Herényi Károly: ez volt a rádöbbenés éve  

35 éve, hogy lavina-szerűen elindult a változás – nem mondanám rendszerváltozásnak – Magyarországon. Ennek több, mint a felében a kormányfőt Orbán Viktornak hívták. Aki 15. éve ráadásul egyhuzamban van hatalmon. Zárva a 2024-es esztendőt, ön hogyan látja: hova jutottunk? Mennyire jellemzik ezt az „illiberális” rezsimet a 2024-ben történtek? 

35 éve rendkívül ígéretesnek tűnt a magyar jövő, egy nemzet bízott abban, hogy negyven évnyi szocialista rendszer után a szabad világ megteremti a modern „társadalom gyümölcseit”, a jólétet, a barátságot, a szabadságot, a jó viszonyt a környező országok népeivel. Az első 15, de legalább 10 évben biztosan ez volt a társadalmi folyamatok iránya, aztán gellert kapott és egészen más irányt vett. A legígéretesebb rendszerváltó országból sereghajtók lettünk Közép-Kelet Európában, az Európai Unióban tulajdonképpen minden gazdasági és társadalmi vonatkozásban. Erre erősen rányomja a bélyegét Orbán Viktor másfél évtizedes folyamatos uralkodása. Mert amit ő tesz, az nem kormányvezetés, hanem uralkodás. És az egész magyar társadalomra kivetül az ő személyiségének néhány nagyon speciális vonása. A demokrácia értelmezése a normális demokratikus országokban követhetetlen, sokkal inkább egyszemélyi diktatúrákra emlékeztet a vezetési módszer, nem tárgyalások és egyeztetések után megszülető közös döntésekre. A kérdés az, meddig tűri ezt a magyar társadalom? Meddig tűri, hogy „szolganép legyen Európában”? Én örök optimista vagyok, és azt mondom, előbb-utóbb eljön az az időszak, amikor betelik a pohár, az embereknek elegük lesz ebből a vezérelvűségből.  

Vajon Magyar Péter üstökösszerű felbukkanása és népszerűségének felívelése ennek lenne a jele?

A Tisza Párttal valóban egy új politikai képződmény jelent meg közösségi színterünkön. Sajnos azonban ugyanazokat a vezérelvekre emlékeztető momentumokat vélem felfedezni a Tisza Párt vezetésében. Valószínűleg a közös bölcső ennek az oka, de reméljük, hogy a társadalmi fejlődés olyan szakaszba jut, hogy ezen majd túllépünk.

Másként teszem fel a kérdést. Lehet, hogy a lassan magunk mögött hagyott 2024-es évre jutott el a magyar társadalom az Orbán-ellenes „lázadásig”? Ez lenne a rádöbbenés éve?

Biztosan. Ennek alapvetően olyan gazdasági és pénzügyi okai vannak, amelyek döntően befolyásolják a társadalmi folyamatokat. Orbán kirekesztődése az Európai Unióból, és a hozzáférés elzárása a pénzügyi forrásoktól ugyanis olyan társadalmi, gazdasági feszültségeket generál, amelyek segítették a Tisza Pártot abban, hogy eljusson odáig, ameddig eljutott.  

Eddig a gazdasági és társadalmi feszültségekről, problémákról esett szó. De vannak itt azért más bajok, nem is kicsik. Nem annyira a korrupció mérgező hatásairól beszélek, ami inkább a gazdasági-társadalmi szférába sorolható talán. Én az emberek „lelkére” gondolok, arra, hogy az hogyan mérgeződik-mérgeződött az elmúlt 15 évben.

Egyetértve önnel, ennek jó példája Menczer Tamásnak, a Fidesz szóvivőjének elképesztő fellépése Magyar Péterrel szemben egy gyermekotthon előtt. S nem elég, hogy elmondta, amit elmondott, és tette ezt úgy, ahogy tette, ennél is riasztóbb, hogy sem a Magyar Tudományos Akadémia, sem az egyházak, sem a művészvilág nem emelte fel a szavát, nincs olyan ember a soraikban, aki kiállt volna, hogy „emberek, ebből elég!”. A magyar értelmiségnek hallatnia kellene a hangját... de nem teszi. Ez is egy súlyos társadalmi jelenség. 

És ennek vajon mi az oka? Hiszen volt, amikor az értelmiség tényleg példaként szolgálhatott a magyarok számára.

Az értelmiség olyan függelmi helyzetbe került, olyan viszonyban van a kormánnyal, hogy amiatt részben érthető a viselkedése. Másrészt azonban mégsem érthető, hiszen az értelmiség lényege a függetlenség a mindenkori hatalommal szemben és az építő kritikai észrevételek sorozata. Ez hiányzik. Ennek alapján pedig meg kell kérdőjelezni, hogy nem rendszerszolgákról beszélünk-e... Ez megint a negatív fejlődési trendek közé tartozik, hiszen az értelmiség komoly szerepet játszott a rendszerváltásban.

És mindezek ellenére Ön optimista??? Tudom, örök optimistaként jellemzi magát, de itt most mire lehet derűlátónak lenni?

Alapattitűdöm az örök optimizmus. De nem csak erről van szó. Aki valamennyire is ismeri a történelmet és a társadalom tudományos fejlődési folyamatát, az láthatja, hogy minden társadalom, a betegsége ellenére is képes megújulni, s ez leginkább jellemző az európai társadalmakra. Ehhez persze el kell hinni magunkról, hogy képesek vagyunk rá, és tenni kell érte. El kell vetni a vezérelvűség mérges eszményét. Egy egészséges társadalomnak nem vezérekre, hanem jó, az emberekkel egyenrangú vezetőkre van szüksége. Ha ennek a feltételei elvileg megvannak, ha a társadalom tud élni ezekkel a lehetőséggel, akkor elzavarja a vezéreket, és akkor boldogabb világ köszönt a nemzetre. 

Mit szól azokhoz a véleményekhez, amelyek szerint, ha Orbán Viktor és a rezsimje nagyon beszorul, ha kézzel fogható valóság lesz a kormányváltás, akkor a rendkívüli állapotra hivatkozva egyszerűen bizonytalan időre elhalasztja a választások kiírását, illetve, ha mégis kiírják, és veszít, akkor nem adja át a hatalmat?

A társadalom működésének megvannak a sajátos törvényei és szabályai, amiket ideig-óráig át lehet hágni, de Orbán Viktor már hosszú ideje műveli ezt. Erre kiváló példa a rendkívüli állapot, amit vagy tíz év folyamatosan fenntart, hol a rendkívüli migrációs helyzetre, hol a rendkívüli járványhelyzetre, hol a háborúra hivatkozva. Ezek teljes egészében indokolatlan hivatkozások, hiszen az összes környező országot ugyanezek a körülmények sújtották, s mégsem hirdettek ki sehol rendkívüli állapotot, csak nálunk. Nem a körülményekkel, hanem az irányítással van baj Magyarországon. A társadalmi működés szabályait ideig-óráig talán igen, de hosszú ideig, tartósan nem lehet meghágni, merthogy ők maguk, a meghágók önmagukat emésztik fel. Orbán Viktor is először anyagi szempontokból, s azzal párhuzamosan erkölcsi szempontból járt így. A magam részéről bízom abban, hogy a magyar társadalomnak van annyira fejlett – habár jelen pillanatban ez inkább látenciában lévő – erkölcsi érzéke és elvárásai, hogy előbb vagy utóbb ennek megfelelően lép majd fel.

De hát a világ is „rottyon” van, nem csak Magyarország. Az Egyesült Államokban egy olyan embert választottak elnöknek, akit hazugságokkal, bűncselekményekkel, erkölcsi mélységekkel vádoltak, egyes esetekben jogilag is elítéltek; Európában előretör a szélsőjobb, köztük a nácik utódai is; európai ország indított egy másik európai ország – sőt, egy szláv ország egy másik szláv, azaz rokon ország – ellen háborút, amiben egy ázsiai rendszer – a legelnyomóbb észak-koreai – katonáit is bevetette. Az álhíreket hírként, a brigantikat prófétaként kezelik... Ilyen közegben pont a magyar fordulna jó irányba?

Ismét csak az értelmiséget tudom előhozni. Az értelmiség szerepét. Az értelmiség befolyása nem csak Magyarországon csökkent jelentősen, hanem az egész világon. Az rendben van, hogy az emberiség egy jelentős százaléka szélsőséges tanokat vall, a kérdés az, vajon a másik, a normális rész képes-e a kezében tartani a befolyások lehetőségeit. A kérdés az, hogy ebben a harcban vajon a hülyék győznek vagy az értelmesek. Abban bízom, hogy az utóbbiak le fogják győzni a társadalom azon részét, amely a rongálásban, a pusztításban, a gyűlölködésben jeleskedik. Ne feledje! Hitlernek, Sztálinnak sem sikerült, és Putyinnak és Orbánnak sem fog sikerülni. 

A sorozat keretében megjelent cikkek:

Hónapról hónapra 1. rész: Kétségessé vált a 23 éves Visegrádi együttműködés jövője

Hónapról hónapra 2. rész: Tíz nap, amely megrengette a NER-t

Hónapról hónapra 3. rész: Orbán Viktor szakmányban „sajtóperel”

Hónapról hónapra 4. rész: Orbán Gáspár csádi missziója és az orosz érdek

Hónapról hónapra 5. rész: Egy hivatalosan meg sem ünnepelt 20. évforduló

Hónapról hónapra 6. rész: Árad és lassan már tarol a Tisza

Hónapról hónapra 7. rész: Folytatódó elszegényedés és lemaradás az EU-ban 

Hónapról hónapra 8. rész: Iványit tovább üldözi Orbán bosszúja, vétlen gyerekek az áldozatok

Hónapról hónapra 9. rész: Következmények nélkül maradt a Fideszben Orbán Balázs botrányos kijelentése

Hónapról hónapra 10. rész: Az idén is sikerült kitömni a haverok zsebeit a nemzeti konzultálósdival 

Hónapról hónapra 11. rész: Szájer Józsefet már rehabilitálta Orbán – felkészül Novák Katalin? 

Hónapról hónapra 12. rész: Még tovább gyengült a harmatgyenge forint