Bencsik András fiatal lányokat pofozna és aggódik a magyar oktatásért
Nagy baj van Magyarországon az oktatásban. Nem holmi migránssimogató libernyáktól származik ez a mondat, hanem egy mindenki másnál autentikusabb újságíró, Bencsik András osztotta meg ily módon a nyilvánossággal a véleményét a Hír TV Sajtóklub című műsorában. Márpedig, ha valaki, akkor Bencsik tudja, hogy miről beszél, hiszen ő az egypártrendszer embert próbáló országlása idején az akkori Népszabadság pártrovatában talált menedéket az országot elnyomó elvtársi pribékek halálos szorítása elől.
Ráadásul még csak nem is azt mondta Bencsik, hogy nagy baj van, hanem azt, hogy nagyon nagy a baj. Érezzük a különbséget. Megjegyzendő, sokan gondolják, hogy a magyar oktatásban semmi sem stimmel. Például az a több tízezer ember is így látja, akik a tanárok és a diákok mellé állva, tüntettek október 23-án és tüntetnek azóta is, amikor csak lehetséges. De Bencsik mindenki másnál szebben fogalmazta meg, hogy mi az a nagyon baj. Jelesül az, hogy „ellepte a pedagógusi pályát, főleg a középiskolákban egy olyan sötét társaság, amelyik kizárólag csak rombolni akar. Itt az ideje, hogy fölébredjünk.”
Gyaníthatóan nem Hoffmann Rózsára, Czunyiné Bertalan Juditra, Maruzsa Zoltánra, vagy az azóta püspökké avanzsált Balog Zoltánra és a NER többi komisszárjára gondolt a szerző, hanem azokra, akik az elmúlt hetek-hónapok híreiben szerepelnek. Nem a köztévé és a Fidesz-közeli média híreiben, mert azok csak igen visszafogottan, a tisztességes tájékoztatásnak még a látszatát is kerülve informálták a nyilvánosságot a Bencsik által sötét társaságnak nevezett személyek által szervezett megmozdulásokról. Bencsik, túl azon, hogy megállapította, mekkora a baj – nagyon nagy –, az okát is megmondta. „Söpredék lepte el a tanári pályát, és megint csak tisztelet azon kivételeknek, akik lassan nem mernek megszólalni. Egy ilyen momentumos nagypofájú nihilista semmiházi (sic) társaság lepte el az iskolákat. Beleértve az egyházi iskolákat is”.
Tehát már semmi sem szent, az egyházi iskolák is beálltak a sorba, meghajoltak a Brüsszel által irányított uralkodó söpredék akarata előtt. Bencsik indulatait amúgy egy pécsi diáklány, Pankotai Lili október 23-i felszólalása váltotta ki, amelyben néhány szabadszájú, ha úgy tetszik, obszcén kifejezés is elhangzott. (Bár, hogy mi a trágárság, az igencsak relatív – lásd még cikkünket, amely itt újból elolvasható.) Pankotai Lili nagyon szerencsés, amiért nem Bencsik András az apja, mert akkor ez a „butuska fruska” kapna az apjától két nagy pofont, amit Bencsik szóbeli kiegészítésként még a következő szülői intelemmel is megtoldana: „Édes lányom, hát hülye vagy, hogy beszélhetsz így?”
Bencsiket nem zavarja, hogy Pankotai Lilitől – vélhetően megfelelési kényszerből – elhatárolódott iskolájának igazgatója. Bencsik vagy nem olvasta Nyisztor igazgató ezzel kapcsolatos bejegyzését, vagy nem értette meg, ugyanis a Demokrata főszerkesztője azt is mondta, hogy a fiatal lány azért merészelt kiállni a színpadra, mert a tanárai biztatták erre a szégyentelen szerepre, ami szerinte katasztrófa.
Bencsik tehát fiatal lányokat pofozna, a nála idősebbeket – a tüntető pedagógusokat – pedig söpredéknek nevezi. A jobboldali véleményvezérek olvasatában tehát akik elégedetlenek a bérükkel, a munkakörülményeikkel, és úgy általában az oktatás állapotával, söpredékek. Nyilván azokról sincs jó véleménye, akik – vele és társaival ellentétben – úgy gondolják, hogy egy ország jövője a korszerű, versenyképes oktatástól függ.
