Deutsch dicséretnek szánta a nácizást
„Szeretnék ismételten bocsánatot kérni Manfredtől és minden kollégától. Nem volt szándékomban senkit megsérteni.” Ezt írta Deutsch Tamás EP képviselő a Manfred Webernek és a Néppárt frakció tagjainak. Nézzük meg, mit is jelent ez a kijelentés
A bocsánatkérés körülményeit és lehetséges következményeit a Hírklikk egy kiváló cikkében már körbejártuk, ezért most csupán az állítólagos bocsánatkérés egyetlen pontjára fókuszálunk. Arra, hogy Deutsch Tamás – állítása szerint legalábbis – nem akart senkit megbántani azzal, hogy Weber módszereit a Gestapóéhoz és az ÁVO-hoz hasonlította.
Deutsch tehát nem bántásból mondta, amit mondott. Lehet az is, hogy dicséretnek szánta a gestapózást, mert azt gondolta, hogy olyan emberekkel ül egy frakcióban, akik nem bántódnak meg ezen, épp ellenkezőleg, büszkék arra, ha a Gestapóhoz hasonlítják őket. Nem akarta tehát megbántani Manfred Webert, eszébe sem jutott ilyen, és meg volt győződve arról, hogy a frakcióvezető sem veszi zokon.
Épp csak annyira, hogy a Néppárt számos tagja Deutsch Tamás kizárását követelte. Mely kizárás minden bizonnyal későbbre halasztódik. (Már ha egyáltalán.)
Deutsch tehát annyira ostoba, hogy azt gondolja, Weber és a többiek elhiszik, hogy nem akarta őket megbántani. Vagy nem annyira ostoba, mint amilyennek látszik, csak kénytelen volt elfogadni Merkel Orbánnak adott ultimátumát. (A németek ugyanis, bizonyos, itt most nem részletezendő történelmi okokból, kényesek arra, ha lenácizzák őket.)
A történetnek azért van tanulsága Deutsch számára. Jelesül az, hogy a képviselőnek a jövőben jobban kellene vigyáznia a szavaira. Ha valakit nácinak nevez, rögtön tegye hozzá: ezt dicséretnek szánta.
