Tisztázzuk, magyarok!

Millei Ilona 2021. július 19. 08:34 2021. júl. 19. 08:34

„Tisztelt szülők, nagyszülők!
Nincs 1 év sem a választásokig. Itt
az ideje elmesélni gyerekeknek kik
is azok akik most a hatalomra
akarnak törni. Nem a mi életünk a
tét, hanem az övék. Nem Orbán
szenvedi el a vereséget ha kormány
váltás lenne, hanem a fiatalok.”

Ez a kis „műremek” kering a Facebookon. Az írást betűhíven közöltük, tudjuk, hogy tele van helyesírási hibával, de nem ez a fő baja, hanem a gondolat, amelyet sután és bután megfogalmaz, és, amivel igen csak megbotránkoztat minden jóérzésű magyar embert. Igen, minden jóérzésű magyar embert. Nem véletlenül ismételtem meg a mondatot. Azt gondolom ugyanis, hogy elég volt Magyarország kettéosztásából, aszerint, hogy ki Orbán hívő, és ki nem, és aki nem az, az nem magyar. Én magyar vagyok, magyarnak születtem, ha meghalok, magyarként halok, és úgy vélem, az összes ellenzéki barátom, ismerősöm is az. Minden ellenzéki is az. Nem csak az Orbán-hívők magyarok, mi mindannyian magyarok vagyunk. Itt élünk, ez az ország a hazánk. A mi hazánk is. Orbán azt mondta, „a haza nem lehet ellenzékben”. Hát, nem is. Mert a haza mi mindannyian vagyunk. Én is az vagyok, azok az ellenzéki barátaim, ismerőseim, de az Orbán-hívők, sőt, még az a jóember is, aki a fent idézett förmedvényt megfogalmazta, és a Facebookon útjára bocsátotta. Vagyis, akik „most hatalomra akarnak törni”, azok ugyanúgy magyarok, ugyanúgy Magyarország  a hazájuk, ugyanolyan joguk van vezetni ezt az országot, mint Orbánnak. Egy országgyűlési választás pedig nem élet-halál harc, hanem a politikai rendszerünk velejárója. Magyarország államformája ugyanis 1989. október 23. óta alkotmányos parlamentáris képviseleti demokrácia.

A magyar parlament egykamarás, az Országgyűlést négy évente parlamenti választások során, a nép választja. Vagyis a hazának nincs félnivalója egy parlamenti választástól. Azt pedig, hogy egy parlamenti választás élet-halál harc, azok akarják elhitetni a hazával, Magyarországgal, akiknek van félnivalójuk. Ők ugyanis saját gyarapodásuk érdekében olyan bűnöket követtek el épp a hazával, velünk, magyarokkal, Magyarországgal szemben, ami büntetést kíván. Jogos elszámoltatást. Azaz annak az egy százaléknak, amelyik a 99 százalék ellenében kormányozta és uralta ezt az országot. Mert ne legyen illúziója senkinek, ők nem csak az ellenzékkel, de saját híveikkel szemben is követtek el bűnöket. Ők ugyanis a hazát, Magyarországot, mindannyiunkat, Orbán-hívőket és ellenzékieket is megkárosították, meglopták.

De elemezzünk tovább! A „szerző”, bár nem mondja ki, „kik is azok, akik most hatalomra akarnak törni”, azért a szövegkörnyezetből kivehető, hát azok bizony az ellenzékiek. Így, zusammen, vagyis együtt, közösen. De, tényleg ideje elmesélni a gyerekeknek, hogy az ellenzék mit is akar a gyerekekkel, merthogy az ő életük a tét.  Már napvilágot látott az Okos Magyarország, az ellenzéki pártok elképzelése az oktatásról. Ebből idézünk egy keveset: „Az iskolarendszer a társadalmi szakadékok áthidalásának hatékony eszköze kell, hogy legyen. A szakmai feltételek megteremtésével meg kell szüntetni a hátrányos helyzetű diákok elkülönítését. Elengedhetetlen a 18 éves korig tartó tankötelezettség visszaállítása a lemorzsolódás csökkentésének, valamint a középiskolai rendszer modernizálása az érettségit adó képzésben részt vevő diákok arányának növelésére. Kiemelt erőforrásokat, megfelelő szakmai és pénzügyi feltételeket kell összpontosítani a vegyes társadalmi összetételű, innovatív iskolák számára.

Az esélyegyenlőség fontos feltétele, hogy az oktatási rendszer rugalmasan alkalmazkodjon a diákok sokféleségéhez, eltérő, esetleg speciális igényeihez, tanulási problémáihoz, különböző tehetségéhez. Kiemelt támogatást kell nyújtani a halmozottan hátrányos helyzetű diákoknak és az őket tanító tanároknak, iskoláknak. (...) A tananyag mennyiségét és tartalmát észszerűsíteni kell: zsúfoltság nélküli tartalmi szabályozást kell bevezetni. A diákok, a pedagógusok leterheltségét csökkentve, nagyobb teret kell hagyni a kritikai gondolkodás, a vitakultúra, a problémamegoldás fejlesztésére. A szakképzésnek használható nyelvtudást, az érettséginek pedig legalább egy idegen nyelv középfokú elsajátítását kell nyújtania.(…) Növelni kell a közoktatás költségvetési részesedését: a cél az oktatási kiadások esetében legalább a GDP hat százalékos arányának elérése, és hosszú távú garantálása. A központi költségvetésnek kell garantálnia, hogy minden diák magas színvonalú képzésben részesülhessen. A finanszírozásnak szektorsemlegesnek kell lennie, az állami, egyházi és civil oktatási intézményeknek ugyanolyan támogatást kell kapniuk."

Tisztelt szülők, nagyszülők! Amikor majd a gyermekeknek mesélnek az ellenzékről, ne felejtsék el ezt a pár dolgot is megemlíteni nekik. Azt, hogy esélyegyenlőséget, több és biztosabb tudást, mindenki számára magas színvonalú képzést akarnak. Azt, hogy meg akarják szüntetni a lehetőségét annak, hogy az egyházi intézmények háromszoros finanszírozásával azok elitképzővé váljanak, míg az állami oktatásban a minimális tudásra, az örök szolgaságra ítéltek maradjanak. Tényleg a gyerekeink élete a tét, mert, ha minden így marad a jelenlegi állapotában, akkor kétosztatúvá válik a társadalmunk: lesznek urak, és lesznek szolgák. Ne tévedjünk, a gondosan kiválogatott elit létszáma sokkal kisebb lesz, míg a szolgákéba azok is besorolódnak majd, akiknek a szüleit, nagyszüleit most ezzel a Facebook-poszttal arra szólítják fel, épp a gyerekeik, unokáik miatt féltsék Orbán vereségétől a hazát.

És, van még valami, ami különösen fölháborító ebben az egészben. Az, hogy a fenti idézetet egy Győr-Moson-Sopron megyei kisváros iskolaigazgatója osztotta tovább. Tekinthetnénk véleménynyilvánításnak is, csakhogy van itt egy kis bibi. Mint mondtam, iskolaigazgató. Intézményvezető. Akkor, amikor ma egy pedagógust a politikai korrektség nevében az iskolától a tankerületig meghurcolnak, etikai vétséggel vádolnak azért, mert el meri mondani, hogy nem ért egyet a jelenlegi oktatási rendszerrel – és erre is van nem egy, nem két példa Facebook-posztokban –, akkor egy tankerületi általános iskola igazgatónőjének a politikai korrektség nevében pláne tartózkodnia kellene attól, hogy politikai véleményt nyilvánítson.

Mert ez már a politikai pedofília határát súrolja.