Egy lefóliázott ország
Homofólia. Nem elírás a kifejezés, hanem nyelvi lelemény, a pszichoszínházat is működtető Bácskai Juli pszichológus találmánya. Az viszont már nem kitalálás, hanem maga a szomorú valóság, ami a könyvszakmában történik. A gyermekvédelminek mondott, homofób volta miatt már a megszületése előtt sokak által támadott törvény okán, a könyvesboltok egyes irodalmi műveket kénytelenek fóliába csomagolni. Mindez a szakmán belül feszültséget okoz, nem egyértelmű ugyanis, hogy mely műveket kell fóliába csomagolni és melyek kerülnek tiltólistára. A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének (MKKE) elnöke, Gál Katalin az Indexnek elmondta, várják azoknak a könyveknek a pontos listáját, amelyek „öncélú szexualitást, homoszexualitást népszerűsítenek vagy jelenítenek meg”. Eddig azonban sem ilyen listát, sem használható eligazítást nem kaptak.
A bírság viszont ott lebeg a fejük felett, hiszen, ha a fensőbbség valamelyik mű esetében öncélúnak értelmezi a szexualitás ábrázolását, pénzbüntetés vár a terjesztőre. Márpedig megfelelő támpont híján olyan klasszikus, a középiskolai tananyagban szereplő írók művei is áldozatul eshetnek a homofóliázásnak, mint Shakespeare, Thomas Mann, vagy éppen Arthur Rimbaud, de Faludy György, Weöres Sándor, vagy éppen Babits Mihály könyvei sem érezhetik magukat biztonságban.
Abból kellene kiindulni, aminek ugyan nincs köze a könyvszakmához, irodalomhoz pedig még annyira sem, viszont alapvetés: attól, ha valaki meleg tartalmú könyveket olvas, nem lesz homoszexuális. Ha így volna, akkor az élet más területein sem lenne megállás. Ha valaki például gyakran látja a tévében Orbán Viktort és elfelejti levenni a hangot, tehát hallja is, amit a miniszterelnök mond, akkor az illető késztetést érezhet arra, hogy egy jobb sorsra érdemes országból rosszkedvű, leszakadó, lesajnált helyet csináljon. Lebutítsa az oktatást, padlóra küldje az egészségügyet, megbénítsa a kultúrát, arról nem is szólva, hogy a gazdaságban is súlyos károkat okozna az országnak. Szerencsére nincs ilyen összefüggés, épp ellenkezőleg: minél többet látjuk Orbánt, annál kevésbé van kedvünk a példáját követni.
Ugyanígy nem áll fenn annak a veszélye, hogyha valaki a szükségesnél többet nézi és hallgatja Kövér Lászlót, akkor lekezelően fog beszélni a nőkről. 2-vel kezdődő személyi számúaknak nevezi őket, akiknek az a legfőbb principiumuk, hogy gyerekeket és unokákat szüljenek a férfiaknak.
Nem Thomas Mann, Marcel Proust, vagy éppen William Shakespeare műveitől kell félteni a fiatalokat, hanem attól, hogy egyre kevesebben olvasnak. Nem Ovidius, vagy Verlaine művei jelentenek veszélyt az ifjúságra, hanem az, hogy lassanként nem lesz tanár, aki irodalomra, kémiára, fizikára, vagy éppen matematikára tanítsa őket.
Még nem tartunk ott, de az irány látszik: nem sok idő múlva egy lefóliázott ország napszámosai leszünk. Egy olyan ország kisemmizettjei, ahol gázszerelőből lett milliárdosok osztják az észt a fiataloknak, arra biztatva őket, hogy „ne legyetek bátortalanok, bátorak legyetek!”
