Dunakeszi Falconja
A Nagyfőnök mellett egy ifjabb magyar ember jeleníti meg immár évek óta hazáját a nagyvilágban. Méghozzá egyre gyakrabban – és ez igencsak sajnálatos.
Az immár középkorú, főnöki szóvivői szolgálatai nyolc éve után külügy- sőt külgazdasági miniszterré emelkedett Szijjártó megjelenése, testbeszéde éppúgy kevéssé bizalomkeltő, mint megnyilatkozásai. A patinás teremfocista modern hajzatával remekül illene a B-közép padsorába, külleme uniós kollégái között viszont némileg feltűnő. Nemkülönben kvázi-fiatalságot sugárzó, szigorúan legslimfittebb külleme: úgy feszül a zakó, hogy sajnáljuk a gombot, s a cápa-inggallért és a csúcsmárkás egyéb ruházati darabokat se hagyjuk ki. Aki nem ily elegánsan öltözködik, annak nem telik rá, sugallja a kép. Mi azt sugallanánk, hogy budai újgazdag vagy hollywoodi statiszta küllemű férfiú rajta kívül nem látszik brüsszeli felvételeken.
Kiszállva a mindenkori hazai „katonai” vagy nyugatabbra bérelt különgépekből (amelyhez a magas méltóságot gyakran a rendőrség helikoptere viszi lakásából Ferihegyre), a világ bármely táján utánozhatatlan feszességével áll ki a kísérő kameraman elé, hogy a Rogán-konszern szövegeivel szigorú összhangban, egyszerűen fogalmazva, öntudattól duzzadva és igen didaktikusan nyilatkoztassa ki újabb, szinte történelmi sikerét. Aláírtuk, megnyitottuk, eladtuk, megvettük, minden nagyszerű. Sőt: stratégiai! Ízelítő a közelmúlt mutatványából: „Minden globális nehézség ellenére, a tavalyi abszolút rekordév volt a külgazdasági mutatókat tekintve, így olyan csúcsok dőltek meg, amelyek még békeidőben és konjunktúrában is bravúrnak számítanának.” Nahát!
Hősünk, aki szinte szüntelenül repked palotácskája és mindenféle fő- és alvárosok között, tavaly nyáron ismét egyszer a haldokló Nyugat rothadó Amerikájába látogatott. Mivel ismeretesen rendkívül elfoglalt, a cikázásra a magyar légierő kormánytagok erőnlétét segítő gépei sem voltak alkalmasak. Így New Yorkba – amint azt az Átlátszó a hivatalos iratokból kiderítette – holland cégtől bérelt kis „üzleti repülőn” utazott, majd két napra rá vissza is. Költség: 95 millió forint. Aztán ha már ott volt az a fürge Falcon, másnap még Brüsszelbe is el- majd hazarepült vele. Ár: kereken 12 millió.
A gép beválhatott, mert ősszel, az ENSZ közgyűlésére a miniszter ismét Falconba vágta magát – ezúttal már kerek 137 millióért. Tegyünk aztán még hozzá további 41 milliót. Ennyibe került a másik gép, amellyel hősünk közben Austinba és Houstonba repkedett. Oda aztán New Yorkból pár százezer forintból eljutni, first class, pezsgővel. A Falcon pilóta úgy tűnik, nem akarta Texast látni, a gép addig New Yorkban várakozott, ahol borsos a parkolás. Nagyon.
Egyébként az oda-vissza repülőút Budapestről New Yorkba az igen kényelmes business osztályon kevesebb, mint 1 millió forintba kerül. De van 1.8 millióért első osztály is. A gépek az európai fővárosokból szinte óránként indulnak s annyi idő alatt érnek céljukhoz, mint a Falcon. Ha a miniszter kíséretét is hozzászámítjuk, akkor is a töredéke a költség a különgépének. Tényleg ilyen fontos ő nekünk? Vagy a főnöke, aki többszáz millióért repült kislányával a közveszélyes bűnöző elnökjelöltnek gazsulálni? Persze neki és sleppjének is két gép dukált. Hajrá magyarok!
