Egy végtelenül hálás nyugdíjas levele Orbán Viktornak
Méltóságos Miniszterelnök úr! Nem is tudom, hogyan kezdjem! Ezt a sok jót mind velünk méltóztatnak szándékozni? Velünk, magyar nyugdíjasokkal? Nulla egész hattized százalék emelés? Meg sem várják a novembert, hanem már az év közepén? Könnybe lábad a szemünk a meghatottságtól. Megérdemeljük mi ezt a sok jót, amit már eddig is kaptunk? Meg azt, amit még ezután fognak megígérni?
Nulla egész! Hattized! Nem kiló, liter, négyzetméter, hektár. Százalék! És nem zsákban futás, hanem nyugdíjemelés! Wow!
Biztos, hogy mindezt alaposan meg méltóztattak gondolni? Ezt a rakás pénzt tényleg mind nekünk adják? Miközben költhetnék másra is. A Vadászati Világkiállításra, hogy Semjén úrnak még a mostaninál is jobb legyen. Volna annak a pénznek helye másutt is. Magyarságkutató Intézet, például. Hogy tudjuk, honnan jöttünk.
Ön is messziről jött, miniszterelnök úr, tudjuk! Volt idő, amikor még azt méltóztatott mondani, hogy az idősek felélik a fiatalok jövőjét. Ebből is látszik, milyen nagy utat méltóztatott megtenni idáig.
Miniszterelnök úr, köszönjük! Nulla egész! Hattized! Százalék. Még kimondani is gyönyörűség. Biztos, hogy nem a saját szájuktól vonják meg a falatot? Tudom, gesztus ez mifelénk, az irányunkba, ha úgy tetszik. Költhetnék más, magasztosabb célokra is ezt a pénzt. Gyűlöletkampányra, például. Menekültek elleni uszításra, Sorosról és Brüsszelről szóló hazugságokra, gyomorforgató óriásplakátokra. Nemzeti konzultációkra milliárdokért. De lehetne lökni lóvét a Békemenetre is.
Miniszterelnök úr, köszönjük! Hogy miközben ezer helyre kell a pénz, Önök ránk, öregekre méltóztatnak gondolni. Nulla egész! Hattized! Százalék! Kapkodjuk a fejünket, szédülünk.
Reméljük, azért marad valamennyi másoknak is. Meg aztán, aggódunk is, őszintén szólva: ha nekünk ilyen mérhetetlenül sokat emelnek a nyugdíjunkon, jut-e a Nemzet Gázszerelőjének? Lölő úr, azt beszélik, nősülni készül. Az se két fillér az ő köreikben. Nyugtassa meg a nyugdíjasokat, hogy rá is tetszett gondolni, nem csak ránk, szerencsétlen nyuggerekre.
Tudjuk mi, hogy mennyi éhes szájat kell jóllakatni a Miniszterelnök úréknak. Hány hatalmas zsebet kell teletömni minden földi jóval! Ismerjük azokat a fazonokat, kaphatnak akármennyit, ezeknek az isten pénze sem elég. És maguk most mégis inkább nekünk adnak a sajátunkból.
Mindjárt sírunk.
Hány stadiont lehetne ennyi pénzből felépíteni. Hány középhátvédet és támadót vehetne belőle a Puskás Akadémia!
Miniszterelnök úr, maguk annyira jóságosak! Mi magukat meg sem érdemeljük.
Tudom, a lőszer sem olcsó, de sokunk nevében kérdem, tisztelettel: nem lehetne inkább közénk lövetni? Kevesebből kijönne, mint az a Nulla Egész Hattized Százalék, amit most ránk költeni méltóztatnak.
