Vigyázzunk Kéthly Annára!
November 16-a Kéthly Anna születésnapja. Kulturkampf idején az embernek különösen vigyáznia kell az örökségére: szét ne lopják, be ne koszolják. Vigyázzunk Kéthly Annára, mert más nem fog. Ámbár egy időben (szobra 2015-ös avatásán) Kövér László kacérkodott vele, hogy egyedüli "jó szocialistának" kikiáltva, vele bunkózza le az összes többit, pláne a maiakat. Ha élne, már azt sem hagyná, hogy Tisza István környékén legyen az ő szobra is. Nagy Imrét viszont vállalná, hiszen 56-ban államminiszter volt a kormányában.
Fura dolog, de ahány bátor vagy szókimondó képviselőnő volt azóta is a magyar országgyűlésben, az mind megkapta: "A magyar parlamentben egyetlen férfi van, az is nő."
Először rá mondták, meg a jobboldalon ülő Slachta Margitra - ők voltak a két első nő a honatyák között. Mindkettőre igaz volt: két nagyon különböző világnézetű, de feltétlenül tisztességes, a szegényekért, üldözöttekért kiálló szilárd karakter, mindkettő a női jogoknak is harcosa (Szerzetesnő létére Slachta is.)
De Kéthly Annának sok más szállóige-szerű jellemzése is fennmaradt. Hívták "a szociáldemokrácia nagyasszonyának" (pedig ifjan, huszonévesen lett a párt tagja, fiatal harmincasként már tekintélyes képviselő, amúgy finom csontú, szelíd arcú, karcsú nő, termetére igazán nem "nagyassszonyos").
Emlegették, mint "a magyar szociáldemokrácia lelkiismeretét" is. Megszenvedett érte: a náciellenes demokratikus szövetség sürgetőjeként a német megszállás után hamis papírokkal kell bujkálnia. Mivel ellenzi a Rákosiékkal való pártegyesülést, 1948-ban kizárják pártjából.
A Rajk-pert ő sem ússza meg: ítélet nélkül évekig tartják fogva, a beismerő vallomást úgy zsarolják ki belőle, hogy húgai megkínzásával fenyegetik, 5 napig nem engedik aludni, 7 napig mosakodni.
1956-ban Nagy Imre kiküldetésében éppen külföldön jár, amikor itthon leverik a forradalmat. Haláláig 20 év az emigrációban, ellenfelei "a magyar szabadság siratóasszonyának" csúfolják. Odakint a vezetésével születik meg az emigráns szocdem párt programja, a "Szocialista alternatíva".
Igaziból ő maga, a jelleme, az élete a "szocialista alternatíva". Mert akkor is, ma meg pláne, nemcsak az számít, mit mondanak. Hanem az, hogy ki mondja.
Neki elhiszem, hogy komolyan gondolta a célt: "A mi demokráciánkban nem a szabadság kevesebb, hanem az egyenlőség több.".
