Bóka és a Bizottság
|
2024. július 23. 16:35
2024. júl. 23. 16:35
„Bóka János bejegyzésében azt írta, Ursula von der Leyen uniós forrásokkal kapcsolatos elképzelései teljhatalmat biztosítanának az Európai Bizottságnak az uniós források kezelése fölött és felszámolnák az eddigi, program és projekt alapú uniós költségvetési rendszert. Ehelyett politika alapú költségvetést akar, amely nagyon komoly reformprogramokhoz és politikai előfeltételekhez kötne minden uniós forráshoz való hozzáférést – hangsúlyozta a miniszter, hozzátéve, ez lépés az uniós büdzsé jelenlegi struktúrájának teljes átalakítását célozza, külső szemlélő számára pedig áttekinthetetlenné fog válni az, hogy a bizottság mikor, mire és mennyi pénzt költ el. Bóka János rámutatott, egy európai oligarchia együttműködése fogja meghatározni az Európai Unió politikai irányvonalát, mindazok pedig, akik ezen az európai oligarchián kívül vannak, azokat igyekeznek kiszorítani, európaiságukat megkérdőjelezni és kiszorítani őket az európai párbeszédből. „Igyekeznek a valódi képviseleti jellegét aláásni, delegitimálni, és innentől kezdve őket az európai politikai diskurzusból kiszorítani" – fogalmazott Bóka János.” (Forrás: MTI)
Bóka miniszternek az Európai Bizottság irányultságával kapcsolatos megjegyzéseivel lennének tartalmat érintő megjegyzéseim is, de inkább azon lepődtem meg – és most ezzel foglalkozom –, hogy olyan EU-szintű jelenségek feltűnésétől tart, amelyek Magyarországon csaknem másfél évtizede sajnálatosan gyakorlattá váltak.
- Bóka szerint az Európai Bizottság „politikai alapú költségvetést akar”, amely aztán külső szemlélő számára áttekinthetetlenné fog válni. Jelentem miniszter úrnak, hogy hazánk állami költségvetési előirányzata már hosszú évek óta kizárólag a Fidesz politikai megfontolásán alapul és teljességgel átláthatatlan az ellenzéki képviselők számára. Hogy a kormánypárti 133-ak közül hányan értik a központi büdzsé összefüggéseit, azt nem tudom, de tartok tőle, hogy ők sem lehetnek sokan.
- Az európai uniós ügyekért felelős miniszter úgy látja, hogy az európai oligarchák együttműködése meghatározóvá fog válni, és a köreiken kívüli érdekcsoportokat – mind politikai, mind pedig gazdasági szempontból – statiszta szerepkör betöltésére kényszerítenek, és a kontinentális közösségben folytatott párbeszédből is kizárják őket. Bóka doktor úgy tűnik nem ismeri a hazai közbeszerzés gyakorlatát, miszerint a kormányzópárt „tógazdaságában meghízott nagyhalak” szinte korlátozatlanul mindent felzabálhatnak, míg a kisebb (és nem Fidesz-közeli) vállalkozásoknak a szépen kigömbölyödött ragadozók által meghagyott sovány falatokkal kell megelégedniük.
- Érdemi gazdasági -és társadalmi párbeszéd hazánkban nincs. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, valamint a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnökét ugyan bevonják az egyeztetési a színjátékba, akik – fontosságuk tudatában – nagy lelkesedéssel támogatják a kormányzati elképzeléseket. A szakszervezeteknek és a civil szerveződéseknek nem osztanak lapot; örülhetnek, hogy a végrehajtó hatalom – „tűrt” kategóriában – engedélyezi létezésüket. Beleszólásuk az érdemi kérdésekbe nincs. Aktuális példa erre: A „fantázó” közlekedési miniszter (Lázár J.) – megkerülve a vasúti szakszervezeteket – egy tollvonással megszüntette a MÁV-Volán Csoportnál az otthoni munkavégzés (home office) lehetőségét. Konzultáció, egyeztetés és a megállapodás reménye nélkül.
Ha Bóka János hitelesen és szakszerűen kívánja bírálni az uniós szisztémát, akkor felháborodása előtt érdemes lenne tájékozódnia a hazai viszonyokról. Nevetséges és erkölcstelen olyan szabályok érvényesülését követelni az Európai Bizottságtól, amelyeket Magyarország kormánya folyamatosan figyelmen kívül hagy.
