Mégis milyen ország ez?

2018. július 1. 05:52

A közmunkaprogram részeként bevezetett kulturális közfoglalkoztatás a Fidesz kormány egyik legaljasabb, legmegalázóbb intézménye.

Egyszerűen az történt, hogy könyvtárakban, közművelődési intézményekben és a közigazgatás egyes területein korábban állományban lévő, többnyire jól képzett diplomás, vagy középfokú végzettséggel rendelkező állami alkalmazottakat kirugdosták a munkahelyükről, majd ugyanarra a munkára, feleakkora fizetéssel visszavették őket kulturális közmunkásként.

A könyvtárakban, művelődési házakban, minisztériumokban sok ezer ilyen kizsákmányolt megalázott értelmiségi végzi ugyanazt a munkát, amit korábban, éhbért. Ez tulajdonképpen a modern kori állami rabszolgatartás egy formája, hiszen a kulturális közfoglalkoztatottak havi bére, napi 8 órás munkavégzés esetén alig több mint a fele (106.555Ft) az egyébként végzettségük alapján nekik járó minimálbérnek (180.500) Ráadásul a kulturális közmunkások többsége középkorú vagy annál idősebb munkavállaló komoly szakmai tapasztalattal. És a magyar társadalom - mint minden más védtelen, kiszolgáltatott réteg kifosztásához, megalázásához - ehhez is szótlanul asszisztált.

Most, hogy a kormányzat - miután szakértők nyolc éve hajtogatják - maga is szembesült vele, hogy a közmunka a jelenlegi formájában egy csődtömeg, amely sehova nem vezet és iszonyatos pénzeket emészt fel úgy döntött, hogy szépen, lassan felszámolja ezt a korábban koronaékszerként emlegetett és szavazatok százezreit hozó foglalkoztatási formát.

Ráadásul - amilyen tudatlanok és voluntaristák - azt gondolják, hogy így az egyre katasztrofálisabb munkaerő hiányon is segíthetnek, mert úgy képzelik, hogy a tegnap még árkot kapirgáló közmunkást, holnap oda lehet állítani egy automatizált gépsor mellé. Ezt akkor lehetett volna megtenni, ha a közmunka mellett, alatt a munkaerő piaci igényekhez igazodó képzéseket is szerveznek a közmunkában résztvevőknek. Így most, a közmunka program visszafejlesztése során egyik napról a másikra 5000 kulturális közmunkást is lapátra tesznek. Ők azonban - képzettségük és életkoruk miatt - már biztosan nem tudnak elhelyezkedni a munkaerő piacon - viszont elesnek a közmunkáért kapott éhbértől is.

Könyvtárosok, művelődésszervezők, adminisztratív alkalmazottak ezrei kerülnek az utcára hétfőtől az újbóli elhelyezkedés minimális esélye nélkül. 
Minden hétre jut egy-egy védtelen, hátrányos helyzetű, kiszolgáltatott csoport, amelytől a kormány újabb és újabb rendelkezéseivel megvonja az emberhez méltó élet minimális lehetőségét is. Két hete az önmagukat ellátni képtelen, tartósan beteg családtagokat ápolók demonstráltak azért, hogy emberfeletti munkájukat ismerje el az állam, a múlt héten a hajléktalanokat kriminalizálták, most pedig a leginkább kizsákmányoltak kenyerét veszik el. A magyar társadalom meg csak áll és néz.

Hát ezért csinál ebben az országban nyolc éve azt a kormány, amit akar. Mert ilyen individualizálódott, antiszolidáris, empátia és együttérzés hiányos társadalomban az önkény, a szegények kifosztása és megalázása úgy hasít előre, mint kés a vajban. És ezt pontosan tudja ez a kormány. Meg azt is, hogy a nyomorgó milliók nem őket fogják gyűlölni, hanem egymást. Mert nem az ellopott milliárdokat sajnálják Orbán oligarcháitól, hanem a kenyeret egymástól.

Szerző: Vásárhelyi Mária