A sápadtarcú Orbán rögbizik
Orbán legújabb illiberális dakota (agresszív telepes sápadtarcú) mondása a politikáról, hogy „A politika a rögbire hasonlít, futás közben kell verekedni. A labda nálad van, nem te támadsz meg mást, de téged állandóan megtámadnak. Te mész a célod felé, és jönnek jobbról, balról. Nem lehet elkényelmesedni, mert letepernek.” Meg aztán az, hogy „A gondolkodásban radikális vagyok, a cselekvésben mértéktartó”.
Te jó isten, ha ez igaz, miket gondolhat össze ez az ember! Lehet, hogy ezért nem alszik eleget, így tud olyan ördögien mértéktartó lenni…
A mondata viszont rendkívül jól megkomponált:
1. a hatalom a kezében van (labda nálad van),
2. fair play módon játszik (nem te támadsz),
3. közben ellenségek üldözik (téged állandóan támadnak),
4. pontosan tudja, hogy mi a dolga (mész a célod felé),
5. hiába kritizálnak minden politikai irányból (jönnek jobbról, balról),
6. nem is fogod feladni (nem lehet elkényelmesedni).
Az fel sem merül Orbánban, hogy a labda nem az ő tulajdona, a játék meg azért játék, mert hol ebbe, hol meg a másik kapuba esik be a „gól” (keletkezik pont). Viszont az igaz, hogy így gondolkodik a sportról egy diktátor.
A gondolat már-már gyanúsan tökéletes, ugyanis a szabályok szerint a.) a labdát csak hátrafelé lehet passzolni, előre pedig csak vinni (rohanva vele) vagy rúgni szabad, b.) szerelni csak a labdás játékost lehet, aki köteles elengedni a labdát, ha földre vitték! Mielőtt megvádolnák azzal a kormányfőt, hogy Trump utáni loholása közben CPAC sportoló lett belőle, érdemes tudni, hogy a Dózsa parasztháborúról tudósító Stephanus Taurinus Stauromachia megírta, hogy a magyarok mennyire kedvelik ezt a labdajátékot „Bajnok erővel, amaz széllel bélelt, de kerekded bőrzsákot dögönyöz mindegyre” (Geréb László fordítása). Na ugye! Széllel bélelt! Amúgy a rögbi NB I.-ben a sorrend jelenleg: Vitézek, Exiles, Honfoglalók, ez utóbbi lényegében holtversenyben a Gorillákkal. Járj utána, ha nem hiszed. Hajrá Gorillák!
Visszatérve a vizsgált gondolathoz, az valóban jellemző rá, mert valami ilyesmit csinál 1989 óta: mindig arra rohan és lökdösődik, amerre a kaput sejti. Ha meg nem ott van a kapu, akkor átrakatja. Viszont ennek a mondásnak a 2026-os olvasata már egészen más: a miniszterelnök csak feltételezi, hogy mindig nála van a labda, másrészt pedig azt, hogy épp a kapura tör. Mi, a nézők már azt látjuk, hogy a labdát ki-kiejti a kezéből, inkább eldugja, és fogalma sincsen a kapu hollétéről. A csapattársai kétségbeesetten igyekeznek neki passzolni, de a keleti fény által elvakított szemei miatt gyakran hibázik. Ezért aztán mintha egyre inkább a bíró közelében próbálna játszani: ki tudja, miket súg annak a fülébe. A nézőket pedig elkezdte szűrni, és egy részük kizárására törekszik a pályáról.
Abban pedig végképp nagyot téved Orbán, hogy a nézők olyanok, mint régen. Nem így van, mert már mi is részt veszünk a játékban, és látjuk magunk előtt azt, ahogyan OV labda nélkül, mindenkit félrelökve, elmenekül a játéktérről, hogy leléphessen, mielőtt kiállítanák, illetve a sportbíróság örökre eltiltaná a játéktól.
