Kásler ezzel elásta magát
Két napja azon töprengek, hogyan vette magának a bátorságot Kásler Miklós, hogy rövid időn belül két jelentős kórház főigazgatóját is kirúgja állásából. Ráadásul úgy, hogy az egyik még miniszteri biztos is volt az Orbán-kormány idején.
Nem tudok másra gondolni, mint arra, hogy a 70 évesen parkoló pályára tett miniszter, akit óvnak a nyilvánosságtól, óvnak a parlamenti megjelenéstől, száműzött magányában meg akarta mutatni, hogy saját területén még mindig ő a király, még mindig ő az úr, és majd ő megmutatja ezeknek. Hogy kik az ezek, az kérdéses. A szoclib sajtómunkások, akik állandóan kellemetlen kérdéseket tesznek fel, vagy maga a miniszterelnök és köre, akik az ő feladatkörét vették át – méltatlanul háttérbe szorítva a tárca első emberét. Huzamosabb ideje nem nyilatkozott, kórházlátogató körútjának egyetlen állomására sem kísérte, kísérhette el a miniszterelnököt.
Előfordulhatna ilyen bármelyik európai országban? Aligha. Ebben a „maradj otthonos”, szomorú frusztrációban Kásler miniszter azt gondolhatta: elég volt, csinál valamit, amitől ismét rá terelődik a figyelem. Ki is rúgta a két kórházigazgatót, az egyiket azért, mert késlekedett adatok közlésével, a másikat azért, mert nem szabadított fel elég ágyat, pedig még le sem járt a felszabadításra megszabott határidő.
Én is voltam több mint 40 éves szakmai pályafutásom alatt főnök, én is megváltam emberektől, de előtte tisztáztam az illetőkkel, miért szeretnék megválni tőlük, és meghallgattam érveiket. Sőt, nem egyszer adtam egyiknek-másiknak egy utolsó esélyt. Ez utóbbi néha jó döntésnek bizonyult, később jól tudtunk tovább együtt dolgozni. Ez a minden előzetes bejelentés nélküli kirúgás azonban példátlan, és semmiképp sem elfogadható.
Hogy nem akármilyen kirúgottakról van szó, azt bizonyítja, hogy a Fejér megyei kórház igazgatójának Cser Palkovics székesfehérvári fideszes polgármester köszönte meg munkáját, Cserháti Péter esetében pedig nemcsak a kórházi dolgozók tették meg ugyanezt, hanem Balog Zoltán, az EMMI korábbi vezetője is. Balog, aki pozitívan nyilatkozott a kórházigazgatóról, kitett a Facebookra egy Cserhátival közös fotót, amihez annyit írt, hogy „Kedves Péter, köszönöm”. Idézem későbbi szavait: „Cserháti Péter vezetőként rendet tett az OORI-ban, felszámolta a kórház adósságait, és irányítása alatt, európai szintű intézményt csinált belőle”. Az Indexnek pedig azt nyilatkozta: fontosnak tartotta, hogy támogatásáról biztosítsa Cserhátit, akit 30 esztendeje ismer, minisztersége alatt hat évig dolgoztak együtt, mind szakmailag, mind emberileg kiválónak tartja.
„Péter elkötelezett orvos, ő az utolsó, aki emberéleteket veszélyeztetne” – mondta Balog, aki hozzátette: betegeivel, kollégáival és feletteseivel is mindig úgy viselkedett, hogy az példa lehet minden egészségügyi dolgozó számára. Természetesen az sem elhanyagolható, hogy Cserháti védelmében megszólalt a Magyarországi Evangélikus Egyház is. Mint írták: az országos presbitérium teljes bizalmát fejezi ki Cserháti Péter, az OORI felmentett főigazgatója iránt.
Majd jött az igazi kegyelemdöfés Káslernek: a Semmelweis Egyetem bővítette Cserháti Péter 2019. október 1-jén kelt rektori biztosi feladatkörét, és megbízta az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet napokban felmentett főigazgatóját az egyetem komplex rehabilitációs fejlesztésével, ami magában foglalja a hazai egészségipari fejlesztési szempontok megvalósítását is – derül ki a SOTE közleményéből, amelyben két másik jelentős feladattal is megbízták a kirúgott főigazgatót.
Ezek után, szerintem Kásler miniszter egyet tehet: azonnal benyújtja lemondását Orbán Viktornak, és nem várja meg, hogy a miniszterelnök maga kössön útilaput a talpára.
