Salát Gergely: Kína nem akar háborúzni, de van egy vörös vonal
Megalapozatlan volt azt hinni, hogy Kína demokratizálódni fog. Tajvan és Dél-Korea példája azt mutatta, ha a társadalom elér egy bizonyos jövedelmi szintet, akkor a középosztály kikényszeríti a politikai demokratizálást is, de úgy tűnik, Kínában ez nem működik – mondta a KlikkTV Tíz című műsorában Salát Gergely sinológus, Kína-kutató, egyetemi docens. A szabadság a kínai kultúrában önmagában nem egy hagyományos érték, a szabadság vagy jogállam szó nem létezik a klasszikus kínai nyelvben, ezt úgy kellett megalkotni a 20. században, amikor az ENSZ okiratokat fordították – tette hozzá.
Ez persze nem jelent örök determináltságot, ott van Tajvan, ahol ugyanolyan kínaiak élnek, kínaiul beszélnek és mégis a világ egyik legpezsgőbb demokráciája – mutatott rá a szakértő. Egyelőre a kínai társadalom szintje nem követeli meg a demokráciát, de ha felmerülne az igény, odacsapnának, mint a Tienanmen téren – emlékeztetett arra, hogy ha volt is próbálkozás, azt kegyetlenül letörték. (A pekingi Tienanmen téren 1989. június 3-án és 4-én a kínai hadsereg katonái megtámadták az április 14-én kezdődött diáktüntetés résztvevőit. A halottak számát különböző becslések kétszáztól tízezerig teszik – a szerk.)
„A kínai társadalom megtanulta, hogy a politikai vezetés gazdagodni, gyarapodni, utazni enged, de egy dolgot nem: beleszólni a politikába.”
A kínaiak egyébként minden felmérés szerint optimistábbak, mint a nyugatiak, ugyan évről-évre gyarapodnak, nem is kicsit, de közben tele vannak problémával, csak más jellegűekkel – mondta Salát Gerely. Példának hozta a különösen drága ingatlanokat, a stresszes társadalmat, hiszen nagyon nehéz bejutni egyetemre, minden munkahelyre van tíz- vagy százezer jelentkező, de ilyen probléma az élelmiszerbiztonság is. Nem bíznak abban, amit megesznek, de az, hogy nem választhatja meg azt a képviselőt, aki szavaz helyette, az nem szerepel a problémáik között. „Aki nem kérdőjelezi meg a rendszer legitimitását, az nem terrorban él.”
Kína jövőjét az amerikai kapcsolatai fogják meghatározni, ebben a kérdésben Európának viszonylag rossz lapokat osztottak, itt nagyhatalmi versengés van – mondta a sinológus, aki szerint a kínai társadalom megtanulta, hogy a politikai vezetés gazdagodni, gyarapodni, utazni engedi őket, egy dolgot nem enged, beleszólni a politikába. A vezetők pedig tudják, hogy a tudományos technológia fogja Kínát kiemelni a szegénységből, a középszintű fizetések csapdájából. Korábban beleálltak abba a szerepbe, hogy zoknikat kötnek és Barbi babákat fröccsöntenek, de nem akartak itt megrekedni – mutatott rá.
„Időről-időre átalakul a világ, utoljára 1990 körül, azelőtt ’45 körül, azelőtt a ’20-as években. Ez mindig rengeteg fájdalommal, háborúkkal, káosszal járt. Arra kell vigyázni, hogy túléljük, de nem vagyok optimista a végével kapcsolatban.”
Salát Gergely arra is rámutatott, hogy most nemcsak a világrend átalakulása zajlik, hanem egy olyan ipari forradalom, ami a termelési rendszereknek és fogyasztási szokásoknak az átalakulásával jár, amire szintén évtizedek óta nem volt példa. „Átáll a világ az elektromos mobilitásra, az unióban 2035 után nem lehet belsőégésű motort forgalomba helyezni, ami azt jelenti, hogy ezeknek a motoroknak a fejlesztése lényegében megállt, és egy olyan terület válik uralkodóvá – mondjuk a közlekedésen belül –, amelyben Kína tíz évvel előbb jár. Ők már tízegynéhány éve felismerték az elektromos járművek fontosságát, felismerték, hogy arra megy a világ, és itt beelőztek minket. Most az összes francia, német, amerikai autógyár próbál megkapaszkodni.”
Volt politikai szándék és természetesen társadalmi támogatottság arra, hogy elindult egy elképesztő minőségű oktatásfejlesztési, kutatás-fejlesztési időszak – mondta Salát Gergely. „A 2000-es években a GDP egy százalékát költötték kutatásra, most már 2,5 százalékát. Ez egy tudatos program volt, most az amerikaiak után a legtöbbet költi kutatás fejlesztésre Kína, de lehet, hogy néhány éven belül őket is megelőzik.”
Tajvan
1979 óta, amikor Kína megtámadta Vietnamot, senki ellen nem indított háborút – tért át a jelenleg legégetőbb kérdésre, vajon megtámadja-e Tajvant az ország. Salát Gergely szerint a kínai rendszer az elmúlt negyven évben alapvetően saját magával volt elfoglalva, az a célja, hogy a gazdaság növekedjen, ezáltal a rezsimbiztonság is. „Ebbe a képbe nemigen férne bele, hogy felborítják a világrendet egyik napról a másikra és egy világháborúba keverednek, mert az olyan módon destabilizálná az otthoni helyzetet is, hogy az eddigi eredményeket veszélyeztetné. A kínai vezetőknek a saját hatalmuk megőrzése a legfontosabb, és a stratégia az, hogy nem valamiféle külső terjeszkedéssel, hanem a gazdaság fejlődésével, a társadalmi jólét szinten tartásával, emelésével próbálják elérni és mindenféle hirtelen mozdulattól, gyökeres változtatástól nagyon félnek, mert a kínai társadalom – a történelem megmutatta – hajlamos az instabilitásra.”
A Kína-kutató szerint a kínai vezetés alapesetben nem gondolkodik azon, hogy belátható időn belül elfoglalja Tajvant, viszont bele lehet őket provokálni egy háborúba. Ez a többi szereplő, Tajvan és az Egyesült Államok viselkedésétől is függ, mert vannak olyan vörös vonalak, amiket, ha átlépnek – például, ha Tajvan kikiáltja a függetlenségét vagy létrejönne egy amerikai-tajvani csúcstalálkozó elnöki szinten ezek esetében támadnának.
A KlikkTV műsorát itt tekinthetik meg.
