CKP: a „rendőr-szemléletű” diszkriminációellenes törvény pénzt von el az iskoláktól

Az új javaslat értelmében csökkentenék azon iskolák támogatását, ahol nincs elég hátrányos helyzetű gyerek, de mindezt forrásmegvonással tennék.  A „köznevelés területén alkalmazandó diszkriminációellenes intézkedésekről” szóló javaslatot az uniós vállalások teljesítése érdekében nyújtotta be Pintér Sándor. Erre jó oka is volt, hiszen az Európai Parlament strasbourgi plenáris ülésén a múlt héten átfogó szakpolitikát és megfelelő finanszírozást szorgalmaztak a roma gyermekek oktatásban fennálló szegregációjának felszámolására. Az EP-képviselők állásfoglalása szerint deszegregációs stratégiákra, befogadó tanulási módszerekre és az iskolai tevékenységekhez való teljes körű hozzáférés garanciáira van szükség. Szorgalmazták, hogy az uniós országok fokozzák a rendszerszintű megkülönböztetés felszámolására irányuló erőfeszítéseiket. Szisztematikusan nyomon kellene követniük a lemorzsolódás kockázatát, pedagógiai segítséget és tanácsadást kellene nyújtaniuk.

A Pintér-féle törvényjavaslatot a Népszava szemlézte. Ennek alapján a hátrányos helyzetű tanulók oktatási eredményeinek javulása, kompetenciafejlesztésének növelése érdekében ellenőrizni kell a jövőben, hogy az általános iskolákban a hátrányos helyzetű gyermekek aránya a települési átlaghoz képest jelentősen eltér-e, és ha igen, úgy az általános iskola fenntartója csökkentett összegű támogatást kap a következő évben. Számszerűsítve ez a költségvetési támogatásokban tíz százalékos mínuszt jelent, amennyiben az adott iskolában a hátrányos helyzetű tanulók aránya a törvény hatályba lépése után több mint húsz százalékponttal alacsonyabb, mint a meghatározott átlagos arány a településen.

Mindemellett a továbbiakban az az intézmény is tíz százalékos elvonást kapna, amelyben a hátrányos helyzetű tanulók száma a törvény hatálybalépését követő második évben indult tanévben – vagy utána – továbbra is több mint 15 százalékponttal alacsonyabb a település átlagánál. A hatálybalépésről és az átmeneti rendelkezésekről külön törvény lesz. A javaslat célja, hogy „a fenntartók a feladatellátási hely tekintetében átszervezést hajtanak végre, új feladatellátási helyet, iskolát stb. hoznak létre, akkor különös figyelmet fordítsanak a hátrányos helyzetű gyermekek arányának egyenletes eloszlására”.

Arról, hogy valójában mennyit ér a diszkriminációellenes törvényjavaslat, a Civil Közoktatási Platform (CKP) is elkészítette a maga állásfoglalását. A több mint félszáz civil szervezet – szakmapolitikai értékközösségen alapuló, demokratikus – együttműködési fóruma szerint alapvetően hibás a törvényjavaslat megközelítése. Ugyanis túl azon, hogy az intézkedéscsomag a kötelező társadalmi egyeztetést mellőzve került a parlament elé, tíz százalékos forrásmegvonással bünteti azokat a többiskolás településeken lévő általános iskolákat, ahol lényegesen a települési átlag alatt van a halmozottan hátrányos gyerekek aránya. Azt is kimondja, hogy új iskola alapítása vagy egy iskolában új tevékenység végzése csak akkor engedélyezhető, ha az iskolában vagy az osztályban nem lesz lényegesen a települési átlag alatt a halmozottan hátrányosok aránya. A levonással pedig a köznevelésre fordítható költségvetési forrást csökkentik.

A Civil Közoktatási Platform üdvözli, hogy a Belügyminisztérium legalább az uniós vállalások teljesítése érdekében szakít az oktatásügyért korábban felelős Balogh Zoltán szeretetteljes szegregációról kapcsolatos véleményével, és azzal, hogy a szegregáció bizonyos esetekben megengedhető. Annak is örülnek, hogy legalább az újonnan létrehozott intézmények, illetve újonnan indítandó tagozatok esetén előírás lesz a szegregáció elkerülése.

De, mint írják, más okuk nincs is az örömre, mert sajnálatos módon, ez a jogszabály is azt a rendvédelmi szemléletet tükrözi, amely szerint a problémák megoldásának a büntetés–jutalmazás a leghatásosabb módja. Azonban, ahogy a teljesítményértékeléssel kapcsolatban ezt már kifejtettük, az „ostor és kalács” megközelítés, különösen, ha ez csak az anyagi ösztönzést jelenti, nem megoldás az oktatási problémákra. Aki nem tud úszni, az nem fog tudni akkor sem, ha megfizetik, és az úszás uszoda és vízzel feltöltött medence hiányában sem lehetséges.

Azok az egyházi vagy alapítványi iskolák, amelyek számára a tíz százalékos támogatásmegvonás kevésbé riasztó, mint az, hogy elveszítik azoknak a szülőknek a jóindulatát – akik éppen a „megfelelő tanulói összetétel” miatt vitték hozzájuk a gyermekeket –, a forrásmegvonás hatására nem változtatnak a gyakorlatukon. Azok pedig, akik esetleg ezt mégis megteszik, úgy fogják befogadni a hátrányos helyzetű gyermekeket, hogy semmiféle segítséget nem kapnak ahhoz, hogy valóban be tudják őket vonni az iskolai közösségbe, meg tudják adni nekik és többségi osztálytársaiknak is azt a személyre szabott oktatást, amire szükségük van.  Enélkül pedig ugyanúgy nem lesznek erre képesek, mint ahogy az eleve rosszabb helyzetű iskolákban a státusztörvényben biztosított 20 százalékos esélyteremtő pótlék sem teszi majd képessé a tanárokat erre.

Arról szó sincs, hogy a tanárok számára célzott szakmai, módszertani segítséget nyújtanának, növelnék a szakmai szolgáltatásokat nyújtók számát és az ellenőrzésről a segítésre helyeznék a hangsúlyt, pluszforrásokat adnának azoknak az iskoláknak, amelyek megfelelően foglalkoznak a hátrányos helyzetű gyermekekkel, és így vonzóvá tennék az ottani tanulást a többi gyermek és szüleik számára is. „Valószínűleg ez a szemléletmód teljes mértékben idegen egy rendfenntartásra létesített minisztérium rendfenntartáshoz értő miniszterétől.”

Két ponton pedig külön is felháborodott a CKP. Az egyik, hogy a diszkrimináció témáját is a költségvetés lyukainak betöltésére kívánják használni: az elvont tíz százalékot nem a többi iskola között osztják el, hanem egyszerűen csökkentik ezzel az oktatás amúgy is meglehetősen szűkös költségvetését. A másik, hogy egy olyan témában, amelyikben lehetett volna konszenzus az oktatási tiltakozók és a minisztérium között, a minisztérium még a jogszabályilag előírt egyeztetésre sem adott lehetőséget. Az lett volna a logikus, hogy felveszi a kapcsolatot azokkal az intézményekkel, szervezetekkel, amelyeknek szakértői ebben a témában otthon vannak. „A Civil Közoktatási Platform 55 szervezete közül legalább 12 kifejezetten hátrányos helyzetű, SNI vagy roma gyermekekkel foglalkozik. Közülük senkit nem kérdezett meg a minisztérium, hogy megfelelőnek tartják-e ezt az intézkedéscsomagot.”

A CKP szerint az esélyegyenlőtlenség a magyar oktatási rendszer alapvető problémája, érdemi enyhítése az egész „nagy iskolai reform” függvénye. A további romlás elkerülését szolgálhatják egyedi intézkedések, de sokat jelentene már az is, ha ellenőriznék a meglévő szegregációellenes szabályok betartását, és megszüntetnék az egyházi iskolák ezek alóli felmentését. Az azonban biztosan nem célravezető, ha ezek az intézkedések az érintettekkel való egyeztetés nélkül, az uniós vállalások formális teljesítése érdekében történnek meg.