A Mandiner közgazdásza elmagyarázza, miért jó az embereknek, ha magas az infláció
„Az infláció rossz. A magas infláció nagyon rossz. Hazánk drágulási üteme európai viszonylatban is jelentős, ez pedig egyértelműen mutatja, hogy valamit elrontottunk.” Ezzel a felütéssel indítja Sebestyén Géza, az MCC Gazdaságpolitikai Műhely vezetője írását a Mandineren. Ám hamar kiderül, hogy ez nem a szerző véleménye, a fenti mondatokat azoktól a Brüsszel zsoldjában álló nemzetellenes liberálisoktól idézte, akik nem tapsikolnak az Európában éllovas magyarországi infláció láttán.
A szerző ugyanis a következőképpen folytatja sajátos okfejtését: „Ezek a mondatok gyakran hangzanak el manapság. A gond csak az, hogy a mostani helyzetben az ilyen egyszerű helyzetértékelések tévútra vezethetnek minket. Jól tudjuk, hogy az infláció az árak változásának ütemét méri. Egy tíz százalékos inflációs mutató azt jelenti, hogy tíz százalékkal többet kell fizetnünk az általunk megvásárolt termékekért. Ha a drágulási ütem magasabb, az nekünk minden esetben rosszabb, igaz? Nem, nem igaz”
Tehát, ha nálunk más országokénál nagyobb a drágulás – kinek mit intézett a kormánya – az nem rossz, hanem jó. A szerző meg is magyarázza, hogy miért: „Tegyük fel, hogy a fővárosban és egy kis vidéki településen is 50 forinttal megemelkedik egy kilogramm alma ára. A fővárosban 600 forintról emelik 650 forintra, míg a vidéki településen 400-ról emelkedik az ár 450-re. Mekkora inflációs hatást jelent ez a két település lakóinak? A budapesti áremelés 8,3 százalékkal vitte feljebb az árakat, míg a vidéki növekmény 12,5 százalék. Azaz jóval magasabb inflációs hatást mérhetünk vidéken. Miközben az ár pontosan ugyanannyit változott a két helyen. Sőt, a vidéki lakosok ezelőtt és ezután is jelentősen, 200 forinttal olcsóbban jutnak hozzá a gyümölcshöz.”
Ebből a pofonegyszerű, még liberális aggyal is felfogható példából a Mandiner szerzője azt a következtetést vonja le, hogy „az egységnyi árnövekedés nagyobb inflációt jelent azon államokban, ahol az árak alacsonyabbak.”
Nem új ez a megközelítés, hallottunk már hasonlót, igaz, akkor sem igen akartunk hinni a fülünknek. „Az élelmiszer most azért drága, mert tavaly olcsó volt”. Vagy: „Jövőre azért lesz alacsonyabb az infláció, mert most magas”.
Ezeket a magvas gondolatokat tavaly júniusban a Széchenyi Kártya megújítása kapcsán rendezett sajtótájékoztatón mondta Nagy Márton miniszter, és a sajtómunkások innentől kezdve már nem arra figyeltek, hogy miként újul meg a Széchenyi kártya, mert mindenki a fenti mondatok értelmezésével volt elfoglalva.
Erre a logikára rímel a Mandiner szerzőjének mostani okfejtése, miszerint a magas infláció azért jó, mert azt jelenti, hogy nálunk alacsonyabbak voltak az árak, mint máshol.
Őrület, de nincs benne rendszer. Várjuk a portál további cikkeit arról, hogy miért jobb betegnek lenni, mint egészségesnek, miért kell örülnünk annak, ha nálunk rosszabbul élnek az emberek, mint – Bulgáriát leszámítva – a többi európai országban. Miért kifizetődőbb szegénynek lenni, mint tehetősnek, miért jobb szomorkodni, mint örülni.
