Addig jár a korsó a kútra… avagy a Fidesz és az EU-s pénzek esete

EU- Budapest 

Orbán Viktor 2010-es megválasztása óta a Fidesz kiépítette a NER-t és leépítette a magyar demokratikus intézményeket, ami miatt az országot ma már legtöbben csupán részleges demokráciának ismerik el. Ezzel egyetemben, viszont az Európai Unió vezető intézményei és a magyar kormánypárt között politikai feszültség alakult ki, hiszen az utóbbi viselkedése szembement a demokrácia alapvető normáival és szabályaival. Az idő múlásával és a magyar kormány politikájának radikalizálódásával nyilvánvalóvá vált, hogy nem csupán politikai konfliktusról van szó, hanem az európai projekt alapelveivel való ütközésről. Ezt még a jobboldali-konzervatív Európai Néppárt (EPP) is felismerte, amikor felfüggesztették, majd megszüntették a magyar kormánypárt tagságát. Viszont ez a helyzet az Európai Uniónak új típusú kihívást jelentett, hiszen a blokk működését a tagállamok közös alapelvei teszik lehetségessé, tehát ezek semmibevétele egy államtól az egész unióra veszélyt jelentenek. Ráadásul egy ország demokratikus intézményeinek hiányosságai utat engednek a nagy mértékű korrupciónak is, ami szintén hatalmas probléma az EU-nak, pláne egy olyan országnál, amely nettó nyereségese és nem befizetője az uniós költségvetésnek, mint például Magyarország.  

Az Európai Uniónak csupán annyi hatalma van, amennyit tagállamai átruháztak rá az alapszerződésekben – tehát mit tehet, amikor ezek egyike veszélyezteti az egész együttműködést? Az egyetlen válasz erre a kérdésre sokáig a „nukleáris opcióként” emlegetett hetes cikkely volt. Ezzel az EU tagállamai kollektívan felfüggeszthetik egy másik tagállam jogait (például a kulcsfontosságú szavazati jogot), amennyiben az megsérti az EU-szerződésekben lefektetett alapelveket. A hetes cikkely azonban nem egy praktikus eszköz: már maga a folyamat elindítása is roppant hosszadalmas és sok bürokráciát igényel, továbbá a döntés meghozatalához egyhangú szavazásra van szükség az Európai Tanácsban – ez pedig politikailag roppant bonyolult. Szükség volt tehát egy új, kevésbé drasztikus és hatékonyabb eszközre. 

Szűrő a pénzcsapon

Idővel úgy tűnt, érdemesebb a kérdést inkább gazdasági oldalról megközelíteni, és felülvizsgálni az EU-s támogatások felhasználását. Erre a célra jött létre 2017-ben az Európai Ügyészség hivatala, ehhez azonban Magyarország nem csatlakozott, így az ügyészség nem kapott felhatalmazást kivizsgálni az itthoni korrupciót. Mindezt persze nem befolyásolta az, hogy az Európai Ügyészséghez való csatlakozás támogatása nemcsak kimagaslóan magas a magyar szavazók között, hanem szinte töretlen is az elmúlt években. Idén a magyarok 71 százaléka támogatná az ország csatlakozását az ügyészséghez, ami mindössze hét százalékponttal csökkent a 2019-es adatokhoz képest (amikor épp egy aláírásgyűjtő kampány zajlott a témában). Ezekre a számokra azért érdemes közelebbről is ránézni, mivel jól visszakövethető rajtuk, ahogy a Fidesz-ellenzék ellentét széttartása az EU-ról alkotott véleményeket is polarizálja. Ugyanis amíg 2019-ben a Fidesz szavazók csaknem kétharmada (62 százalék) támogatta az ügyészséghez való csatlakozást, ez mostanra 37 százalékra csökkent. Ezzel szemben az idén a választásokon együttműködő pártok szavazóinak 98 százaléka támogatná a csatlakozást, pedig 2019-ben az ellenzéki pártok összesített szavazóinak csak 93 százaléka gondolkodott ugyanígy. 

Egy alternatív megoldás az uniós költségvetés összekötése lett volna bizonyos demokratikus feltételekkel, de erre sokáig nem volt elég politikai akarat. A csavar a Covid19 pandémia után érkezett, amikor az EU egy történelmi fontosságú és méretű lépére szánta rá magát: a NextGenerationEU helyreállítási alap létrehozására. Ezt a nagyjából 800 milliárd eurós gazdaságélénkítő csomagot arra tervezték, hogy egyszerre segítsen a tagállamoknak feltápászkodni a Covid okozta válságból, és hozzájáruljon azok fenntartható és digitális infrastruktúrájának kiépüléséhez. Nem meglepő tehát, hogy egy ilyen mértékű befektetésnél különösen fontos volt, hogy minden euró jó helyre kerüljön – ezért megszületett a bizonyos jogállamisági feltételrendszer. A mechanizmus célja, hogy az EU-s forrásokat a jogállamiság kereteit betartva költsék el, mint például a szabad választások, a független bíróságok, és az erős korrupció-ellenes fellépés. Amennyiben pedig egy tagállam nem tesz eleget ezeknek a feltételeknek, az EU visszatarthatja a források kifizetését. Fontos leszögezni, hogy elsősorban nem egy erkölcsi szűrőről van itt szó, hanem az európai adófizetők pénzének védelméről, hiszen az EU költségvetése nagyrészt a blokk kollektív hozzájárulásából jön létre.

A Fidesz választási győzelmét követően, az Európai Bizottság közölte, vizsgálatai szerint Magyarországon a korrupció és a bíróságok függetlenségének sérültsége miatt az uniós források helyes felhasználása nincs biztosítva. Emiatt nemcsak nem hagyták jóvá az ország hozzáférését helyreállítási pénzekhez, de az EU-költségvetés egyéb részeihez való hozzáférés is kétségessé vált a kormány számára. 

A magyar reakció 

A Fidesz boszorkányüldözésnek és légből kapottnak titulálva, élénken kritizálta a döntést, de idővel belátta, hogy ez önmagában nem lesz elég. Ez nem meglepő, hiszen a több milliárd euró mértékű támogatás hiánya roppant fontos lyukakat jelentene a költségvetésben, pláne a gazdaság mostani állapotát tekintve. Ráadásul, amint az a Publicus Intézet felméréseiből kiderül, a magyar társadalomnak nemcsak fontos a jogállamiság, hanem alapvetően pozitívan ítéli meg az Európai Uniót és annak intézkedéseit is. A társadalom 65 százaléka egyetért a jogállamisági feltételrendszerrel, de érdemes megemlíteni, hogy ez a szám 2019-ben még magasabb volt (80 százalék). Az ügyészség megítéléséhez hasonlóan, ezt a különbséget is az magyarázza, hogy amíg három éve a Fidesz támogatóinak 68 százaléka értett egyet a jogállamisági feltétel fontosságával, ez mostanra a felére csökkent (31 százalék). Mindazonáltal, az a tény, hogy három év alatt a Fidesz intenzív EU-ellenes kommunikáció hadjárata mindössze 15 százalékkal rontotta ezt a számot, bizonyítja a téma társadalmi fontosságát. 

Talán ennek is köze lehet ahhoz, hogy a kormány lépéseket tett az EU-s jogállami követelmények teljesítésének érdekében. A Bizottsággal folytatott tárgyalásokon a magyar kormány számos vállalást tett még idei határidővel, például „integritás hatóság” néven korrupció-ellenes intézményt hozott létre. Az ezekbe vetett társadalmi bizalom azonban jelenleg roppant alacsony; tízből heten (69 százalék) nem bíznak abban, hogy az új intézmények valójában csökkentenék a korrupciót. A kormánypárti szavazók körében sem sokkal jobb a helyzet, hiszen kevesebb, mint felük (47 százalék) bízik csupán az új intézkedések korrupciót csökkentő hatásában. A lépések mögött a többség (59 százalék) inkább az EU-nak való megfelelési szándékot látja, mintsem a korrupció csökkentésének valódi szándékát.

A mérleg nyelve 

A Fidesz, hogy biztosra menjen, az itthon szkeptikusan fogadott intézkedések mellett – Magyarország vétójogát használva – további nyomást gyakorolt a Bizottságra, megakadályozva a globális minimumadó EU-s bevezetését, és fenyegetve a decemberben megszavazandó Ukrajnának ígért uniós mentőcsomagot. Emiatt egy ideig úgy nézett ki, hogy a pénzek visszatartása csupán egy újabb rövid erődemonstráció a Bizottság részéről, amelyet a komoly konfliktus elkerülése érdekében feloldanak majd magyar kormány által tett néhány gesztus után. Az Európai Parlament képviselői viszont korántsem ennyire engedékenyek, és komoly nyomást gyakorolnak a Bizottságra, mivel jogukban áll visszahívni azt. Ez közrejátszhatott abban, hogy Ursula von der Leyen bejelentette: a Fidesz nem teljesítette a vállalásait a határidő lejárta előtt. Ráadásul, a Bizottság további EU-s pénzek befagyasztására tett javaslatot, miután a korrupció továbbra is komoly fenyegetést jelent az uniós pénzekre. Így a magyar kormány összesen akár 13,3 milliárd eurós támogatástól eshet el. Ezzel együtt a Bizottság nem akar totális politikai háborút, és a források befagyasztásával párhuzamosan, a magyar helyreállítási terv elfogadását is javasolta. Ez gyakorlatilag biztosítja, hogy amennyiben és amikor Magyarország megfelelő lépéseket tesz a jogállamiság hiányosságainak orvoslására, megkapja a támogatásokat. 

Habár a döntést az Európai Tanács többségének még jóvá kell hagynia, az ilyen mértékű konfrontáció egy új mérföldkövet jelent Orbán politikájának tolerálásában. Ennek oka, hogy a Fidesz újra és újra kihasználta az EU szigorító intézkedéseinek hiányait, akadályozta az amúgy is lassan és bonyolultan működő blokk hatékonyságát, és visszaélt az attól kapott forrásokkal – ez pedig az évek során egyértelművé tette az EU vezetőinek, hogy a kivárás stratégiája itt nem működik. Ilyen szempontból a Fidesz komolyan elősegítette az uniós fékek és ellensúlyok rendszerének kialakulását. Nem kérdés, hogy az Orbán kormány nem fogja reakció nélkül hagyni ezt a lépést, hiszen a választóinak felépített képbe nem férne bele egy vereség Brüsszel ellen, ami ráadásul még implicit be is ismerné, hogy valóban sérül a demokrácia az országban. A kelet európai szövetségeseivel megromlott viszony, és az utóbbi évek politikai hazardírozása után, azonban Orbánnak nem maradt sok ütőkártyája az uniós politikában. Ez a helyzet, kormányzásának talán legsúlyosabb válság időszakában korántsem előnyös a miniszerelnöknek, emiatt pedig kérdéses, hogy van-e elég politikai tőkéje folytatni az EU agitálását.

Összességében tehát láthatjuk, hogy a legkomolyabb változások nem belföldön történtek a jogállamiság kérdésében. A Fidesz szavazói között valóban csökkentek a mutatók, de a társadalom döntő többsége továbbra is támogatja mind az uniót, mind annak korrupció-ellenes intézkedéseit. Ezzel szemben, az Európai Bizottság letért a korábban gyakorolt passzív stratégia útjáról. A jogállamisági feltételrendszer ugyanis komoly politikai akarat révén jött létre, és most az EU eddigi legpraktikusabban bevethető eszköze a tagállami visszaélések ellen – amit most gyakorlatban is láthatunk a Fidesz vezetésének következményeként. 

Kálló Dániel, a Publicus Intézet elemzője