Ezt nevezem civil kurázsinak!
|
2017. október 11. 17:17
2017. okt. 11. 17:17
Tegnap este Mészáros Márta volt Veiszer Alinda vendége a Hír Tv-ben. A beszélgetés végén Márta elmesélte, a most elkészült Aurelia Borealis c. filmje létrejöttének körülményeit.
Elmondta, hogy szerzőtársaival beadták a film forgatókönyvet a Filmalapnak, és hosszú ideig semmiféle választ nem kaptak. Már azon gondolkodtak, hogy inkább Lengyelországban próbálják megcsinálni, mikor egyszercsak csengett a telefonja a vonal másik végén Andy Vajna volt, aki közölte, hogy találkozni szeretne vele és a film producerével, úgyhogy az általa megadott időpontban jelenjenek meg Vajna japán(?) éttermében.
Márta és a producer a megjelölt időpontban belépett az étterembe, ahol Vajna egy társasággal üldögélt.
Amikor Mártáékat meglátta, odament hozzájuk le se ültette őket (by the way MM 86 éves), csak annyit kérdezett: "Akarsz filmet csinálni?" Márta természetesen igennel válaszolt. "És mennyi pénz kell hozzá?" - kérdezte, hozzátéve, hogy sokat mondjon a producer, mert utólag már nem lehet kérni. A producer ott egyálltában osztott-szorzott, majd közölte, hogy 700 millió forint. Vajna rábólintott majd sarkon fordult és visszaült a társaságához.
A pénzt megkapták, a film elkészült. Amikor Alinda megkérdezte Mártától, hogy mégis mit szól ehhez az eljáráshoz, Márta nem sokat habozott, hanem rávágta, hogy ez szerinte törvénytelenség.
Elmondta azt is, hogy bár Lengyelországban hasonló (autokratikus) rendszer van, mint Magyarországon, de ilyesmi ott nem fordulhat elő. Hozzátette, hogy bár Kaczinsky is zsarnoki rendszert épít, de mégsem lehet Orbánnal összehasonlítani, mert egészen más családtörténet, életút áll mögöttük. Kaczinsky és ikertestvére az államszocialista diktatúra idején aktív ellenzéki volt, a Solidarnosc vezetői, akiket éveken keresztül üldözött a diktatúra titkosrendőrsége, apja és anyja is nemzeti hősök voltak, apját Katynban gyilkolták meg, anyja részt vett a varsói felkelésben. És ez a múlt jelöli ki a különbségeket a két zsarnok között, ami pl. abban is megmutatkozik, hogy Kaczinsky a kultúrát nem szállja meg úgy, mint az Orbán kormány, nem szívnak el minden levegőt az alternatív kultúra és művészet elől.
Mészáros Mártát jószerivel gyermekkorom óta ismerem. Számos filmjének édesapám volt a dramaturgja, gyakran volt nálunk vendég. Később, felnőtt koromban komoly nyilvános konfliktusunk is volt, mivel a Nagy Imréről készült filmjével kapcsolatban számos hitelességi problémám volt és ennek hangot is adtam.
Azt azonban soha nem vontam kétségbe, hogy Márta mindig is karakán, egyenes ember volt. A Kádár-rendszer idején sem pedálozott a hatalomnál, bár hozzá kell tennem, hogy abban a diktatúrában nem így dőlt el a filmek sorsa.
Persze akkoriban is sokat nyomott a latba számos, filmművészeten kívüli szempont, a filmkészítés lehetőségét azonban nem főúri kegyként adományozta személyesen Aczél György.
Voltak filmstúdiók, amelyeket olyan emberek vezettek, mint Simó Sándor, Bacsó Péter, Hanák Gábor stb., és az ezeken belül működő művészeti tanácsok döntöttek arról, hogy egy-egy forgatókönyv megvalósulhat-e.
És, akik döntöttek, azok többsége nagy tudású, művelt, tájékozott ember volt. Olyan világ, ahol saját játszóterének tekinti és személyes kegyként osztogatja a filmkészítés lehetőségét a miniszterelnök egyik oligarchája, (aki egyébként a maga műfajában kétségkívül sikeres hollywoodi producer volt, akinek a pálya csúcsát a Rambo c. film jelentette) Magyarországon utoljára az ötvenes években volt.
A beszélgetés végén Alinda megkérdezte, hogy akar-e Márta újabb filmet csinálni, amire habozás nélkül rávágta, hogy igen, már meg is van a témája. És ennek ellenére mondta el Márta, amit elmondott.
Én ezt nevezem civil kurázsinak!
Márta és a producer a megjelölt időpontban belépett az étterembe, ahol Vajna egy társasággal üldögélt.
Amikor Mártáékat meglátta, odament hozzájuk le se ültette őket (by the way MM 86 éves), csak annyit kérdezett: "Akarsz filmet csinálni?" Márta természetesen igennel válaszolt. "És mennyi pénz kell hozzá?" - kérdezte, hozzátéve, hogy sokat mondjon a producer, mert utólag már nem lehet kérni. A producer ott egyálltában osztott-szorzott, majd közölte, hogy 700 millió forint. Vajna rábólintott majd sarkon fordult és visszaült a társaságához.
A pénzt megkapták, a film elkészült. Amikor Alinda megkérdezte Mártától, hogy mégis mit szól ehhez az eljáráshoz, Márta nem sokat habozott, hanem rávágta, hogy ez szerinte törvénytelenség.
Elmondta azt is, hogy bár Lengyelországban hasonló (autokratikus) rendszer van, mint Magyarországon, de ilyesmi ott nem fordulhat elő. Hozzátette, hogy bár Kaczinsky is zsarnoki rendszert épít, de mégsem lehet Orbánnal összehasonlítani, mert egészen más családtörténet, életút áll mögöttük. Kaczinsky és ikertestvére az államszocialista diktatúra idején aktív ellenzéki volt, a Solidarnosc vezetői, akiket éveken keresztül üldözött a diktatúra titkosrendőrsége, apja és anyja is nemzeti hősök voltak, apját Katynban gyilkolták meg, anyja részt vett a varsói felkelésben. És ez a múlt jelöli ki a különbségeket a két zsarnok között, ami pl. abban is megmutatkozik, hogy Kaczinsky a kultúrát nem szállja meg úgy, mint az Orbán kormány, nem szívnak el minden levegőt az alternatív kultúra és művészet elől.
Mészáros Mártát jószerivel gyermekkorom óta ismerem. Számos filmjének édesapám volt a dramaturgja, gyakran volt nálunk vendég. Később, felnőtt koromban komoly nyilvános konfliktusunk is volt, mivel a Nagy Imréről készült filmjével kapcsolatban számos hitelességi problémám volt és ennek hangot is adtam.
Azt azonban soha nem vontam kétségbe, hogy Márta mindig is karakán, egyenes ember volt. A Kádár-rendszer idején sem pedálozott a hatalomnál, bár hozzá kell tennem, hogy abban a diktatúrában nem így dőlt el a filmek sorsa.
Persze akkoriban is sokat nyomott a latba számos, filmművészeten kívüli szempont, a filmkészítés lehetőségét azonban nem főúri kegyként adományozta személyesen Aczél György.
Voltak filmstúdiók, amelyeket olyan emberek vezettek, mint Simó Sándor, Bacsó Péter, Hanák Gábor stb., és az ezeken belül működő művészeti tanácsok döntöttek arról, hogy egy-egy forgatókönyv megvalósulhat-e.
És, akik döntöttek, azok többsége nagy tudású, művelt, tájékozott ember volt. Olyan világ, ahol saját játszóterének tekinti és személyes kegyként osztogatja a filmkészítés lehetőségét a miniszterelnök egyik oligarchája, (aki egyébként a maga műfajában kétségkívül sikeres hollywoodi producer volt, akinek a pálya csúcsát a Rambo c. film jelentette) Magyarországon utoljára az ötvenes években volt.
A beszélgetés végén Alinda megkérdezte, hogy akar-e Márta újabb filmet csinálni, amire habozás nélkül rávágta, hogy igen, már meg is van a témája. És ennek ellenére mondta el Márta, amit elmondott.
Én ezt nevezem civil kurázsinak!
