Egy évvel a „választások" előtt: áttérés a nyílt önkényuralomra
Ami az egyetemek elrablásával történt, az betetőzése a Fidesz eddigi uralmának. A parlamentáris rendszer kiüresítése befejeződött, s ami maradt, már gúnyolódásra sem érdemes, semmiképpen sem leplezheti a nyílt önkényuralmat.
S tán a legborzalmasabb: az EU tehetetlen, vagy nem is érdekli igazából, mi történik Keleten, Orbániában.
Amit a hatalom „modellváltásnak" nevez, valójában elképesztő méretű és teljesen szemérmetlen rablás.
Az egész folyamatot kutyafuttában vezényelték le, hiszen sietniük kellett, hogy 2022 előtt „biztonságba" helyezzék a hihetetlen összegű EU-s pénzeket, s amennyire egyáltalán lehetséges – szerintem már középtávon is lehetetlen –, sikerre vigyék „kultúrharcukat", azaz az autonóm kultúra helyébe párt, illetve bűnszervezet által vezérelt álkultúrát, kábítást, „nemzeti" hazugságokat, giccsuralmat állítsanak.
Nem hagytak megfelelő időt a „váltásra", és nem készültek a nyilvánosság előtt megvitatható háttértanulmányok sem. Nem volt érdemi egyeztetés: ami volt, az lényegében hazudozások, ígérgetések, fenyegetések és zsarolások által meghatározott légkörben történt parancskihirdetés, amellyel vitatkozni nem lehetett, csak elfogadni vagy elutasítani. S mindezt a járvány fedezékében.
A mai, zömében Fidesz-hű egyetemi vezetésekről nem mosható le a szégyen, hogy a diktátumot elfogadták, vagy meghunyászkodva tudomásul vették.
A „modellváltás" tehát mind előkészítetlenségét, mind rapid, egyeztetések nélküli, arcátlamul „önkéntesnek" hazudott, valójában parancsszóra való végrehajtását tekintve törvénytelen. A rezsimváltás után a törvényességet helyre kell állítani.
Ilyen mennyiségben néhány óra alatt elfogadni nyilvánvalóan törvénytelen „törvényeket" kétségtelenül „teljesítmény": a becstelenség, a szolgaság diadala.
Orbán Viktor kiválóan válogatta össze az embereit: több mint tíz éve annak, hogy Ángyán József kivételével, senkiben sem szólalt meg a lelkiismeret. Igaz, ami nincs, annak megszólalására hiába várunk.
Ám kevés azt mondani, hogy ami történt, törvénytelen: sérti a legfőbb törvényt, a köztársasági alkotmányt, de a fideszes alaptörvényt is…
Sérti, mégpedig nem csupán a folyamatot, a „törvényalkotás" folyamatát tekintve, bár az is elég, hanem az eredmény felől nézve is.
Nem véletlenül van az Alkotmánybíróság előtt az SZFE-törvénnyel együtt az Nfe. tv. 94. paragrafusának 6) bekezdése is, amely lehetővé teszi az egyetemi autonómia elvonását.
A „fenntartó autonómiája" nem azonos az intézmény, az egyetem autonómiájával!
A ma elfogadott törvények e tekintetben semmilyen érdemi változtatást, engedményt nem tartalmaznak.
Ez ügyben pedig az egyetemek „önkéntességenek" kérdése mellékessé válik.
Fölvetődik ugyanis a kérdés: lemondhat-e bárki is alapvető jogáról? Az egyetemi autonómia alapvető, alkotmányban, sőt, az alaptörvényben is garantált jog: érvényesen senki sem mondhat le róla, sem önmaga, sem az általa képviselt intézmény nevében.
A kérdés tehát az, hogy sérült-e az intézményi autonómia.
A válasz olyan egyértelmű, hogy demokratikus országban a kérdés sem vetődhet föl.
Ezért kell a lehető leghamarabb Orbániát eltörölni, s az alkotmányos demokrácia alapján, a Magyar Köztársaságot mielőbb újjáépíteni.
