Egy fideszes öngól – az ellenzékhez számolva

A kijelentést igyekezett sietve korrigálni Orbán Balázs, mondván, hogy ebben a pártban nem így mennek a dolgok, de ez már csak egy megkésett és nem is túl hiteles reakció volt; mindenki tudja, hogy pont így mennek a dolgok. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy Magyar Péter – a focistafeleség – érdemtelenül foglalt el zsíros állásokat a NER-en belül; az is lehet, hogy igen, és az is, hogy nem. A lényeg nem is az alkalmasság körül keresendő, hanem ott, hogyan is lehet ebben a rendszerben komoly, jól fizető lehetőségekhez jutni. És igen, alapvetően úgy, hogy a feleség/férj/barát jó helyen legyen a fideszes hierarchiában. 

Mellesleg – és már megint a rezsim jellegéből fakad – hiába lő öngólt egy vezető fideszes, a gólt az ellenfélhez számolják, mert hát a szabályokat is ők alkotják. Itt is: a Kocsis-féle önleleplező mondatnak sincs semmiféle következménye, emiatt nem mennek az emberek az utcára, ezért nem bukik meg a kormány, pedig másutt – igazi demokráciákban – ez lenne az a bizonyos banánhéj, amin elcsúszik a hatalom, de legalább valamiféle következményekkel jár. Emlékezzünk csak arra a – azt hiszem, német – miniszterre, aki háztartási alkalmazottként vette igénybe az állami takarítónőt, azonnal távoznia kellett – a miniszternek – a posztjáról. Itt ilyen még véletlenül sem fordulhat elő, Kocsis Máté és a rezsim is a helyén marad, sőt, képesek olyan kijelentésekre, hogy ilyenek csak a baloldalnál fordulnak elő, rájuk jellemző. Ezt nevezem én sajátos, Fidesz-féle öngólnak – ezt is az ellenzékhez számolják. 

De: miért nincs rebellió egy ilyen mondatból? Miért állhat fel másnap nyugodtan Kocsis Máté a Parlamentben, és támadhat mindenkit, aki a patkó túloldalán ül? És ne mondják nekem, hogy azért, mert a Magyar Péter-ügy elviszi a fókuszt. Ne mondják, mert hazugság lenne. Egy ilyen, tényleg önleleplező gondolat nálunk soha nem vágná ki a biztosítékot, butaság lenne a kegyelmi-botránnyal, vagy Varga Judit ex-férjének felbukkanásával magyarázni a dolgot. Ez, kérem, egy ilyen ország, ahol az emberek természetesnek tekintik, hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze, hogy a hatalom képviselői egymás közt osztogatják a jobbnál jobb pozíciókat, és ebben semmit nem számít a rátermettség. Mindazonáltal Varga Judit rátermettsége is erősen megkérdőjelezhető volt, Bárándy Péter egyszer azt nyilatkozta nekem, szégyelli, hogy ő is igazságügyi miniszter volt.

Persze hagyjuk most Varga Juditot, ő maga is belebukott a kegyelmi botrányba, noha talán éppen nem neki kellett volna távoznia a Fidesz frakciójából – miniszteri beosztását már korábban elveszítette –, hiszen éppen ő volt az, aki szembement az árral, és nem javasolta Novák Katalinnak, hogy kegyelembe részesítse a pedofil-segítő K. Endrét. Ezt azonban, furcsa mód, nem tőle tudjuk, ő nem szólalt meg, noha kivont karddal kellett volna védenie a becsületét, de nem tette. Ez a szempont eleddig valahogy nem került az ügy tárgyalásának középpontjába, pedig mindenképpen érdekes. Nem pusztán az, hogy miért hallgatott, hanem az is, miért nem tisztázza önmagát. Eléggé nyilvánvaló, hogy ez is a rendszer lényegéből fakad; ha megszólal, talán felrónák neki, hány állást szerzett a férjének. Vargának – nyilván sok egyéb ok miatt – hallgatnia kellett, ha ugyanis megszólal, arról is kellett volna nyilatkoznia, hogy a hozzá visszaérkező, az ő véleményét felülíró köztársasági elnöki kegyelemről miért nem beszélt a főnökével, azaz Orbán Viktorral. Joggal feltételezhetjük, hogy ő bizony szólt – hiszen tudta, hogy kényes a helyzet, ha nyilvánosságra kerül a történet, mindenkinek baja származhat belőle –, de Orbán megnyugtatta: nem kerül nyilvánosságra. Ám itt is – mint Kocsis Máté esetében – lehullott a földre az a bizonyos banánhéj; igaz, egy évvel később (amikor már mindenki nyugodt volt, hogy minden el lett tussolva) kibukott, teljesen véletlenül a bicskei skandalum, és elindította a lavinát, amelynek hordalékaként bukkant fel Magyar Péter.

Azóta jobbára ő uralja a közbeszédet, képes-e tényleg olyan bizonyítékokkal előállni, amelyek alkalmasak a kormány megbuktatására. Feltehetően nem. Kovács Zoltán, aki most hazai szóvívőként is tündökölhet – Szentkirályi Alexandra helyét ideiglenesen, átvéve – már meg is fenyegette Magyart, mondván, ezt már nem csinálhatja sokáig következmények nélkül. Vagyis a mérkőzés egyik játékvezetője már szájához emelte sípját, jelezvén, hogy Magyar Pétert hamarosan kiállítják. Azt pedig már az olvasó fantáziájára bízom, hogy a képes beszéd e helyütt mi jelent, azaz hogyan fordítják le azt, ha ebben a rezsimben valakit kiállítanak. Annyit segítek, hogy nem csak az állásait veszíti el...