Antiszemitákat és a csőcseléket dicsőítő riportert is kitüntetett a kormány

Takaró és Döbrentei kitüntetésektől sem mentes életpályája úgyszólván párhuzamosan mozog. Hat évvel ezelőtt, 2019-ben ugyancsak mindkettőjüket elismerte a hatalom a nemzeti ünnepen: akkor Takarónak József Attila díjat, Döbrenteinek pedig Magyarország Babérkoszorúja díjat adományoztak. A legnagyobb magyar zsidó szervezet, a Mazsihisz a két antiszemita kitüntetésére ironikus közleményben reagált. „A két rasszista irodalmár párhuzamos kitüntetését soknak tartjuk. Szerintünk be kellene ezt jobban osztani. Arra szeretnénk kérni a kulturális kormányzatot, hogy a legközelebbi március 15-én csak egy rasszistát tüntessen ki, higgyék el, az is bőven elég lesz az ünnephez. Március 15-e ugyanis Döbrentei és Takaró rasszizmusának az ellenkezőjét, a befogadó, liberális nemzeteszme diadalát ünnepli.”

Ez volt hat éve, most pedig, 2025 tavaszán Takaró díjazását azzal indokolták, hogy „maradandó szellemi értéket létrehozó és a magyar tradíciók továbbélését is szolgáló, ugyanakkor a tudás átadása iránt különösen elkötelezett tudományos, közéleti, művészeti és oktatói tevékenysége elismeréseként” kapta a Széchenyi-díjat. Idáig azt gondolhattuk, hogy a maradandó szellemi érték létrehozása megfogalmazás csak amolyan üres frázis, de most az ünnepen megtöltötték tartalommal. Takaró Mihály ugyanis korábban azt hangoztatta, hogy Kertész Imre nem magyar író, a Nyugat egy zsidó lapocska, Spiró György nem is ember, „Esterházy Péter pedig kultúraromboló, tehát nem kell tanítani.”

A friss Kossuth-díjas Döbrentei Kornélnak sem kell a szomszédba mennie egy kis zsidógyűlöletért. Az ő nevét 2004-ben ismerhette meg a nagyközönség, amikor a Tilos Rádió elleni tüntetésen felszólalásában kirohant „a magyarság erkölcsi holokausztja ellen”, amelyet szerinte „álpróféták, álruhában, álorcában – csak a szakálluk valódi – vezényelnek”.  Ugyanez a Döbrentei korábban azt is képes volt állítani, hogy a magyar zsidótörvények a zsidók érdekeit szolgálták.

Az M1 csatorna most kitüntetett riportere, Császár Attila nem vádolható antiszemitizmussal, neki más érdemei vannak. A köztévénél hírterületi vezető szerkesztőként havi 1 300 500 forintot kereső Császár a 2006-os szeptemberi és októberi zavargások idején riporterként lelkesülten üdvözölte, ahogyan a tömeg rendőrökre támadt. Biztosan vannak még, akik emlékeznek arra, hogy a „forradalmi” tömeg megrongálta a Magyar Televízió székházát, a szabadságharcosok kifosztották a büfét és az irodákat, s a haza legkiválóbbjai autókat is felgyújtottak. A Hír Tv helyszínen lévő munkatársai – akkoriban Császár is ezt a csatornát szolgálta – közvetítették, amit láttak, elfogulatlanul, amint azt hivatásuk már akkoriban is megkövetelte. Amikor például az egyik lánglelkű forradalmár egy baseball ütőhöz hasonlatos elmés szerkezettel szétverte a vele szemben álló rendőr védőpajzsát, Császár Attila riporter szabadságharcról beszélt, amikor pedig autókat gyújtottak fel, akkor a népakarat megnyilvánulását sikerült vizionálnia. Egyedül akkor bizonytalanodott el, amikor a tömeg elfoglalt egy vízágyús rendőrautót, majd égő rongyokkal gyújtogatni kezdte. Ez feltehetőleg bizonyos körökben nemes hagyománynak számít, a gond csak az volt, hogy az ominózus rendőrautóban egy rendőr is tartózkodott. A most kitüntetett Császár valószínűleg a fején lévő fülesből kaphatta az infót, hogy tessék kevésbé lelkesedni, és ha lehet, aggódjon egy kicsit, mert odabenn élő ember van, aki perceken belül szénné fog égni. Ettől Császár sajtómunkás valamelyest megrettenhetett, mert „Úristen, Úristen ott benn van valaki” szóösszetételre vetemedett. (A tömeg végül megkegyelmezett a rendőrnek, aki szerencsésen megmenekült – a szerk.)

Valószínűleg ez a Császár számára kicsiny, ám mások számára annál jelentősebbnek tűnő epizód is közrejátszott a mostani magas szakmai elismerésben. No meg az is, hogy 2023-ban egy sajtótájékoztatón, akkor már a köztévé munkatársaként, hazaárulónak nevezte a baloldalt, tavaly novemberben pedig a Brüsszelből hazatérő Tisza-párti Kollár Kingát egy valódi közszolgálati kérdéssel lepte meg: „Csókolom képviselő asszony, Magyar Péter azért nem engedi nyilatkozni önöket, mert agyhalottak? Ön agyhalottnak tartja magát?”

Aki mindezekből azt a következtetést vonja le, hogy az antiszemita irodalmárok, a csőcseléket forradalmároknak nevező sajtómunkás érdemtelenül kapott kitüntetést, annak érdemes még egyszer átgondolnia a véleményét. Már csak azért is, mert Magyarországon semmi nem az, aminek látszik: 2017-ben például nagy felháborodás fogadta, hogy a Fidesz 5-ös számú megmondóembere, Bayer Zsolt lovagkeresztet vehetett át március 15-e alkalmából. Lázár János, aki akkoriban épp kancelláriaminiszter volt, a következőkkel magyarázta (mentegette) Bayer lovagkeresztjét: „Én azt gondolom személyesen, Bayer Zsolt eddigi munkásságában sokkal több az elismerésre méltó, mint a hiba, ezért a kitüntetést helyes dolognak tartom.” Személyesen ezt csakis úgy lehet értelmezni, hogy Lázár János szerint Bayer többször nem volt rasszista, kirekesztő és obszcén, mint ahányszor rasszista volt, kirekesztő és obszcén. Vagyis, ha valaki időnként rasszista, máskor meg nem, akkor az helyénvaló. Ha a menekülteket potenciális terroristának nevezi, és „visszaküldené őket a sivatagba teveszart zabálni”, az a kitüntetést adományozó szerint nem gusztustalan, gyomorforgató és vállalhatatlan, hanem hiba. Cigányozni, zsidózni úgyszintén. És miután B. Zsolt nem minden írásában nevezi teveszart zabálóknak a menekülteket, nem mindig cigányozik és zsidózik, ezért Lázár János szerint a munkássága inkább elismerésre méltó, mint hibás.

Mindez az élet más területeire is kivetíthető. Ha egy tolvaj csak néha lop, de élete nagyobb részben nem, az elismerésre méltó és kitüntetést érdemel. Ha egy politikus csak alkalmanként hazudik, de az is előfordul, hogy nem, akkor neki is jár az elismerés. Takaró megérdemelte a Széchenyi-, Döbrentei a Kossuth-, Császár pedig a Táncsics-díjat. Ha van kérdés, akkor az csak annyi, hogy miért csak most tüntették ki őket, amikor már évekkel ezelőtt rászolgáltak.

Közben kiderült, hogy a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) az MTI Közéleti Szerkesztőségéhez is eljuttatta azt a közleményt, melyben tiltakozik az ellen, hogy ismét magas állami kitüntetésben részesülhetett Takaró Mihály és Döbrentei Kornél, ám az állami hírügynökség megtagadta annak kiadását a Nemzeti Közleménytár Szabályzatára hivatkozva.

Az MTI  válasza szerint „a közlemény nem lehet jogsértő, nem lehet alkalmas arra, hogy sértse mások személyhez fűződő jogát, vagy személyhez fűződő jogait, így különösen nem lehet alkalmas más emberi méltóságának, becsületének, jóhírnevének, magánéletének, magántitkának és személyes adatai védelméhez továbbá szellemi tulajdonjogához vagy üzleti titokhoz fűződő jogának megsértésére” 

Ugyanerre a szabályzatra hivatkozva azt is közölte az MTI, hogy jogosult egyes közlemények közzétételét megtagadni, a közlemény közzétételének megtagadásáért pedig semmilyen felelősséggel nem tartozik – írja a 24.hu.