Az államtitkár hazudik és elnézést kér
Elnézést kért mindenkitől, akit esetleg megbántott Maruzsa Zoltán köznevelésért felelős államtitkár. Nem a tervezett és a parlament fideszes többsége által minden bizonnyal jogszabállyá váló státusztörvény miatt kér elnézést, hanem azért, mert kiszivárgott egy belső levelezés, amelyben ő és beosztottjai arról értekeznek, hogyan elégítsék ki a sajtó érdeklődését úgy, hogy ne hazudjanak, de az igazat se árulják el.
A mesebeli lány esetével állunk szemben, aki, mint tudjuk, hozott is meg nem is ajándékot a királynak. Az mese volt, nem is a legjobbak közül való, Maruzsáék esete viszont valóságos történet. A sztori röviden: a Telex egyik olvasója hívta fel a figyelmet arra, hogy a Honvédelmi Minisztérium önkéntes katonákat toboroz a jövő évben bevezetésre kerülő honvédelem tárgy oktatására. A portál azt szerette volna megtudni – nem az újságírók személyes kíváncsisága okán, hanem azért, hogy az olvasókat tájékoztathassák –, valóban van-e ilyen terv, és ha igen, mely iskolákban tervezik a honvédelem oktatását. A Klebelsberg Központ válaszolt is a levélre, ám valahol porszem került a gépezetbe, és nem csak azt küldték el a Telexnek, amit közölni szerettek volna velük és a nagyközönséggel, hanem a választ megelőző belső levelezés is belekerült a küldeménybe. Így derült ki, hogy Maruzsa egyik válaszában azt írta, „nagy nehézségben lennétek, ha mindig csak a színtiszta igazat kellene mondani.”
Ezért a mondatért kért elnézést Maruzsa államtitkár, persze csak azoktól, akiket esetleg bántanak a hazugságok. Akiket nem bántott meg, azoktól nincs miért elnézést kérnie, és gyanítható, hogy a fideszes közönség többsége ilyen. Ők nem a mellébeszéléseken, csúsztatásokon szoktak megbántódni, nekik az a kellemetlen, ha az ilyen és ehhez hasonló mondatok nyilvánosságra kerülnek.
Nem most kezdődött mindez: a Fideszben régóta nem az a bűn, ha valaki nem mond igazat, lop, esetleg paráználkodik, ők csak azt nem tudják megbocsátani a vétkezőnek, ha a tette kiszivárog és azok is tudnak róla, akiknek nem akarták az orrára kötni. Szájer József, vagy éppen Borkai Zsolt mind a mai napig megkerülhetetlen tótumfaktumai volnának a fideszes univerzumnak, osztanák az észt, másokat jó erkölcsből oktatnának, ha anno nem derül fény a botlásaikra. És Schmitt Pálnak sem kellett volna idő előtt dicstelenül távoznia, ha a sajtó nem szimatolja meg a plágiumbotrányát. Szentéletű ember volna mind a mai napig, annak ellenére, hogy az állomásfőnök szót egy l-lel szokta írni.
Maruzsa a Népszava kérdésre azt válaszolta, hogy az ügynek nem lesznek személyi következményei. Amin persze nem kell meglepődni, az ellenkezője volna meglepő. Az, hogy a közvéleményt hazugságokkal kell traktálni, bevált gyakorlat a Fidesznél, legutóbb például a frissiben elindult plakátkampány mutatja ezt, amelyben olyan ellenzéki vezetőket vádolnak háborúpártisággal, akiknek eszük ágában sincs háborúba sodorni az országot. (Erről itt írt a Hírklikk.)
A Fidesz persze tudja ezt, mégis közpénzből nyomatja a kampányt, egyszerűen és primitíven, a minőségre sem adva. Persze, nem is kell, hogy odafigyeljenek a színvonalra, Orbán Viktor pártja megtanulta, hogy az embereknek nem valódi történet, hanem hihető mese kell.
