Nem Dúró Dóra darálása az igazi botrány
Nem az botrány, hogy Dúró Dóra könyvet darál. A Mi Hazánk üdvöskéje csupán azt adja, ami neki és pártjának lényege. Egy náci szellemiségű párt mi mást is tehetne a könyvekkel, minthogy elégeti a neki nem tetsző szövegeket. Ezt tették Dúró dicső elődei is, mert azt gondolták, hogy a könyvek megsemmisítésével a gondolatot is megsemmisíthetik. „Ahol könyveket égetnek, ott végül embereket égetnek" - írta Heine 1820-ban. A költő szavai 1933. május 10-én váltak valóra, amikor Joseph Goebbels náci propagandaminiszter vezetésével nemzetiszocialista diákok több tízezer könyvet égettek el.
Az igazi gond azzal a hatalommal van, amely ezt a szégyent eltűri és bátorítja. Sunyin, magát demokratáknak álcázva áll Dúró és pártja mögé, feltehetőleg szavazatszerzési célzattal, de nem kizárt, hogy meggyőződésből. (Már amennyire a regnáló hatalom esetében lehet meggyőződésről beszélni. A populisták ugyanis mindig azt mondják, amit épp hasznosnak gondolnak.)
Ahogy minden diktátor azt gondolja magáról, hogy demokrata, úgy biztosak lehetünk abban, hogy minden könyvégetőnek is van egy nem könyvégető barátja. A szisztéma ismert: minden antiszemitának van legalább egy zsidó komája, néhai Csurka István is szeretett azzal dicsekedni, hogy zsidó zöldségesnél vásárol.
Szélsőségesek, könyvégetők mindenhol vannak, még a miénkénél szerencsésebb országokban is, de utóbbiakban megkülönböztetik őket a tisztességes, normális emberektől. Nálunk már meg sem lepődik senki, hogy az államfőnek kinevezett Áder János hallgat ilyenkor. Az volna a furcsa, ha megszólalna, de miután számtalan esetben elmulasztotta, hogy mondjon valamit, most sem várja el ezt tőle senki.
Orbán Viktor pedig még bátorítja is a szélsőségeseket. Miközben a múltjához képest nagyságrendekkel vállalhatóbb Jobbikot előszeretettel ekézi, a náci szellemiségű párt, a Mi Hazánk csínytevéseiről egyetlen szava sincs a Fidesznek. Sőt, a miniszterelnök még lovat is ad azok alá, akik a demokratikus rend ellen lépnek fel. 2017-ben Őcsényben például megdicsérte azokat a falubelieket, akik kiszúrták annak a vendéglősnek az autógumijait, aki menekült gyerekeket fogadott volna be egyetlen hétre.
Most, Dúró Dóra akciója kapcsán, beszélt vörös vonalról a miniszterelnök. Nem a könyvégetőket ítélte el, amint az egy normális demokráciában egy felelős vezetőtől elvárható volna, hanem azokat bátorította a vörös vonal emlegetésével, akik a szólás- és véleményszabadság ellen tevőlegesen, a leggonoszabb időkre emlékeztető módszerekkel léptek fel. „El a kezekkel a gyerekeinktől”, mondta az a miniszterelnök, aki egyetlen egyszer sem szólalt meg a papi pedofília kapcsán, és cinkosan (cinikusan) hallgatott, amikor egy nagykövetről derült ki, hogy 19 ezer gyermek fotóját tárolta a számítógépén.
Nem Dúró Dóra az igazi botrány, ő csupán egy szánalmas szerencsétlen ebben a mocskos játékban. Orbán és a Fidesz az igazi szégyen: az a – magát keresztényinek hazudó – hatalom, amelyik nem lép fel a könyvégetők ellen.
