Új Világ: középre belőtt párt?
Bár ma még sűrű homály fedi, de a sajtóhírekből annyit tudni lehet, hogy Pálinkás József akadémikus, az első Orbán-kormány oktatási minisztere, a Magyar Tudományos Akadémia volt elnöke, az Innovációs Hivatal volt vezetője visszatér a politikába. A jelek szerint, csütörtökön bemutatja a nyilvánosságnak azt az új pártot, amelyet Új Világ Néppárt néven alapított.
A párt céljait is akkor fogja ismertetni a valamikori LMP-s Ábrahám Júliával és az egészségügyi szakértőként megismert Lantos Gabriellával együtt. Addig azonban Pálinkás József nem nyilatkozik a terveikről.
Azt azért nagyjából sejteni lehet, hogy milyen irányultságú is lesz az Új Világ Néppárt. Azt ugyanis egy évvel ezelőtt a valaszonline.hu-n, az önkormányzati választások után, Pálinkás József elmondta, bár a választás új helyzetet hozott, de úgy vélte, az összefogásnak becézett alkalmi összeállás máris repedezik, és szükség van egy szabadelvű-konzervatív polgári pártra. Arról is beszélt, mi lenne a fő feladat, amiért érdemes beszállni a közéletbe, és ez nem más, mint visszaállítani Magyarországon a valódi versenyt, megteremteni annak feltételeit a politikában, a sajtóban, az üzleti életben és a tudományban egyaránt.
S, hogy kiket várhat az új pártba? Azokat, akik „befogott orral” szavaztak az összefogásra, mert elegük volt a Fideszből, azokat, akik „befogott orral” szavaztak a Fideszre, mert a másik oldalra nem akartak, és azokat is, akik nem mentek el szavazni egyik oldalra sem, mert nem találtak maguknak megfelelő formációt. Egy éve Pálinkás József még úgy érezte, hogy sokan szeretnének egy olyan polgári Magyarországot, amilyet a Professzorok Batthyány Köre fogalmazott meg 1995-ben, és ami sajnálatosan félrecsúszott akkor, amikor azt „politikai termékként” kezdte értékesíteni a Fidesz a saját hasznára.
Azt, hogy Pálinkás József hisz abban, még mindig sokan szeretnének polgári Magyarországban élni, az mutatja, hogy minden valószínűség szerint, csütörtökön egy olyan pártot mutat be, ami ennek a jegyében működne.
Pálinkás József idealista emberként mindig is hitt abban, hogy a szaktudás, a szakértelem nagyon fontos. Abban is hitt, hogy hatalomra csak akkor érdemes törekedni, ha azt jó célra használja az, aki megszerezte. Ha nem így történt – igaz, óvatosan – de hangot adott ellenkező véleményének, akár a CEU-ügyben, akár másban, de kormánytisztviselőként úgy érezte, nem tehet politikai nyilatkozatot. Akkor sem sértődött meg, amikor kitették az Innovációs Hivatal éléről, de annak azért örült, hogy nem kellett részt vennie még csendestársként sem abban, ami az MTA-val történt. Viszont a pedagógusoknak MTA elnökként egy kis szaklapba is „Bizalmas köszöntőt” írt pedagógusnapra, mert az oktatást mindig szívügyének tekintette. A Bolyai Ösztöndíj ugyanúgy a szívügyek körébe tartozott, mint a Lendület-program, amit ő álmodott meg. Azt mondta, „Új világot teremtenek a fiatal kutatók, akik nemcsak a magyar tudomány, hanem az egész ország jövőjét is jelentik.”
