Orbánék „szuverenitása"
A Klubrádió híre szerint Merkelék igyekeznek megnyugtatni a magyar kormányt, hogy a jogállamisági kitétel nem sérti a „nemzetek szuverenitását".
Tételmondat:
Ha a „jogállamisági kitétel" nem sérti, nem veszi semmibe Orbánék „szuverenitását", akkor semmit sem ér.
Csak az aktuális ügyekről szólok, nem kezdem a „gránitszilárdságú" elfogadásától, a fékek és ellensúlyok rendjének módszeres szétverésétől, a személyre szabott törvényektől, állam és egyház egybeépítésétől stb. Hagyom az ország és az EU állandó és rendkívül alapos fosztogatását is. Épp csak megemlítem az egészségügy, az oktatás, a szociális ellátások lezüllesztését, korlátozását; az alkotmányos, demokratikus jogállam folyamatos fideszesítését (orbánosítását) kísérő, állami szintre emelt rasszista, zsidózó és cigányozó, migráncsozó és buzizó uszítást; a képmutatás, a hazudozás torát, a förtelmes médiaterrort – pedig ez a gyalázat teszi életünket elviselhetetlenné.
A most tárgyalandó alkotmánymódosítással" a perverz Fidesz bemászik ágyunkba és az agyunkba. Nem először.
Utoljára„"a létező szocializmusban" írták elő a pártállam/állampárt – akkor is nemzetinek hazudott – „értékrendje" szerinti nevelést, a „szocialista hazafiság" jegyében. Ám nagyjából 1976-tól ez a követelmény mind formálisabbá vált: az oktatás – az adott keretek között – tendenciájában egyre szabadabb lett.
A rendszerváltás körüli időkben ellentmondásos törekvések jelentek meg – de odáig, mint most, még sohasem jutottunk.
Az alkotmánymódosító javaslatok közül először a „családvédő" részletek keltettek fölháborodást a társadalom egyik felében, miközben a másik fele (vagy csak harmada, negyede?) hörögve-uszulva ünnepli azt…
Régen volt a magyar társadalom ennyire ellenséges két részre osztva; egyik, Fidesz-párti része ennyire „nemzetikeresztény" módon erkölcstelen, kizárólagosságra törekvő, a másik fele pedig „komcsi-libernyák (libsi)-sorosista-brüsszelita-buzi-abrakadabra" hazaáruló, mint most…
A Fidesz (Orbán) ezt a nyilvánvaló megosztottságot persze elhazudja, amikor „a magyar emberek", a „nemzet" nevében szólal meg – egyszerűen kitagadja a „nemzetből" ellenzéket.
A kitagadott ellenzék (nem csak a parlamentire gondolok) persze egyre elkeseredettebb, megszólalásai sokszor egyre vadabbak: olykor már-már az állami uszítást idézik...
Hatalom és ellenzéke szemközti sarkokba szorulva üvölti átkait a másikra: a különbség néha el is mosódik. Ilyenkor fontos tudni, ismerni az események történetét.
A kirekesztő, nemzetzüllesztő „törvények" sorát a fideszes, orbánista hatalom hozta, nem az ellenzék. Az uszító, förtelmes médiabirodalom, kommentjeivel és az elbitorolt „közmédiával" együtt a Fideszé, nem az ellenzéké. A társadalom elviselhetetlen hangulatáért, a fölsejlő következményekért a teljes felelősség a Fideszt terheli.
A múlt kedden éjszaka benyújtott 36 „törvényjavaslat" ismét bordélyházat csinál a parlamentből, miközben a ki-be járkáló fideszes képviselők képéről le nem olvad az álkeresztényi képmutatás, és nem felejtenek el fölháborodni az ellenzék keresztényietlen (mintha kötelező volna kereszténynek lenni), hazafiatlan magatartásán.
A javaslatokba számtalan aljasságot suvasztottak bele. Aljas dolog a közpénzek fogalmának „újradefiniálása", azaz a fideszes tolvajlásnak, rablásnak újabb „szentesítése"; hasonlóan aljas a fideszes „alapítványok" bebetonozásának szándéka. E törekvések nyilvánvalóvá teszik az EU igényének, a jogállamisági kritérium szükségességet.
De nem kevésbé aljas a gyerekek örökbefogadásának megnehezítése: a homofób, uszító szándék egyértelmű.
A legfölháborítóbb a nemzetikeresztény, képmutató akarnokság és bornírtság ötvözete: annak deklarálása, hogy az anya nő, az apa férfi; majd annak „alaptörvényi" rögzítése, hogy az állam „gondoskodik" a gyerekek keresztényi neveléséről.
Így válik abból, ami a szülő és a gyerek közös feladata, undorító kötelesség, visszataszító kényszer. Már ha az ellenzék, ha kormányra kerül, nem helyezi egy forradalmi gesztussal, sok egyéb „törvénnyel" együtt, az egészet hatályon kívül… Mindenesetre ha van ilyen szándék, talán nem ártana szólni róla, mondjuk egy általános jellegű, össz-ellenzéki vezérszónoklatban.
Aztán – hiszen a benyújtott javaslatok tárgyalhatatlanok – el kellene hagyni a züllést…
Még egy megjegyzés: a Fidesz által gyakran emlegetett kettős mérce alkalmazása nyilvánvaló: miközben azt követeli az ellenzéktől, hogy a járvány idején ne politizáljon, maga bőszen folytatja a fideszes politizálást: az önkényeskedést, a gazemberkedést. Ezt értik „szuverenitáson", s ha az EU ezt elfogadja, maga mondja ki önmaga fölött a halálos ítéletet.
