Mostantól a hajléktalanok a mi saját migránsaink

2018. október 20. 07:40

Állunk a Fővárosi Törvényszék előtt. Bent folyik a hajléktalanságon kapott 61 éves asszony tárgyalása. "A Város Mindenkié" egyesület ú.n. utcajogászai védik. Egy fiatal mszp-s kollégát és az egyesület aktivistáit kérdezgetem, ők már előbb megérkeztek. Kiderül: a "bűnös" a Feneketlen tó mellett üldögélt egy padon, a holmijával és a kutyájával. Mindenét elvették, (elembertelenítés 1. állomás), a kutyát egy alapítvány munkatársa menhelyre vitte. Nem tudom, mi van, ha ő nincs ott. 

Fotó: police.hu

Csöpörög az eső, várunk. Kiokosodom a szabálysértési eljárás reguláiból. Ilyenkor a gyanúsítottnak nem kell a tárgyalás helyszínén tartózkodnia, elég, ha elektronikus úton vannak kapcsolatban vele. Nem értem, az abszurditás fokozásán kívül mire jó, hogy az asszonyt nem engedik a tárgyalóterembe, egy pár méternyire lévő kihallgató szobából kell videóközvetítés útján felelgetnie. (Elembertelenítés 2. állomás.)

Nem nézhet a szemébe a bírájának, az ügyvédje nem érintheti meg a vállát, nem mondhat neki halkan semmit. Az ügyvéd kéri, hogy bejöhessen. Nem engedélyezik, mint mondják, "az ő érdekében", mert milyen megalázó volna bilincsben végigjönnie a folyosón. Megint nem értem. Akkor miért nem lehet levenni róla a bilincset? Nem állt ellen semmiben, csak az ártatlanságát hangoztatja: nem szándékosan hajléktalan. Ugyan most nem ez számít, de érettségizett nő, korábban dolgozott többek között kórházban és a BM-ben is. 

A bírósági titkár mechanikusan teszi fel az előírt kérdéseket -gondolom, muszáj neki-, pl. azt, hogy nem terhes-e. Már nem személy, csak egy ügyirat. (Elembertelenítés 3. állomás.) "61 éves vagyok"-feleli.

Az ítéletet már nem tudom megvárni, később megtudom: "megúszta" figyelmeztetéssel. Nyomatékosan figyelmeztették, hogy többé ne legyen hajléktalan.

Itthon olvasom a tudósítások alatti kommenteket. Az egyik: "Helsinkisek, akkor fogadjátok be őket és gondoskodjatok róluk! Soros ad rá pénzt." Ismerős szöveg. Mostantól a hajléktalan a mi saját, itthoni, magyarul beszélő migránsunk.

Egy másik cikkben olvasom azt is, hogy a jószívű miniszterelnök a nyíregyházi állatkertben örökbe fogadott egy orrszarvú bébit. Azzal biztosan kevesebb a baj.

Szerző: Lendvai Ildikó