Ballagunk együtt a vágóhídra

Ám hamar kijózanodunk, elég pár nap és máris látjuk, tudjuk: csak az folytatódik, mint a mögöttünk hagyott évben. Hiába a sok jókívánság, a sok fogadalom, a lencsefőzelék. Továbbra is azok gazdagodnak, akik eddig, változatlanul azoknak van szerencséjük, akiknek eddig, a tolvajok lopnak, a kicsik lebuknak, a nagyokat semmi baj nem ér... És hát persze a politikában sincs változás: a hazugság változatlanul tort ül, a hazugokat semmi bántódás nem éri.

Igen: december 31-én, éjfél körül még reménykedünk: január 1. hozhat változást. De nem hoz. Sőt: 2024 még keményebb lesz, mint voltak az elődei. Keményebb lesz, mert választások jönnek, és mint minden választásnak, ennek – ezeknek – is nagy a tétjük. Mert látszólag az uniós szavazás kevés izgalmat vált ki, a legtöbb országban még csak különösebb érdeklődés sem kíséri, de nálunk ez másként van. A Fidesz eleve megnövelte az izgalmat, amikor összepárosította az önkormányzati választással, félretéve minden észszerű érvet, ráadásul azzal a hazug retorikával megspékelve, hogy ez így olcsóbb, és a kormány vigyáz a pénzünkre.

Ugyan ki hiszi el ennek az adminisztrációnak, hogy bármit azért tesz, hogy olcsóbbá tegye; nagy eséllyel senki. De a társadalom többségét nem is érdekli; ugyan miért pont az érdekelné az embereket, hogy milliárdokkal többe is kerül, ha egyszer pont a gondolkodásról szoktatták le őket. A politika nem az ő dolguk; az új esztendőben sem lesz az.

Orbán Viktor most azt a célt állította maga elé, hogy az európai rendszert, az uniót kell átalakítani, el kell hitetni, először a magyarországi szavazókkal, hogy ez a tét, és ha ezt el akarják érni, akkor a lehető legtöbb mandátumot meg kell szerezni. Ehhez viszont szavazókra, szavazatokra van szükség, ahhoz pedig növelni kell a tétet. Növelni, mégpedig oly módon, hogy az uniós szavazás mellé kell tárasítani azt, ami tényleg mindenkinek fontos lehet: az önkormányzati választásokat. Hogy ehhez nem pusztán törvényt kell módosítani, át is kell lépni a törvény szabta határokat, igazán nem okoz problémát. Hallottak önök akár a pártok, akár az emberek részéről felháborodást, tömeges ellenállást, amiatt, hogy fél év ex lex állapotot teremtett a hatalom, hogy júniustól októberig nem érvényesül a szavazás végeredménye, mert azt az öt hónapot senkitől nem lehet elvenni, akit öt éve, öt évre megszavaztak? Nem hallhattak: mert ez még az ellenzéki pártokat sem érdekelte. Mint az ökröket, úgy hajtotta be a szereplőket a Fidesz ebbe a törvénytelen állapotba, mert hát ebben az országban bármit meg lehet csinálni.

És meg is csinálnak.

Lesz tehát júniusban, egyszerre, két szavazás. A hatalom számolatlanul költi rá a pénzt. Előbb úgy írtam le: a pénzét, de kijavítottam, mert ez a pénz nem az övé, legalább annyira a mienk is, csak éppen nekünk, vagy a jelenlegi kormányt nem szívlelőknek nem jut belőle. Simán – és itt egy újabb törvénytelenség – a költségvetés forrásait használja a kampányhoz (gondoljanak például a népbutításra használt nemzeti konzultációra), és a társadalom megtévesztésére használja a nyilvánosság fórumait. Sikerpropagandát közvetít, rádiókban, televíziókban, közterületi reklámfelületeken, ugyanakkor ennek lehetőségét elveszi az ellenfeleitől. Gondoljanak arra, hogy a miniszterelnök az év végén hány és hány interjút adott, telis-teli hazugságokkal, mondatai beborították a nyilvános fórumok kilencven százalékát. És ez nem lesz másként az új esztendőben sem.

Sőt.

Kreált ügyek sokaságával fogják hülyíteni az országot; hadd emlékeztessek az éppen most futó Budapest bérlet ügyére. És ez az ügy sem szól másról, mint a választók megtévesztéséről, összezavarásáról, arról, hogy sem az ellenzéki városvezetés, sem pedig az európai irányítás nincs jó kezekben. Ugye nem felejtették el a Városháza-gate ügyet, amelyről utóbb kiderült, hogy a fideszesek hazudtak, becsaptak bennünket. Ugyan-ugyan... Dehogy emlékeznek rá! Már rég a feledés homálya borítja azt is, hogy ami történt, az szemenszedett manipuláció volt, és pont a hatalom képviselői, megbízottjai követtek el bűncselekményt, nem pedig a főváros vezetői. A lényeg ugyanis nem más: botrányok generálása, mert Orbánék pontosan tudják: a választókat már rég nem érdekli az igazság, a valóság, elég, ha elültetik az emberek fejében: ha nem a Fideszre szavaznak, akkor baj van, baj lesz.

Pedig baj akkor lesz, ha mégis minden marad a régiben. Jó, tudom: idáig éppen arról írtam, hogy az új év nem hoz semmilyen változást. A hatalom hazudni fog, éjjel és nappal és napközben, a hatalom csalni fog, amikor és ahol csak érdekében áll, a hatalom kivesz minden lehetséges forintot a közös pénzből, a hatalom elvesz tőlünk minden lehetséges forintot, a hatalom, ha kell, újra átírja a törvényeket, a hatalom következmények nélkül követ el törvénytelenségeket. És igen: ebben nem lesz semmilyen változás. Erre már az első napok megtanítottak bennünket. Változás akkor lehet, lesz, ha a társadalom többsége átlátja, milyen rendszert szolgál. Ha az emberek rájönnek arra, mégsem ökrök, akiket arra tartanak, hogy engedelmesen ballagjanak a vágóhídra.

Túlzás vágóhídról beszélni? Látszólag az, de ténylegesen mégsem. Mert egy olyan rezsimet éltetünk tovább a szavazatainkkal, amely számára pont a mi életünk, a mi létünk nem fontos; kizárólag a hatalom megragadása, és megtartása a lényeges, helyi, országos, és európai szinten is. Addig van ránk szükség, amíg rájuk szavazunk.

Ez a mi demokráciánk, mindaddig, amíg fel nem ébredünk.

De hihetünk-e abban, hogy 2024 lesz a felébredés éve?