Mire vagyunk elegek mi?

Lendvai Ildikó 2018. szeptember 17. 08:32 2018. szept. 17. 08:32

Bem tér, vasárnap délután. A tér tele, alig férünk el. Előttem fiatalok, piros pólóban. A hátukon a felirat: "Kis sértett járja be Európát." A pártzászlók mellett sok-sok európai és magyar zászló. Jobbra egy sereg lila momentumos lufi. Azt mondják, egy aláírásgyűjtő pulttal itt van Hadházy Ákos is. 

Az elején akadozik a hangosítás, -morgunk-, de a végére megjön a szónokok hangja. Talán az embereké is. Mellár Tamás, Homonnay Gergő, Iványi Gábor és a Sargentini jelentésre szavazó három párt elnökei beszélnek, a végén Ujhelyi István EP-képviselő (társaival ők kapták a legtöbb gyalázkodást és fenyegetést szerda óta) is megszólal.

Karácsony: "Aki nem hisz az Európai Unióban, látogasson el egy katonai temetőbe." Tóth Bertalan folytatja a gondolatot. "A tét: béke vagy háború." Ami azt jelenti: Európa vagy Orbán. Gyurcsány: "a népnek kell kezébe vennie a sorsát", a parlament önmagában nem elég.

A tér vidám és lelkes. De még nyitva a kérdés: és mire vagyunk elegek mi? A rendszer kritikusai, áldozatai, ellenzéki civiljei és pártjai. Iványi Gábor a színpadról azt mondja, Gandhi engedetlenségi mozgalmára utalva: "Egy csipet só is elegendő mérték."

Úgy legyen. De akkor szóba se jöhetnek többé a sótlan politikai módszerek, a reménytelen rutin, a rendszerbe tagolódó ellenzékiség bánatos unalma. Hol az a politikai fűszer, amely új ízt ad tömegfogyasztásra alkalmatlan, ízetlen közéletünknek? Ide azzal a sótartóval!