Kialudhatnak a német kormánykoalíció lámpái

A hármas koalíció – példátlan az ország háború utáni történetében – eleve beprogramozott nehézségekkel indult. Míg a szocdemek, az SPD elgondolásai sok tekintetben közel állnak a Zöldekéhez, a gazdaság érdekeit előtérbe állító, liberális-polgári FDP célkitűzéseiben mindkét alkalmi társától sok tekintetben messze áll. Ambiciózus vezetője, Christian Lindner pénzügyminiszterként fő feladatának tekinti, hogy a kormány tartsa magát a még 2016-ban hozott döntéshez, miszerint a költségvetés évente legfeljebb a nemzeti összjövedelem 0,35 százalékával nőhet. Miután a piros-sárga-zöld „lámpakoalíció” nagy nehezen megegyezett a 2024-es költségvetés tervezetében, robbant a bomba. Az Alkotmánybíróság (az ellenzékben lévő kereszténydemokrata CDU-CSU keresetére) úgy döntött: nem lehet a jövő évi büdzsében a 60 milliárd eurót, mely megmaradt a Covid-járvány leküzdésére előirányzott összegből, környezetvédelmi célokra fordítani – amint az a tervezetben állt. Így az állandó belső vitáktól amúgy is megosztott kormány abba a váratlan – és kínos – helyzetbe került, hogy ezt az óriási összeget más kiadások lefaragásával teremtse elő – de gyorsan, mert az év végéig el kell készülnie a büdzsének.

A három párt vezetői így lázas, szinte állandó, a mai napig, már majd egy hónapos, de mindeddig eredménytelen tárgyalásokba kezdtek, min és hogyan spóroljanak. A szocialisták ragaszkodnak a szociális kiadások változatlan mértékéhez, a Zöldek környezetvédelmi céljaik finanszírozásához, és figyelmen kívül hagynák (akárcsak az SPD) az adósságnövelési korlátot. Az FDP viszont ragaszkodik annak megtartásához, nemkülönben a gazdaságélénkítő támogatásokhoz, mivel a G7-ek, a világ legerősebb országai közül Németország az egyetlen, amelynek gazdasága az idén nem növekszik.

Az SPD múlt heti kongresszusa úgy foglalt állást, hogy (amint már a Covid-járvány idején), felejtsék el a takarékoskodást, vezessenek be vagyonadót és Olaf Scholz kancellár leszögezte: ragaszkodnak a jóléti állam fenntartásához, nem lehet szó a szociális kiadások csökkentéséről. Scholz egyébként a kongresszuson hangoztatta: megfelelő költségvetési forrásokra azért is szükség van, mert az ukrajnai háború várhatóan folytatódik és Németország az eddigi mértékben folytatni kívánja Ukrajna támogatását. Sőt, még több pénzre is szükség lehet, célzott a kancellár a lehetőségre, hogy Donald Trump nyeri jövő ősszel az amerikai elnökválasztást és lecsökkenti, vagy akár meg is szünteti Kijev megsegítését.

Ezzel a Zöldek egyetértenek, az FDP, a kompromisszum fő gátja, nem. A lassan negyedik hete folyó tárgyalások bizonytalanságot hoztak társadalomba és gazdaságba, a kormánypártok eddig sem magas népszerűségi indexe tovább csökken. 

A válságos helyzet kialakulásához nem kis mértékben járult és járul hozzá a menedékkérők változatlanul igen magas, sőt tovább növekvő száma – és a gondok, a befogadott, már milliókban mérhető emberrel. A lakosság nagy többsége ellenzi további menedékkérők befogadását és sürgeti, hogy azokat, akiknek erre nincs joguk, utasítsák el, illetve küldjék vissza hazájukba és a menekültekre fordított összegekből inkább építsenek szociális lakásokat, javítsák a tömegközlekedést és az egészségügyi ellátást.

Az izraeli háború egyébként az Izrael ügyét támogató kiállások mellett sok iszlám-párti, antiszemita megmozdulást hozott, míg a Hamasz melletti tüntetéseket a rendőrség betiltotta. Az AfD gyors és nagy sikerének fő tényezője, hogy a legkeményebb ellenállást hirdeti a migránsokkal szemben. Scholz kancellár, aki sokáig támogatta elődje, a kereszténydemokrata Angela Merkel nagyvonalú befogadási politikáját („mi megoldjuk ezt”, hangoztatta a kancellár-asszony 2015-ben, az első nagy hullám idején) maga is a szelekció és a gyors kiutasítás pártjára állt. Novembertől korlátozták a befogadottak anyagi támogatását, kétszer annyi ideig kell várniuk, amíg hozzájuthatnak az általános szociális juttatásokhoz. Szigorítják a határőrizetet, felgyorsítják a menekültek kérelmi eljárásait és tervezik, hogy az ország határain kívüli helyre szállítsák a nem kívánatos menedékkérőket. Scholz kancellár ugyanakkor hangoztatta: Németországnak szüksége van a követelményeknek megfelelő munkaerőre, azok bevándorlását továbbra is támogatni kell.

A teljes bizonytalanságból két út vezet ki. Az egyik, a pillanatnyilag valószínűbb, hogy a „lámpakoalíció” végül megállapodásra jut és tovább evickél nehéz és meglehetősen bizonytalan helyzetében. A CDU elvetette bajor testvérpártja, a CSU vezetője, Markus Söder javaslatát, miszerint az ország válságos helyzetében 2025-ig lépjenek be a kormányba.

Amennyiben Scholz kabinetje végül nem tudna úrrá lenni a helyzeten, alkalmasint előrehozott választásokat kellene kiírni. (Az FDP számára, amely most mért 4 százalékával már be sem jutna a parlamentbe, a kilépés nem lenne újdonság: 1966-ban a CDU-CSU-val alakított koalícióból ugyancsak költségvetési vita miatt léptek ki és vonultak ellenzékbe). 

Az új választás bizonyos győztese az új programján már dolgozó CDU/CSU lenne, a kancellár annak vezetője, Friedrich Merz. Ami nem lenne baj. Annál nagyobb viszont, hogy a második helyre, a felmérések szerint a szavazatoknak jóval több mint 20 százalékával a szélsőjobboldali Alternatíva Németországért (AfD) kerülne, amely a volt NDK területén már sokhelyütt a vezető politikai erő és egyre népszerűbb a nyugati tartományokban is.