Azért látszunk korruptnak, mert becsületesek vagyunk
Csattanós választ adott a Csatt című műsorban Bánki Erik fideszes képviselő a brüsszeli bürokratáknak. Utóbbiak ugyanis arra figyelmeztették a magyar kormányt, hogy az uniós helyreállítási csomagból csak akkor kapjuk meg a ránk eső részt, ha átláthatóvá tesszük a közbeszerzéseket. Amennyiben ennek nem teszünk eleget, és a korrupció mostani szintje nem csökken, nem kapunk egy vasat sem. Bánki képviselő szerint tévednek Brüsszelben, és azért látnak bennünket korruptnak, mert mindenki másnál becsületesebbek vagyunk.
Nem az van tehát, amire a korrupciós listán elfoglalt helyünk alapján gondolnánk, vagyis, hogy Magyarországon a közbeszerzések nem elhanyagolható részét – átláthatóság híján – a csókosok kapják. Ez csak a látszat, mert valójában arról van szó, hogy a magyar kormány –szemben más országok vezetőivel – túlontúl becsületes, és a közbeszerzési eljárások összes dokumentumát feltölti az internetre, míg mások csak kevés ilyen tranzakciót tesznek transzparenssé. A több látható közbeszerzésből pedig, nyilvánvalóan több a gyanús, vagy kifejezetten szabálytalan eljárás, mint a kevés esetében, nem csoda, ha ilyen kép alakul ki rólunk.
Bánki képviselőnek és a Fidesz más megszólalóinak mostanában az a becsípődésük, hogy mi a korrupciót illetően Európa középmezőnyében tanyázunk, átláthatóság szempontjából pedig éllovasok vagyunk.
Jó tudni, hogy nem vagyunk korruptak, és ha azok lennénk, az sem volna baj. Merthogy a korrupció valójában nem korrupció. Lánczi Andrástól tudjuk ezt, a Corvinus Egyetem rektorától, aki az azóta megszűnt Magyar Időknek nyilatkozva azt mondta, hogy „amit ma Magyarországon korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája”. Ezen nem azt kell érteni, hogy Lánczi rektor szerint a magyar kormány és a Fidesz korrupt lenne. Épp ellenkezőleg: arról van szó, hogy nemzetünk legjobbjai, vagyis a mai politikai vezetők, a magyar középosztály boldogulását segítik, és ezt a nemes tevékenységet nevezik sokan korrupciónak.
Nincs tehát semmi titok, mindenre van válasz, mert minden látszik, és minden nyilvános. Néhány évvel ezelőtt sokan nem értették, hogy miből lett Szijjártó Péternek 167 millió forintos háza Dunakeszin. Még olyanok is voltak, akik rosszra gondoltak, arra például, hogy nem tisztességes úton szerzett pénzből vásárolta meg a kis kulipintyót a külügyminiszter. Szerencsére hamar kiderült, hogy aggodalomra nincs ok: az akkor még a mostaninál is fiatalabb Szijjártónak a szülei siettek a segítségére, ők dobták össze a ház árát, mégpedig – így szólt a hivatalos magyarázat 0 egy dolgos élet megfeszített munkájával gyűjtötték össze a rávalót. Ez hát a megoldás: nem fanyalogni kell, hanem olyan családba születni, ahol a felmenők nem herdálják el a megkeresett pénzt, nem költik mindenféle földi hívságokra, úgymint, rezsire, élelmiszerre, ruházkodásra, egyszóval megélhetésre, hanem megveszik gyermekeiknek, amire azoknak szükségük van.
És ha innen nézzük, azzal sincs gond, ha azt kérdi a Külügyminisztériumtól a Transparency International, hogy miként áll a 300 milliárd forintért vásárolt, többségében fölösleges, és nem kis részben használhatatlan lélegeztetőgépek értékesítése. Ott is egyértelmű választ kapott a kérdező: „a tárgyalások jelenleg is zajlanak, a tárgykörben nem született közérdekű adat”. Amiből egyértelműen látszik, hogyha már lezárultak volna a tárgyalások, vagy született volna közérdekű adat a tárgykörben, akkor mi lennénk az elsők, akik ezt megtudnánk. Mi, magyar közvélemény, mert a hatalmon lévőknek nincs titkuk előttünk.
Az életük nyitott könyv, egyedül Mészáros Lőrincet ne kérdezzék a vagyonáról, mert mások pénzéről nem volna illendő, ha nyilatkozna.
