morális szintünkre emelkedni, nekik viszont meg kell érteniük, hogy mi nem leszünk gyarmat. Mi büszke, hátrafelé nyilazós nép vagyunk, velünk nem lehet kikukoricázni. Ha valaki csúnyán néz ránk, odamegyünk és akkora pofont kapunk, hogy a falnak adjuk a másikat.

Magyarországon a tudomány szabadabb, mint az EU többi országában. És ezt a szabadságot semmi nem veszélyezteti. A magyar kormány nem szándékozik lerombolni a Magyar Tudományos Akadémia épületét, és bár Mészáros Lőrinc tett rá vételi ajánlatot, jelenleg nem kívánjuk neki eladni. Ha ehhez hozzávesszük, hogy Magyarországon jelenleg egyetlen akadémikus sincs börtönben, akkor joggal tesszük fel a kérdést: miről beszélnek azok ott Brüsszelben?

Ami pedig az oktatást illeti: ezen a területen végképp érthetetlenek az ellenünk felhozott vádak. Az, hogy a kormánytagok, valamint a Fidesz vezetőinek gyermekei nem a közoktatásban, hanem drága magániskolákban tanulnak, nem azt bizonyítja, hogy a közoktatás színvonala nem megfelelő, hanem azt, hogy ezek az emberek jó hazafiak. Vállalják, hogy külön pénzt fizetnek azért, ami másoknak ingyen van. Fizetnek a tandíjért a drága magániskolákban, miközben a nép egyszerű gyermekeinek a gyermekei ingyen tanulnak.

Mi ez, ha nem áldozatvállalás a haza oltárán? Persze, Brüsszelben ezt nem érthetik, hiába is magyaráznánk nekik, hogy mi a kereszténység és a haza, hiszen még sohasem védték meg Európát. A sajtóról nem is szólva: jó helyről tudjuk, hogy a brüsszeliek országában mindenféle dolgok megjelennek az újságokban, aztán csodálkoznak, ha a kormányuk nem kap kétharmadot.

Úgyhogy, vegyék tudomásul, nagyon fel vagyunk háborodva! Reméljük, ez látszik rajtunk! De ha nem, akkor megpróbáljuk még jobban felfújni magunkat, hogy még annál is nagyobbnak lássanak bennünket, mint amilyennek mutatni szeretnénk magunkat.

Ja, szavunk ne felejtsük: azt mondtuk már, hogy lélegeztetőgépekben világelsők vagyunk?